Dean R. Koontz: Ház a világ végén

A Nap utolsó sugara

Katie egyedül él a szigeten. Nem igazán saját magáért, inkább a halottakért él.

Átlagos áprilisi napra virradt, egy keddi napra, amely a megszokott elszigeteltségben és nehezen elért nyugalomban telik – amíg mindez meg nem változik.

Katie kis háza, amely az 1940-es években épült, masszív kőépület. A fürdőszobán kívül a lakóházban konyha, hálószoba, nappali, fegyvertár és pince is található.

A ház egy alacsony dombon áll, egy udvar közepén, amit három oldalról egy erdő ölel körbe. A bejárati ajtó a lejtőre nyílik, amely levezet egészen a kavicsos vízpartra, ahol a kikötő és a csónakház található, azokon túl pedig a nyílt víz terül el.

Katie birodalma egy csendes menedék. Már hónapok óta nem hallott más emberi hangot, csak a sajátját, és ritkán beszél hangosan.

Televízió, rádió és internet hiányában hét darab hatlemezes CD-lejátszót halmozott fel, amilyeneket már nem gyártanak. Mindennap bekapcsolja a zenét néhány órára, és mindig klasszikusokat – Mozartot, Beethovent, Brahmsot, Chopint, Haydnt, Lisztet.

Nem érdekli a popzene, sem az amerikai slágerek. Nem számít, milyen gyönyörű egy-egy énekhang, a dalszövegek fájdalmasan emlékeztetik mindarra, amit elveszített, és amit feladott.

Most, hogy végre békére lelt az elszigeteltségben, nem akarja kockára tenni.

A domboldalról egy festett vaskorlátos betonlépcső vezet le a vízpartra. Ahogy Katie elindul lefelé, odalent egy tarka szirti galamb várja őt a lépcsőkorláton.

A madár mintha mindig tudná, hogy Katie mikor sétál a parton, vagy mikor jön le a házból bármilyen más célból. Nem fél tőle, soha nem rebben fel, amikor meglátja közeledni, csak kíváncsinak tűnik.

Katie eltűnődik, vajon a civilizáció szaga már kiszellőzött-e belőle annyira, hogy a sziget lakói inkább maguk közül valónak tekintik, mintsem betolakodónak vagy ragadozónak.

Hamarosan több mint ezer királygém vándorol át a fészekrakó helyükre egy másik szigeten, amely Katie menedékhelyétől messze északra fekszik. A szaporodási időszak után néhányan időnként megjelennek itt, a part sekély vizében gázolva, mintha a jura korszak gyönyörű leszármazottai lennének.

A csónakházban egy hat méter hosszú, kajütös motorcsónak horgonyoz, a kormányosfülkéből irányítható belső-külső motorja óriási hatótávolságot és sebességet kínál. Katie havonta kétszer-háromszor kihajóz vele, különösebb úti cél nélkül, majd visszatér.

A szárazföldre csak akkor, és csakis akkor megy át, ha nagyon szükséges, hogy a legközelebbi kikötőben szervizeltesse a csónakját. Utoljára öt hónapja járt a városban, amikor fogorvoshoz kellett mennie.

Odaát egy bérelt garázsban parkol a Range Roverje. Felbérelt egy helybelit, hogy havonta kétszer vezesse és használatra készen tartsa. Nem létezik olyan hely a világon, ahová el akarna menni, azt viszont már megtanulta tapasztalatból, hogy minden eshetőségre fel kell készülnie.

A mobiltelefon-szolgáltatás már a szigetcsoport legfélreesőbb szigetein is elérhető. Katie azonban ritkán telefonál. Üzenni is csak a Hockenberry tengerészeti szállítmányozónak szokott.

A Hockenberry havonta kétszer hozza Katie-nek az élelmiszert, propántartályokat és egyéb árukat. Bármilyen tárgyat boldogan felvinnének a lépcsőn a házhoz, Katie azonban ezt mindig elutasítja, ahogy ma is.

Csak harminchat éves, és kiváló fizikai állapotban van. Nincs szüksége segítségre. Ráadásul kulcsot adott a Hockenberrynek a csónakházhoz, és senkivel sem akar érintkezni.

A csónakház ugyanabból a kőből épült, mint a fenti lakóház. A szárazföld felőli oldalán a különálló, hangszigetelt kamrában található a propánnal működő generátor, amely árammal látja el a lakóépületet és a szivattyút, ami felhozza a vizet a kútból.

A kajütös motorcsónak a mélyebb, elülső kamrában horgonyoz az úszódokk kötélbakjaihoz kikötve, biztonságosan beékelve a gumiütközők közé. Enyhén ringatózik a vízen, a lágy áramlatok mozgásával, amiket még a nagy, felhúzható ajtó sem tud kinn tartani.

A dokk szintjén található raktárterülethez egy híd vezet fel. Itt többek között egy hűtőszekrény áll, amibe a kézbesítők bepakolhatják a romlandó élelmiszert. A többi áru erős kartondobozokba van csomagolva, és a hűtőszekrény mellett várják, hogy elvigyék őket.

