Folyton úton | Jessica Bruder: A nomádok földje

Bodó Viktória Booklány |

Nem értek egyet a cím magyarításával. Jessica Bruder a csattanós Nomaland címet adta a tényfeltáró kötetének.

Olvasom az amerikai méltatásokat, melyek szerint ez „gyönyörűen megírt történet a belső szabadságról”, ami „mindenkinek megadatott” és csóválom a fejem. Ez nem egy történet. Sem nem egy, sem nem történet. Ráadásul nem is gyönyörű, bár tagadhatatlanul sokkal kevesebb anyagi terhet hordoz az, aki ezt a bizonyos belső szabadságot választotta. Vannak azonban más, igen súlyos terhei.

De miről is szól tulajdonképpen ez a „boldog társadalmonkívüliség”? Az egyre morzsolódó amerikai középosztályról, a 2008-as gazdasági világválság továbbgyűrűzéséről, arról, hogy valójában csak a szőnyeg alá söpörtük annak szinte minden problémáját. Viszont szól gazdasági berendezkedésünk fenntarthatatlanságáról, a kapitalizmus illúziójának elmúlásáról és a kényelmünk áráról. Sőt: egy kicsit az amerikai néplélekről is. A protestáns munkaerkölcs lélektani hatásairól.

• Olvass bele!

A 2008-as gazdasági válság elhozta azt a sokkot az Egyesült Államokban, amit az 1928-as év óta nem tapasztaltak. Minden, amit generációk óta tudtak az országukról, a világról, az életről – az egyetlen perc alatt omlott össze. Milliók élete ment tönkre, nagy részük azóta sem talált vissza az amerikai álomhoz, amiről egyre erősebb hangok jelentik ki azóta is, hogy az álom hivatalosan halott. Ők azok a szorgalmasan dolgozó, gyerekeket nevelő, adózó polgárok, a rendőröktől a kétkezi munkásokon át a tanárokig, akiknek megígérték: boldogulnak, ha betartják a játékszabályokat. Kiszolgálják a rendszert és a rendszer megjutalmazza őket azzal a prosperáló élettel, majd a kényelmes és nyugodt öregkorral, amire mindenki vágyik. 2008 ezt tette tönkre. Életeken át gyűjtögetett nyugdíjalapok, megtakarítások váltak semmivé, százezrek-milliók jelentettek csődöt és tengődnek azóta is. Azonban mit kezdjenek magukkal azok, akiknek a lemaradása már behozhatatlan? Azok a hatvan fölöttiek például, akik számára nem maradt más, mint a hatszáz dolláros állami nyugdíjcsekk? Többek között róluk is szól a könyv és a Frances McDormand főszereplésével készült, azonos című film is.

Hogy kik ezek az emberek? Te vagy. Meg én. Bármelyikünkre várhat ez a sors, ahogyan a könyvben is szerepel volt pincérnő, lelkész, főiskolai alkalmazott, rendőr és egyetemi oktató. A sorsuk összeomlása és mindenük elvesztése után nem tehettek mást: alkalmazkodniuk kellett az új helyzethez. Így alakult ki az a mobil munkavállalói tömeg, amit olcsó munkaerő gyanánt kiválóan alkalmazhat például az Amazon meg a hasonló cégek. Hatvanas, hetvenes, nyolcvanas éveikben járó emberek élnek lakókocsikban és vándorolnak szerte az országban, különféle idénymunkák között, az e célból létrehozott lakókocsiparkokban „lakva”. Dolgoznak gondnokként kempingekben vagy napi 12-14 órákat a gigantikus webáruházak raktáraiban rohangálva egész nap, hogy teljesítsék, amit kell, heteken át napi 15-17 kilométert megtéve az ünnepek előtti online rendelési dömpingben. Ingyenes juttatásként korlátlan mennyiségű fájdalomcsillapítót kaphatnak a rohanó-raktárosi munkájuk közben szerzett sérülések kúrálására.

