Jövőd a fekete szarvas szemében | Erdész Márton: El, messze, és még tovább

kistibi |

Erdész Márton regénye három epikai tematika mezsgyéjén egyensúlyoz. Az alap a sci-fi, amelybe folyamatosan beleszövődnek a fantasy és a kalandregény elemei. A magukat mértékadónak tekintő kritikusok ezeket a tematikákat az irodalom másodvonalába sorolják. Ez azonban eléggé igazságtalan, de nézzük csak meg, miért és mennyiben.

A realista krimiben a zseniális Poirot századszor is leleplezi a regény valamennyi (gyanúsítható) karaktere előtt a gyilkost, aki természetesen jelen van a többi szereplő között a könyvtárszobában. De mennyivel költőibb és borzongatóbb, hogy amikor valaki lelövi José Arcadiót, a füléből csorgó vérpatak a házból kiindulva végignavigál az utcán, majd bekanyarodik a szülői ház konyhájába – és így közli Úrsulával, hogy a fia meghalt. (García Márquez: Száz év magány) A mágikus realizmus, akár a fantasy, költői elemeket használ, olyan csodákat, melyek nem hasonlítanak a vallás csodáihoz, éppen „csak” költőivé teszik a történetet, lírává oldják az epikát.

A tudományos-fantasztikus irodalom a tudomány és a technika fejlődésének eredményeit szem előtt tartva talál ki világokat, mesél el csodálatos, de emberi történeteket. Fontosnak tartja, hogy a technikai eredményeket a mű tudományosan igazolja. De hát a művészetben nincsen olyan szabály, amit ki ne lehetne kerülni. Erdész Márton így nyilatkozik erről: „Varázslásról könnyebb írni, mint pl. a tér-idő kontinuumról. De bevallom, nem is izgat a tudományos-technológiai hablaty. Nekem elég, ha felbődül egy hajtómű, vagy valaki elsüti a sugárvetőjét.”

A sci-finek és a mágiának megvannak a saját törvényei, de könnyen állíthatóak az adott mű szolgálatába. A Gyűrűk Ura (Tolkien) című hatalmas regényfolyam végig a hatalom gyűrűjéről szól, és egyetlen olvasó sem teszi fel a kérdést: miképpen lehet a hatalmat egy gyűrűbe kovácsolni. Ez a mese ősidőktől létező törvénye, így van, és kész.

„Velek kíváncsibb volt, mint amennyire félt, úgyhogy állta a szarvas tekintetét. Észrevette benne a saját tükörképét. Az állat szeme aztán egyik pillanatról a másikra beszürkült, mintha füsttel telt volna meg. Veleknek leesett az álla, ám az igazi meglepetés csak ezután következett: már nem a mostani, hanem a tíz évvel idősebb önmagát látta, valahol máshol. Egy tágas barlangban állt egy kiugró sziklaperemen. Bámulta a néhány méterrel lejjebb elterülő tavat, ami rózsaszín fényt bocsátott ki magából.”

Gyönyörű a kép, amint a hős egy állat tiszta, ártatlan szemében látja meg a jövőt. És az is szinte törvényszerű: mivel a szarvas tökéletesen fekete, az emberi társadalom a jelenséghez azt a babonát fűzi, hogy ha a szarvas szemében meglátod magad, az csak tragikus következményekkel járhat, mert a szarvas ébenfekete. A határozottan költői kép a történetben rendező elvvé válik, és a két szereplőn túl a törzsük sorsát is meghatározza.

• Olvass bele!

Erdész Márton regénye két fő részből áll, mindkettő más és más világban játszódik. Tematikák szerint szétválasztva az első rész klasszikus sci-fi, a második inkább fantasy, ahol a mágiáé a főszerep.

Az első rész alapszituációja: két, egymáshoz viszonylag közeli, de más-más nap körül keringő bolygón emberek élnek, közös nyelven kommunikálnak. A különbség: a Hodet napja „élettartamának” közepén jár, és folyamatosan emelkedik a hőmérséklete. Ez katasztrofális hatással van a bolygóra, a tudósok szerint harminc-negyven év múlva a planéta egyszerűen felperzselődik, lakhatatlanná válik. Az Arnat napja fiatal, még évmilliókig nem kell a lakosságnak semmi átlagostól eltérőre számítani. De mit tehetnek a Hodet lakói? A tudósok nem találnak tudományos megoldást a hőemelkedés megállítására, ezért a bolygó parlamentjének kell döntést hoznia. A jelenlegi helyzetben két megoldás lehetséges. Meg kell hódítani az Arnatot. A háború és az Arnat lakosságának áttelepítése embermilliárdok halálát okozza. A másik lehetőség a maradás. Ez a Hodet lakosságának lassú, de teljes pusztulását jelenti. A döntés nem kis felelősséggel jár. Mi pusztuljunk vagy ők? A parlament elé kerül a kérdés, de pont a fele szavaz a hódításra, fele a maradásra. Ezért a döntő szavazat az elnöké, aki hosszú vívódás után a hódítás mellett szavaz – majd öngyilkos lesz. Erkölcsileg védhető döntés nincs a két rossz lehetőség között.

