A nyelv mint őserő (és drog) | Baráth Katalin: Afázia

Posted on 2022. február 24. csütörtök Szerző:

0


Bodó Viktória Booklány |

Végre egy igazi ötlet! – kiáltott fel e sorok írója, amikor eljutott Baráth Katalin Afázia című sci-fijének körülbelül hatodik oldalára. De kezdjük az elején, különben bonyolult lesz.

Baráth nagyon jó tollú szerző, műfajtól függetlenül ötletes, saját hangja és humora, sőt: jellemző humora van. Karakterei biztosan állnak a lábukon, soha nem kétdimenziósak, világait erős vonalakkal rajzolja meg, ami olyan magabiztos végeredményt eredményez, hogy csak akkor hinném kétségek nélkül dolgozó szerzőnek, ha nem volnék magam is író ember. Lehet, sőt szinte biztos, hogy ül az üres lap (vagy képernyő) fölött, írás közben pedig számos ponton tökéletesen tisztában van a soron következő regénye bukásával (mindez körülbelül elkerülhetetlen, aki nem így gondolja, az könyörgök, soha többé ne írjon egy sort sem!), ám a végeredményben ennek nyoma sincs. Megkérdőjelezhetetlen, stabil egység minden könyve. Legyen szó a Dávid Veron-sorozatról, melyben egy formabontó, de annál szimpatikusabb, eleven karakterű nő keveredik bűnügyekbe a boldog békeidőkben, vagy az Arkangyal éjjel című thrillerről és annak főszerlőjéről, a dolog működik. Apropó, ez utóbbinak nem lesz folytatása? És ha nem, miért igen? 🙂

A szerző legújabb kirándulása a sci-fi világába visz, ami már csak azért is komoly vállalkozás, mert kevesebb ennél patriarchálisabb és magyargyűlölőbb közeg létezik az irodalomban. Enyhén szólva kétséges, hogyan fogadja a hazai piac azt a könyvet, ami sci-fi, ami magyar nevű ÉS női szerző tollából kerül a polcokra. Ám az író felvette a kesztyűt, a kiadó pedig tudta, hogy érdemes vállalni a kockázatot, talán már a bevezetett név miatt is. Ha mindez nem lenne elég, a történet magyar: magyar nevek, magyar áthallások és középpontjában a magyar nyelv áll.

Él valahol, valamikor egy másik bolygón, egy másik században egy magát moyernek nevező nép, amelyiknek a legnagyobb kincse (az Ige) a gyönyörű nyelve, ami egyszerre varázslat, fegyver és drog. Tagjai nőként szülőgépek, férfiként kasztosodva élő munkafüggők, alkoholisták, bolygójuk neve Pandonhya, foglalkozásuk megjelölése díler. Őrzik a nyelvüket, azt a csodásat, de a szavak egyre kiüresedettebbek, nincs mögöttük élő érzelem, gyakran csak sziporkázó, de mesterkélt, esetleg viccesnek ható frázisok. Ez a kis mesterséges bolygó a Demokrácia és a Háló Birodalom között próbál lavírozni, de ahogy lenni szokott, amint megroppan a béke, Pandonhya a frontvonalba kerül. Ha ezek után valaki megpróbál meggyőzni arról, hogy a sztori nem aktuálpolitikai áthallásokkal teli, annak nemes egyszerűséggel egy szavát sem fogom elhinni.

Maga a regény sokkal több, mint az eddig leírtam: összecseng a legnagyobbakkal is; az első mondatoktól nyilvánvaló China Tom Miéville Konzulvárosának megidézése. A felvázolt jövőbeli sztorinak van élő és létező történelme, miközben úgy robban az ember arcába az első lapokon, hogy levegőt venni sem hagy. Mint egy erős akciófilm, aminek az első fél órájában csak kapkodjuk a fejünket és keressük a káoszban az értelmet, de lassan azért minden összeáll egy konzisztens történetté. Furcsa figurák, jól elkapott karakterek, nagyon mai, friss mondatok, gondolkodnivaló, aha-élmények és áthallások sora, számos jól elsütött, barátkatis poén és helyzetkomikum, valamint egy újabb, komplex női karakter. Azt is hozzá kell tenni azonban, hogy ez a könyv elsősorban szórakoztató. Pontosabban annak is ad valamit, aki csak laza kikapcsolódást keres: egy magyar érdekeltségű sci-fit, amiben laza poénok és magyar nevek vannak. Aki mélyebb rétegekbe ásna le, az sem csalódik. Sokadszor írom le: az a jó könyv, ami az olvasóval marad, amiről lehet beszélgetni, amiből az olvasó magával visz egy gondolatot, hangulatot, érzést, poént, bármit.

Ez mind-mind az Afázia, de még ennél is több, van neki egy jó első mondata is: „A Naprendszerben legalább annyi mód van a halálra, ahány égitest van egy galaxisban.”

Baráth Katalin (Fotó: Valuska Gábor)

Baráth Katalin: Afázia
Agave Könyvek, Budapest, 2021
336 oldal, teljes bolti ár 3480 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2610 Ft
ISBN 978 963 419 7621

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

A távoli jövőben járunk, amikor a Föld már lakhatatlan, a világhatalmak azonban számos háborút és katasztrófát követően sem változtak. Két birodalom uralja a Naprendszert: a pénz vezérelte Demokrácia és az önkényuralmi Háló Birodalom, a köztük található bányászkolóniák és telepek sorsa pedig jobbára attól függ, melyikhez vannak közelebb. Az ember sokat változott: bár a faj továbbra is előszeretettel harcol és hódít, a populációjának zöme elvesztette kapcsolatát a beszéddel és a nyelvvel, a kommunikáció vizuális módon történik.
Él azonban egy nép a két birodalom közt félúton, egy mesterséges bolygón, amelyik továbbra sem felejtette el a nyelvét, és igéje olyan erejű, hogy egyesek mámorító drogként, mások fegyverként tekintenek rá.