Ha propánra van szükség, a tartályokat beviszik a generátor helyiségébe, ahová a hajó háromgallonos üzemanyagkannái is kerülnek.

Katie most hozzáerősíti a kartondobozokat az erős kerekekkel ellátott, lépcsőjáró molnárkocsira, és felhúzza őket a házhoz. Kétszer kell fordulnia, mire mindent fel tud vinni.

Miután visszavitte a molnárkocsit a csónakház felső szintjére és bezárta az ajtót, a dokk végéről felméri kis birodalmát az utolsó napfényes másfél órában.

Az ég nagyrészt kék, de hosszú, kibomló csipkeszalagokként itt-ott fehér felhők törik meg egyformaságát. Amikor a nap mélyebbre süllyed, a tekercsek és arabeszkek arany színben ragyognak a ferde fényben.

Évtizedekkel ezelőtt még zavaros volt itt a víz. Amikor vándorkagylókat telepítettek ide, amik algákkal táplálkoznak, javult a víz tisztasága. Úgy huszonnégy-huszonöt méter mélységig látni a sziklás feneket és a hajóroncsokat.

Innen, a szigetcsoport végéről, dél-délnyugati irányban Katie csak két másik szigetet lát. Amikor megvásárolta ezt a több mint nyolcszáz méter hosszú, és valamivel kevesebb mint nyolcszáz méter széles területet, a hely elszigeteltsége Katie hangulatához és bankszámlájához egyaránt illett.

1946-ban, amikor ideköltözött az első lakos, egy fiatal, második világháborús veterán, a szigetnek még neve sem volt, és ő sem adott neki. A második tulajdonosa, Tanner Walsh – költő, regényíró és misztikus – Jacob’s Laddernek, azaz Jákob lajtorjájának nevezte el, az Ószövetség prófétája után, aki azt állította magáról, hogy látta a mennyekbe vezető lépcsőt.

Az első héten, amit Katie az új otthonában töltött, keserűségében és haragjában elnevezte a helyet Mélypont-szigetnek. Akkoriban a mennyekbe vezető út képtelenül hosszúnak és fáradságosnak tűnt, az isteni kegyelem pedig örökre elérhetetlennek.

A két legközelebbi sziget közül a kisebbik, Oak Haven, nyolcszáz méterre keletre fekszik, és ez esik közelebb a szárazföldhöz. A sziget területe Katie menedékhelyének nagyjából a harmada, s csak egy nagy, zsindelyes Cape Cod-i ház áll rajta bájos, fehér verandával.

Katie-nek fogalma sincs, mi lehet a lakók neve, és nem is akarja tudni.

Széles víztömeget megszakító másik földdarab Katie-től több mint három kilométerre délnyugatra húzódik. Az négyszer olyan hosszú, mint ez a birtok, és vagy kétszer olyan széles.

A szárazföld és az utolsó, legfélreesőbb sziget között vízi járművek és helikopterek – köztük nagy, kétmotoros modellek – ingáznak, egyes napokon gyakrabban, mint máskor. A kőből épült rakpart hosszú és impozáns, és egy mély vízi kikötő is tartozik hozzá; Katie néhány kiruccanása alkalmával látta a kikötőben nyüzsgő munkásokat, akik a hajókból rakodtak ki.

A sziget közepét valamiféle létesítmény foglalja el, de innen nem látni az épületeket. Sűrű fenyőerdő veszi körül őket, egyfajta tűlevelű kerítésként, amely mindent eltakar a kíváncsi tekintetek elől.

Ez a sziget Ringrock, a nevét egy masszív oszlopról kapta, arról a természetes képződményről, amelyen áll. Ennél többet még a Hockenberry kézbesítői sem tudnak róla, és soha nem is mennek oda.

Ha a helikoptereken lenne valamilyen embléma, az azt jelentené, hogy Ringrock egy katonai létesítmény. Azonban a törzs hátsó részén található regisztrációs számokat és a motorburkolaton szereplő rövidebb számokat leszámítva egyik légi jármű sem beazonosítható. Ugyanez vonatkozik a szigeten kikötő hajókra is.

Azon a héten, amikor Katie először látogatott el a Jacob’s Ladderre, és ajánlatot tett rá, a távolabb eső Ringrock körül viszonylag csend volt. Katie-t nem aggasztotta a másik sziget.

Az ingatlanügynök, Gunner Lindblom megemlítette, hogy Ringrock egy, a Környezetvédelmi Ügynökség által működtetett kutatóállomás.

Ez elég ártalmatlanul hangzott.

Amíg ki nem kiderült, hogy ez csak pletyka.

Lehet, hogy a Katie szigetétől északkeletre fekvő több száz sziget vagy a part menti települések lakói tudják, miféle létesítmény található a szigetlánc utolsó szigetén. Katie azonban soha nem érintkezik a többi szigetlakóval, a szárazföldiekkel is csak ritkán, és ha mégis szóba kell elegyednie velük, soha nem pletykál.

