A hit racionalitása | Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Posted on 2022. február 23. szerda Szerző:

0


Paddington |

Kazuo Ishiguro az elmúlt évek irodalmi Nobel-díjasai közül az utolsó (2017-ben volt ő a díjazott), akinek az esetében pontosan értem, miért kapta ezt a rangos elismerést. Egy Ishiguro-regény megjelenése a rendszeres olvasói számára izgalmasabb, mint bármilyen meglepetés csomag kibontása. Vannak szerzők, akiknek a legújabb kötetét azért várjuk, mert szeretnénk a tőle jól megszokottból még egy adagot kapni. Ő nem ilyen, minden kötete annyira másfajta és egyedi, hogy sosem tudhatjuk, mit rejt a legújabb könyvborító. Egyetlen dologban lehetünk biztosak: valamilyen népszerű témát és/vagy műfajt emel irodalmi magasságba.

A Klara és a Nap izgalmas és aktuális témákkal foglalkozik: hit és tudomány, mesterséges intelligencia, géntechnológia. Több helyen disztópiának címkézik, de ebből a népszerű műfajból két okból is kilóg. Egyrészt a világ szinte csak érintőlegesen szerepel a regényben, másrészt a mai valóságtól aránylag kis eltéréseket mutat. Noha sokan úgy érezzük: egy disztópia kellős közepén élünk, az eredetileg 2021 márciusában megjelent kötet világa és a jelen között igen sok a hasonlóság, így a negatív utópia feltételeinek a regény nem felel meg. Ettől még természetesen olvasható Orwell klasszikusának szellemében: figyelmeztetésként és nem útmutatóként.

A címszereplő és narrátor Klara robot. Pontosabban gyerekek számára kifejlesztett és gyerekméretű Robotbarát, RB. A működéséhez szükséges energiát a Napból nyeri. A robotszéria, amelyikbe tartozik, nem a legfrissebb, ám több tulajdonságában jobb, mint a későbbiek – kicsit úgy, ahogy iPhone használók szerint a páratlan (de lehet, hogy a páros) sorozatszámú készülékeket nem érdemes megvenni. Klara egyik nagy erőssége, hogy magas szintű a képessége az empátiára. Mesterséges intelligenciáról (MI) lévén szó, folyamatosan figyel és tanul, alapvetően tapasztalati eszközökkel operál. Ám – hasonlóan más robotokról szóló történetekhez – Klara is átlépte a teljes racionalitás határát, ugyanis hisz. Hisz a Nap – az őt is tápláló erő – mindenhatóságában, és abban, hogy a napsugárzást korlátozó szennyezést akadályozni kell. Hogy ez a hit pontosan honnan származik, nem tudjuk, de biztosan hozzájárul egy esemény, amit még az őt árusító boltban (leendő családi RB-ként) látott: a napsütés látszólag (vagy valóban?) felélesztett egy hajléktalant és annak kutyáját.

Klara egy kislány RB-je lesz – őt Josie-nek hívják. Josie és a korabeli gyerekek számára már nem létezik iskola, ahová járhatnának, egy elektronikus kütyü, az oblong segítségével juthatnak távoktatáshoz. Amikor közeledik az egyetem, meg kell tanulniuk együtt lenni, beszélgetni másokkal, így a családok ebből a célból formális összejöveteleket tartanak. Az is kiderül, Josie azok közé a gyerekek közé tartozik, akiknek a szüleik valamilyen géntechnológiás anyagot adattak be. Sok szülő dönt a géntechnológia beadása mellett, mert a rendszer sok mindenből kitiltja az oltatlanokat nem emelteket, így gyakorlatilag a továbbtanulásból is ki vannak zárva. Ezeket a gyerekeket „emelt”-nek (elavated) nevezik, és elvileg jobbak a képességeik. Ám Josie legjobb barátjának, Ricknek a példája megkérdőjelezi ezt, mert ő nemcsak ugyanolyan okos, de sokkal szabadabb is a kislánynál. Ebben része van annak is, hogy a géntechnológiás „cucc” (hogy egy orvoskutató barátom szavát idézzem) rengeteg gyereket súlyosan megbetegít, sokan meg is halnak tőle, Josie nővére, Sal is így járt. Josie is nagyon beteg, gyenge, gyakran ágyhoz van kötve, láthatóan kevés a túlélésének esélye. Klara megvásárlásával az Anya (a regényben így van jelölve, nagy kezdőbetűvel) egyik célja, hogyha a beavatkozás Josie-nál is halálosnak bizonyulna, a tudatát esetleg át lehessen menteni a robotba. Miért csak Anya szeretné? Mert a szülők külön élnek: Anya szorgalmas hivatalnok, az apát, Pault viszont elbocsátották az állásából, s most az emberek jogait középpontba helyező közösségben, szabadon él – de őket az Anyához hasonló „szófogadók” tömören fasisztának bélyegezik.

