Útikönyv a szerelemhez | MURAKAMI Haruki: A város és kiszámíthatatlan falai

●  R E S T A N C I A *  ●

Fázold Helga |

Murakami Haruki legújabb regénye, A város és kiszámíthatatlan falai két középiskolás szerelmének történetével indul, amelyet az élet hirtelen megszakít, de évtizedekkel később folytatódik egy misztikus város különös falai között. Ott nem mérik az időt, a könyvtárakban nem könyvek sorakoznak, hanem álmok, és a legnemesebb foglalkozás az álomolvasás.

Az utcákon unikornisok járnak méltóságteljesen, egyetlen feladatuk, hogy szelíden őrizzék az emberek érzéseit. Ebben a rejtélyes világban találkozik újra felnőttként a két szerelmes. De a lány nem emlékszik semmire, a fiú viszont mindenre. Minden szóra, apró részletre, közös álomra, éppúgy, mintha csak pár napja váltak volna el. A mondatok nem öregedtek számára, pontosan ott folytatódnak benne, ahol sok évvel korábban abbahagyták… Mintha a közös tegnap nem évtizedekkel korábban lett volna, hanem csak néhány órával ezelőtt.

Murakamitól varázsszárnyakat kapunk, messzire repít, újra együtt lebegünk majd a valóság felett – épp ott, ahol lenni akarunk. Úgy nézünk rá, mint gyermek rácsodálkozva a bölcsre: lám, az élet ilyen is tud lenni…

García Márquez, Camus, Jorge Luis Borges írói műfaja azonos: a mágikus realizmus. A valóság határán táncoló fantázia – vagy a fantázia határán sétáló valóság. Murakami választott stílusa is ez. A láthatatlan, finom szálakra bomló valóság, benne a hangtalanság hangjaival, a láthatatlanság képeivel. Szinte csukott szemmel olvassuk, és merülünk el Murakami mágikus realizmusában.

Regénye középpontjában a valódi valótlanságaink állnak. A nagybetűs Szerelem történik meg benne. Képről képre, részletről részletre. Murakami szimbolikája gyönyörű ebben a regényben: a lány valójában egy titkos fal mögött lakik. A valódi énje – ahogyan a szerző megfogalmazza – egy titokzatos városban él. Senki nem láthatja őt valójában, csak az, aki ott megtalálja. De aki megtalálja, az nem pusztán a várost leli meg, hanem önmagát is.

• Olvass bele!

Murakami alámerült, hogy belénk lásson. Ez a friss regénye kicsit a Norvég erdő második – vagy inkább egy másik – része: az elveszett és megtalált érzelmeké. Ami nélkül lehet ugyan próbálkozni az életben, de az ember nem lesz egész nélkülük. Inkább csak töredék, és fél-emberként tántorog majd át az életén.

Az érzelem nem matek, nem olajszintmérő, nem kockás füzet és nem Excel-táblázat. Nem tudomány, bár kutatható. Nem is mágia, és nem fizika – ami a testet csak a testhez vonzza. Talán akkor mégiscsak az a bizonyos „buta kémia”? Valami sokkal bonyolultabb, talán leírhatatlanabb, mégis érezhetően, megtapasztalható áramlás.

„– Hogyan juthatnék be oda?
– Csak akarni kell. De nem könnyű ám valamit szívből akarni. Lehet, időbe telik majd. Lehet, hogy időközben mindenféléről le kell majd mondanod. Számodra fontos dolgokról. De ne add fel!”

Murakami világában szeretni óriási bátorság és felelősség. A szerelem nála nem biztonságos, nem az amerikai mozik könnyű, rózsaszín vattacukor-élménye. Más: a férfi valódi felnőtté válása. Amikor felismeri: a szerelem nem pusztán egy elsöprő érzelem, hanem egy nehéz, tudatos döntés is. Felelősségvállalás a saját érzéseiért: hogy ne hagyja elveszni magát a múltja sebzett, de megszokott illúzióiban, felejtse el a régi, emésztetlen érzéseit, űzze el a fájó kísérteteit, és merjen beleállni a hús-vér jelenébe.

