Izgalmas és mulatságos | A Szlovák Intézet két kiállítása

Bedő J. István |

Három, a világon nagyon ismert szlovák művésznek rendezett két helyszínen kiállítást a Szlovák Intézet, és mindkettő nagyon különleges dolgokat vezetett elő. Nem szándékozom komoly és elmélyült tanulmányt közreadni, inkább csak a méltatók szövegéből idézem, mit gondolnak a művészek a munkáikról, meg azt, hogy a műkritikus hogyan értelmezte a látottakat.

Ján Zoričák

Az Intézet nagytermében az üvegművész Ján Zoričák mutatta be egy nagyobb tucatnyi alkotását. Nemigen szoktunk hozzá ahhoz, hogy olyan tárgyakat lássunk, amelyek mintha az iskolai fizika szertárak polcairól szöktek volna ide. Különös nagy tisztaságú optikai üveget válnak műtárgyak anyagává, és ejtik zavarba a látogatót. A képek aligha tudják visszaadni az élményt, hiszen például egy kisebb dinnye vagy cipó méretű vízcsepp átlátszó és mégis színjátszó, a hasábok, kockák és gömbök leleményes és szinte tudományos összekapaszkodása asszociációkat vált ki – miközben csak a felületeket, az áthatásokat mutatja meg. (Emlékszik valaki a szaktárgyra: ábrázoló geometria? A kifejezésre: áthatás?)

A kiállítás kurátora, Ivan Jančar szerint Zoričák üvegplasztikái „bensőjükben egy másik, a tér mesteri átváltozásait és az illúziókkal folytatott mágikus játékot magába foglaló, ugyanolyan titokzatos és végtelen világot hoznak létre. (…) ezekben a plasztikákban is mélyre merülhetünk, s mindig valami újat kereshetünk bennük, mintha egy varázsló lehelt volna életet beléjük.”

Ha jól értettem meg a kurátor magyarázatát, a művész nyersanyaga valóban sajátos volt, az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetnek (CERN) a kozmosz keletkezéstörténete kutatásához felhasznált üvegeket használta, és azokban „kódként jelen van a világűr őslényegének felfedezésére irányuló folyamat”.

Rendkívül izgalmas a kiállított anyag, még ha nem is tudjuk a művek mögé (vagy elé) vetített mélyebb tartalmakat.

Alexej Vojtášek & Juraj Čutek 

A másik műtárgyegyüttesnek a HybridArt adott helyet kiállítótermében, ahol a festő Alexej Vojtášek és a szobrász Juraj Čutek egymást szellemesen kiegészítő műveit láttuk a falakon, a posztamenseken és a légtérben (is!).

Meglehet, csupán leegyszerűsítés, de Vojtášek itt látható nagy méretű festményei, melyek szinte folyton ugyanazt az egy-két témakört jártak körbe (Az univerzum konspirációja), Kondor Béla műveit idézték föl bennem, habár egy ember nélkül absztrakt világra nyitottak kaput. (Ezen az sem változtat, hogy néhány kisebb méretű, nőalakot is ábrázoló kép is került a falakra.)

Vojtášek „a szlovák művészetben a hagyományos értékek és a modern, kortárs képzőművészeti felfogás vonalához tartozik – mondta a kiállítást bemutató Szabó Lilla. – Vállalja a hagyományos értékek és a modernizmus mindig ’borotvaélen’ történő kritikai megítélését, de tudja, legnagyobb és legőszintébb kritikusai éppen a közönség, kikből számos gyűjtője, vásárlója is származik. Képein a több rétegben felvitt narancs, vörös, sárga, kék, néha zöld színek mozgalmassá teszik a felületeket, amit bekarcolások vonalaival, a festék anyagába kevert homokszemcsés megoldásokkal tovább fokoz.”

Ellenben Juraj Čutek szobrai ismeretlenségükkel együtt is rettentően otthonosak voltak. Bocsánat a nem igazán képzőművészeti kitérőért, de az otthonosságot arra értem, hogy egy jó ideje a fémmel kombinált, barnára pácolt fából készült, mélybarna színű használati tárgyak állnak az ajándékboltok kínálatának élvonalában: dohányzó eszközök és kiegészítők, íróasztali csecsebecsék, nyakláncra való függők és hasonlók. Talán a fotókon is észrevehető a fa és fém mulatságos kombinációja, melyről a művészettörténész Szabó Lilla így beszél: művei „kellemes visszatérést jelentenek abba a világba, amelyben a 19. századi feltalálók lelkesültségét felidéző képzelet uralkodik: ezek a kalandorok új világokat fedeztek fel a hétköznapok határain túl, mindenekelőtt látnokok voltak, a ’főnökük’ pedig Jules Verne.” A halon lovagló Verne ugyanis olyan szobor, melynek fejét-arcát-vállát egy ragyogó fényű búvársisak takarja, Nemo kapitányé.

„Juraj Čutek művészetének világában bármi megtörténhet. Optikája ajtót nyit a gyermekszemek még semmitől el nem nehezült világának, ugyanakkor pedig a fel-nőtteknek lehetővé teszi, hogy titkos álmokat álmodjanak.”

Ami kiállítva látható, mosolyra fakaszt. A mennyezetről az akvárium mesehalai függenek, a repülés korai hősei (magyar is van köztük!) játékos-komoly portrészoborral vannak jelen, Ferenc József realista portré-mellszobrán egy pillanatig észre sem veszed a kikacsintást: a máskor arany rojtokkal ékesített váll-lap (epolett) egy leharcolt, fél partvisfej.

Mivel a kiállítások nem lesznek túl hosszú ideig nyitva, nagyon ajánlom megtekintésüket mindenkinek és minél hamarabb. Zoričáké ugyan július 8-ig, de a festő-szobrász párosé csak június 10-ig.

Fotók: Balogh Eleonóra (Zoričák),
Katona Lucia (Vojtášek & Čutek)

Zoričák
Szlovák Intézet
1088 Budapest, Rákóczi út 15.
Megtekinthető: 2022. július 8-ig
Hétfő – csütörtök: 10:00–18:00, péntek: 10:00–14:00

Vojtášek & Čutek
HybridArt Galéria
1052 Budapest, Galamb u. 6.
Megtekinthető: 2022. június 10-ig
Előzetes telefonos bejelentkezés alapján:
+361 327 4000