Keserédes könyv ez, talán kicsit keserűbb is a kelleténél. Miközben az újságíróként három éven át végzett kutatómunka során megismert emberekhez, kitartásukhoz életigenlésükhöz humorral és tisztelettel közelít Jessica Bruder, valahogy mégis érződik a tüske a köröm alatt. Igen, csodálatos az alkalmazkodóképességük, a szabadságnak is vannak tagadhatatlan szépségei, a terhek is kisebbek jelzáloghitel és rezsifizetés nélkül. De a közkeletű tanács szerint jobb, ha a lakókocsit úgy szerelik fel például napelemmel, de az ne tegye egyértelművé, hogy a jármű valakinek egyben az otthona is. Ez a társadalom azt hirdeti, hogy ha mersz, csak dolgoznod kell érte, és boldogulsz. De ezek az emberek nem megbecsült tagjai e társadalomnak. Az USA nem ismeri a tisztes szegénység fogalmát. Ha vitted valamire a jól végzett munkáddal, amire büszke lehetsz, akkor valaki vagy. De csak akkor. E nomádok – akik között persze szép számmal vannak önkéntes rendszeren-kívül-élők is – nem illeszkednek a társadalom szövetébe, a közvélemény pedig többnyire megvetéssel, félelemmel vagy lenézéssel reagál, ha észreveszi őket egyáltalán. Igaz, az azóta elkészült a film óta nehezebb tudomást nem venni a létezésükről.

Létezésük és egyre növekvő számuk aggasztó, különösen most, a következő nagy válság előszobájában üldögélve, egy elöregedő társadalomban, aminek recseg-ropog a nyugdíjrendszere Európában is. Egy szó, mint száz: valószínűleg mindez erősebben érint minket, mint szeretnénk hinni.

Kiváló, tényfeltáró, gondolatébresztő újságírói munka, Dranka Anita remek fordításában.

Az írás teljes terjedelemben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Jessica Bruder: A nomádok földje.
Túlélni Amerikát, avagy
a boldog társadalmonkívüliség
Fordította: Dranka Anita
Európa Kiadó, Budapest, 2021
358 oldal, teljes bolti ár 4299 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3654 Ft
ISBN 978 963 504 4900

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A nomádok földje tényfeltáró történet az amerikai gazdaság sötét mélységeiből, és azokról, akik a túlélés reményében feladták addigi életüket.
Észak-Dakota cukorrépaföldjeitől Kalifornia kempingein át az Amazon texasi CamperForce programjáig a munkaadók új, alacsony költséggel járó munkaerőforrásra bukkantak: a folyton úton lévő, huszonegyedik századi nomádokra. A nagy gazdasági válságnak ők a láthatatlan áldozatai. Ők, akik tízezrével indultak útnak lakókocsivá alakított kisbuszaikban, az egyre növekvő nomádtársadalom tagjaiként. Ők, akik nem adják fel a reményt.
A szezonális munkák közti útvonalakat követve Jessica Bruder találkozott volt egyetemi oktatóval, a McDonald’s vezetőhelyettesével, elnökkel, lelkésszel, főiskolai adminisztrátorral, motoros rendőrrel, és megállíthatatlan főszereplőjével, Linda May egykori koktélpincérnővel, lakberendezési áruházi eladóval és generálkivitelezővel.
„Van Halen” névre keresztelt használt autójával Bruder útnak indul, hogy közelebbről is megismerje könyve szereplőit. Miközben Linda Mayt és társait kíséri a kempingtakarítói állástól a raktári termékrendszerezői munkán át a sivatagi találkozókig, majd a cukorrépaszedés veszélyesnek minősülő munkaköréig, Bruder lenyűgöző tényfeltáró történetet mesél el az amerikai gazdaság sötét mélységeiről – és előrevetíti a bizonytalan jövőt, amely sokunkra várhat. Ugyanakkor magasztalja ezeknek az ízig-vérig amerikai embereknek azt a kivételes rugalmasságát és kreativitását, amellyel lemondtak a helyhezkötöttségről a túlélés érdekében. Nem adták fel a reményt.