Szeretni nála merészség, mert a férfinak le kell bontania a saját védelmi falait. Fel kell vállalnia a teljes sebezhetőségét a nőért, akit a valóságba hív – és akit nem sebezhet meg többé már a saját határozatlanságával.

Merjünk szerelmesek lenni – követeli Murakami. – Vesszünk el a másik világában, ha már egyszer bele mertünk szeretni. Merüljünk el benne – de csak óvatosan, mert az érzelem mély, és úszni benne jól kell majd.

A város és kiszámíthatatlan falai olyan, mintha újra kinyitottuk volna egy korábbi Murakami-regény (a Norvég erdő) lapjait, de végre: a főhős elindul megkeresni a lányt. Most új köntösben, hosszabban, merészebben. Ő ugyanis mindennapi ember, aki eltévedt az érzelmekben… Túljutott a Norvég erdőn, és most elvarázsoltan bolyong A város és kiszámíthatatlan falai között.

A bátor szerelem regénye ez. Útikalauz az érzelmekhez. Lényege Milne klasszikusában olvasható, Malacka és Micimackó dialógusában

– Micimackó, hogy betűzik azt a szót, hogy szeretlek?
– Malacka, azt nem betűzik, azt érzik…

Murakami regénye az „érzik”-ről szól. Az érzelmeink alkímiájáról. Mikroszkopikus kaleidoszkópján át azt is látjuk, amit egyébként sosem figyelnénk meg. Halljuk a csendet, megértjük a mozdulatlanságot, és életre kel a valótlannak hitt világ. Nem kell hozzá unikornis vagy lélegző falak (bár e könyvben akad olyan is), megértjük anélkül is. Hiszen a láthatatlanhoz nem szem kell, nem is ész – hanem szív és lélek.

A japán szerzőt olvasni olyan, mint megállni a STOP táblánál vagy várakozni piros lámpánál. Muszáj, hogy végre mi is lefékezhessünk. És a hétfők, keddek és péntekek monoton hétköznapisága elhaladjon mellettünk.

Nem akarod majd letenni ezt a könyvet. Nem akarod, hogy véget érjen. Nem akarsz kiszállni ebből az életszerűen szép meséből. Benne akarunk maradni, mert ha az élet nem épp ilyen, akkor mi másért is élnénk itt?

Murakami Haruki:
A város és kiszámíthatatlan falai
Fordította: Mayer Ingrid
Geopen Kiadó, Budapest, 2025
616 oldal, teljes bolti ár 6990 Ft,
online ár a kiadónál 6290 Ft,
e-könyv változat 4790 Ft
ISBN 978 963 516 1553 (papír)
ISBN 978 963 516 1751 (e-könyv)

* RESTANCIA | E rovatban jelennek meg írásaink azokról a művekről, melyek a megjelenéskor valamiért a könyvkupac aljára csúsztak, de nem végleg…

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Két középiskolás szerelmének történetével kezdődik Murakami legújabb regénye. Egy nap eltűnik a lány, és hiánya annyira gyötri az idővel középkorúvá érő férfit, hogy elhatározza, bármi áron bejut a különös városba, amelynek létezéséről még a lány mesélt neki. A várost titokzatos, tán képzelt fal veszi körül, mögötte unikornisok barangolnak az emberek és tőlük elszakadó árnyékuk között, és a kapuőr dönti el, ki léphet be vagy ki.
Itt él a lány, ki semmit sem öregedett, és nem ismeri fel a történetet elbeszélő egykori szerelmét. A férfi álomolvasó lesz a fal mögé zárt városban, míg a való életben megérzéseire hallgatva elköltözik Tokióból, és egy isten háta mögötti helyen főkönyvtárosnak áll. Ahogy telik az idő, egyre bizonytalanabbá válik a kétféle világot és a kettőt elválasztó, kiszámíthatatlan falakat illetően, de találkozik egy nagyon furcsa, sárga tengeralattjárós pulcsit viselő fiúval, aki talán segíthet abban, hogy meglássa, mi hiányzott neki mindvégig.