Ha kérdezősködni kezdene, cserébe biztosan őt is faggatni kezdenék. Ha megosztaná másokkal a múltját, megsebeznék az éles emlékek; még csak alighogy elállt a vérzés, és Katie úgy döntött, hogy nem tépi fel újra a sebeit.

Csak reméli, hogy a titokzatos sziget nem több puszta menedékhelynél valami fejesek számára, vagy talán más célt szolgál egy magánvállalkozásnak. A nyereség vezérelte emberek nem ijesztik meg. Néhány ritka kivételt leszámítva őket csak az érdekli, hogy abból gazdagodjanak meg, hogy kiszolgálják az ügyfeleiket, nem abból, hogy tönkreteszik őket.

Ha a létesítmény az EPA, a CDC, az NSA, a CIA vagy valamiféle névtelen, titkos szövetségi szervezet égisze alatt működik, az már nagyobb probléma lenne.

Katie nem bízik a hatóságokban. Nem bízik meg azokban, akik a pénzt hatalomra cserélik, vagy akik nem munkával, hanem a hatalmukkal keresnek pénzt.

Katie nem egy túlélő típus, de túl akarja élni. Nem egy prepper, de megteszi a szükséges előkészületeket.

Nem hisz abban, hogy közeleg a világvége, még ha néha elmereng is a lehetőségen.

Az elszigeteltség egyfajta védőfalat nyújt neki a félelem és a kétségbeesés ellen. Csak a természet, a csend és a gondolkodásra szánt idő gyógyíthatja meg. Ha meg tud gyógyulni egyáltalán.

Miután huszonhat hónapot töltött a Jacob’s Ladderön, a félelme többé-kevésbé elpárolgott, a kétségbeesése pedig apránként leapadt, és egyfajta állandó szomorúság vette át a helyét. Nem boldog, de nem is boldogtalan; örömét leli a saját kitartásában.

Most, ahogy elfordul a víztől, hogy visszavonuljon a házba, és elkortyoljon egy pohár bort vacsorakészítés közben, megdöbbenti a hirtelen támadt nyüzsgés Ringrockon. Visszafordul a zaj felé, és hunyorogva kémlel a kései napfénybe.

Mintha csak egy bonyolult svájci óra alkatrészei lennének, amely elüti az órát, hirtelen két helikopter száll fel a sziget közepéről – az elsőben csak egy utashely van, a második talán négyüléses lehet –, és velük egy időben egy flottillányi üvegszálas versenyhajó startol a kikötőből. Utóbbiak áramvonalasak, szinte belesimulnak a vízbe; úgy hatan lehetnek. A turbinamotorok visítása, a levegőt hasító rotorok pulzáló zaja és a külső motorok búgása úgy csap a vízre, mint a lapos kavicsok.

Az egyik helikopter délre, a másik észak felé tart. Mintha keresnének valamit Ringrockon, jobbról balra, majd balról jobbra repülnek, hogy átfésüljék a terepet. A napfény olvadt aranyként csillog a Katie felé tartó helikopter pilótafülkéjének üvegén. Két versenycsónak északkelet felé siklik a partvonalat követve, másik kettő délnyugat felé száguld, a maradék kettő pedig a rakpartnál járőrözik.

Ringrockon nincs börtön. Ha börtönt üzemeltetnének ott, Gunner Lindblom és a többi helyi lakos tudna róla, hiszen a börtön jelentős munkaadó lenne, egyben aggodalomra is okot adna.

Nagyobb a valószínűsége, hogy Katie nem szökésnek, hanem behatolásnak volt a szemtanúja. Ha a létesítményt szigorúan őrzik, akkor az őrök így reagálhatnak, amikor valaki átjut az elektronikus kerítésen.

Mindenesetre akármi történik is odaát, az nem tartozik Katie-re. Ő elzárkózik az idegenektől, és nagyon is tisztában van vele, hogy mennyire veszélyes lenne magára vonnia a figyelmüket azzal, ha beleütné az orrát mások dolgaiba.

Nincs családja odakint. Mindannyian meghaltak.

Az életbiztosításnak és két ház eladásából szerzett pénznek hála meg tudta venni ezt a félreeső és kevésbé értékes szigetet. A maradék pénz pedig bőven elég ahhoz, hogy élete végéig eléldegéljen belőle.

Amíg Ringrockon a kutatócsapat eszeveszett ricsajjal zárja a napot, Katie elsétál a kikötőjéből.

A szirti galamb időközben elrepült a lépcső aljáról.

Ahogy Katie felsétál a házhoz, megpillant egy hollót a kéménysapkán. A madár kelet felé néz, mint egy őrszem, akinek az a feladata, hogy üdvözölje az éjszakát, amely a láthatáron túlról kúszik a forgó világra.

Fordította: Horváth M. Zsanett

Dean R. Koontz: Ház a világ végén
Next21 Kiadó, Budapest, 2026
416 oldal, teljes bolti ár 6490 Ft