A Klara és a Nap nagyon érzelmes regény, egy empatikus megfigyelő elbeszélése. Hangulatában talán A kétszáz éves ember című filmre emlékeztetett leginkább, de a mesterséges intelligenciával kapcsolatban feszegetett kérdések rendre előkerülnek a Star Trek – Next Generation sorozat Data figurája kapcsán is, hasonló empátiával és szimpátiával.

Bár az elején azt írtam, Ishiguro mindig valami egészen újjal lep meg bennünket, korábbi műveinek olvasói bizonyára találnak több összekötő elemet is más regényeivel. Az a hangvétel, ahogy Klara elmeséli a történetet, kétségkívül emlékeztet A napok romjai narrációjára, ahol az inas szemszögéből, alulnézetből, közelképként láthatunk rá történelmi eseményekre és figurákra – bevallom, nekem a szerzőtől ez a kedvencem, amihez most felzárkózott ez az új regény. Hasonlóan nem nehéz áthallást vagy kapcsolatot találni a mostani mű és a Ne engedj el… klónjainak az eredetiekkel való viszonya között. Nem sorolom, további kapcsolódásokat keresgéljen az olvasó.

A regény Falcsik Mari értő és kellően lírai magyarításában jelent meg. Nem először nyúlt a szerző műveihez, Az eltemetett óriás fordítása is az ő munkája. Végül megemlítek valamit, amit figyelmes olvasók talán már észrevettek. A japán szerzők nevét magyar szórenddel írjuk (családnév elöl), Ishiguro viszont – aki ugyan Nagaszakiban született – brit szerzőként publikál, ezért került hátra a családnév.

Kazuo Ishiguro

Kazuo Ishiguro: Klara és a nap
Fordította: Falcsik Mari
Helikon Kiadó, Budapest, 2021
376 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3599 Ft,
e-könyv változat 2599 Ft
ISBN 978 963 479 5698 (2021) (papír);
ISBN 978 963 479 9092 (2022) (papír)
ISBN 978 963 479 6855 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Klara, a gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát az üzlet kirakatában várja leendő tulajdonosát. Addig is az utca épületeit, a járókelők viselkedését és a Nap járását, áldásos tevékenységét szemléli. A humanoid tulajdonságok felruházott robot gyermeki ártatlansággal próbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. Miután otthonra lel, legjobb tudása szerint igyekszik Josie és családja segítségére lenni; naiv világlátásának köszönhető páratlan optimizmusa reményt ad a beteg lány szüleinek. Klara megfigyelései a változó világról és az emberi természetről nem csupán a robot racionalitásáról, hanem érzelmeiről is tanúskodnak. Klara feltétel nélkül hisz az általa mindenhatónak vélt Nap jóságában, amelynek fénye és melege végigkíséri a történetet.
A regény világa – a közeljövő világa? – nem radikálisan más, mint a miénk, de éppen ettől annyira felkavaró lassacskán szembesülni azzal, hogy az ember még magányosabb lett, az emberi kapcsolatok sekélyesebbek, a társadalmi egyenlőtlenségek még nagyobbak. És talán vigasz, talán nem, de mélyen elgondolkodtató, hogy mindez egy olyan robot elbeszélése nyomán tudatosul bennünk, aki megtanul szeretni.