A háborút megelőző békeidőszakban ismerkedünk meg a regény három fiatal felnőtt főhősével. Velek űrhajós szeretne lenni, épp most sikerült lezárnia eredményes elméleti vizsgával egy tanulmányi szakaszt. Mok (Velek barátja) művezető egy építkezésen. Marda, (Velek húga) gyógyítótanonc (és egyben Mok barátnője, de Velek erről nem tud). Veleknek nincs még társa, ezért Marda és Mok hallgat a kapcsolatukról, hogy ne keltsenek rossz érzéseket Velekben a boldogságukkal.

Arnat technikai civilizáció birtokosa, a társadalom nagyon szegényekre és nagyon gazdagokra oszlik, Velek családja és ismerősi köre valahol a két szélsőség között helyezkedik el. A tervbe vett háború már megjelenik a mindennapi beszélgetésekben is.

„…megütötte a fülét a szomszéd asztalnál ülő két öregember beszélgetése: …Hidd el nekem, le fognak itt telepedni. Minket meg kiirtanak, vagy ha ahhoz nincs gyomruk, visznek a Hodetra. Én viszont nem megyek egy tapodtat sem, az biztos! Inkább meghalok itt és most.”

A Hodet katonailag lényegesen erősebb, így a háború a várakozásoknak megfelelően zajlik. Az arnati ellenállást ledarálják, az ellenállókat megölik, a civil lakosságot a Hodetra deportálják. A deportálás egyenértékű a halállal, csak a kivitelezés lassabb. Veleknek viszont másképpen jár az agya. Örökségét felhasználva beszerez egy űrhajót, és elindul olyan, élhető bolygót keresni, ahová elvihetné a népét. Ez talán a Naravin bolygó lehetne, csakhogy a bökkenő: csupán a legendák homályos utalásai említik, a helyét meg hiányos koordináták jelölik. Velek mindezek ellenére útra kel, hiszen az űrhajó navigálásának elméletét már ismeri, a gyakorlatot meg majd menet közben…

Úgy látszik, a sci-fiben is bátraké a szerencse, a hosszú és unalmas űrutazás után Velek egyszer csak a Naravinon találja magát, ahol rendkívül érdekes törzsi társadalmat lel. Az arnati és hodeti civilizáció után technikailag évezredeket ugrunk vissza az időben, a társadalmi igazságosságot szem előtt tartva viszont inkább mintha előbbre léptünk volna. A Veleket végül befogadó törzsnek összesen csak hét törvénye (parancsolata) van. Velek a tanuláshoz magyarázatokat is kap. Az első alapszabály:

„Te légy az utolsó! – Hisszük, hogy fontos megélni egyéni sikereket. Ezért sem várjuk el senkitől, hogy veszítsen minden játék, vagy viadal során. De az élet egyéb területein háttérbe szorítjuk saját érdekeinket, és engedünk mások kívánalmainak. Különösen, ha szeretteinkről, az elesettekről vagy a többségről van szó.”

És így alakul tovább is a szabályok tanulása, mindent nem is illenék elárulni, de garantálom, hogy a naravini kalandok legalább olyan izgalmasak, mint az arnatiak. Erdész Márton ügyesen fejezte be a regényt, elvarratlanul hagyott jó néhány szálat, hogy műve folytatható legyen.

Igen rokonszenvesnek találtam a regény fiatal, egyszerre forró hevületű, de megfontolt, és a barátságban igen etikusan viselkedő hőseit. Erdész igazi erőssége a fantasy, ami egyaránt tetten érhető a párbeszédekben, a cselekményvezetésben, a leírásokban – vagyis egyszerre szolgálja ki mindkét műfaj szerelmeseit vagy rajongóit.

Zárójelben jegyzem meg, hogy meglepett a történetben, ahogyan az Arnat elnöke viselte a háború vagy maradás felelősségének terhét – hiszen végül is csak két rossz közül választhatott.) Utánanéztem, hogy a magyar történelemben akadt-e hasonló helyzet. Politikai indíttatású öngyilkosság több is volt, jórészt tehetetlenség miatt, de olyan, mint Teleki Pálé, aki kulcspozícióban nem tudta érvényesíteni az akaratát, csak egy…

Erdész Márton: El, messze, és még tovább
Metropolis Media Kiadó, Budapest, 2026
319 oldal, teljes bolti ár 6990 Ft,
online ár a kiadónál 6290 Ft
ISBN 978 963 551 2768

⁎ ⁎ ⁎ ⁎ ⁎ ⁎

A könyv kiadói fülszövege

Amikor a Hodet haldokló világa az Arnat meghódítására készül, Velek, egy fiatal arnati pilóta nehéz döntést hoz. Hátrahagyja otthonát és szeretteit, hogy felkutassa a legendák bolygóját, a Naravint – egy érintetlen világot, ahol ősi törzsek, elfeledett titkok és különös látomások várják. Egy fekete szarvas visszatérő víziója, egy rózsaszínen izzó tó, valamint egy titokzatos erejű ereklye olyan események láncolatát indítják el, amelyek nemcsak egy nép, hanem három világ sorsát is megváltoztathatják.
Miközben új otthonra, barátokra és szerelemre talál, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a múltját nem tudja örökre eltemetni. A háború a Naravint sem kíméli, és amikor minden, amit elért, veszélybe kerül, választania kell: a régi életét próbálja megmenteni, vagy harcol azért a jövőért, melyet megálmodott.
Kaland, túlélés, szerelem és árulás fonódik össze ebben a nagyszabású sci-fi kalandregényben, ahol az ősi hiedelmek és a csillagközi konfliktusok ugyanannak a végzetnek a részei.