Browsing All posts tagged under »európa«

Szabad emberként létezni | Clarice Lispector: Minden történet

december 13, 2018 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Szégyen vagy sem, bevallom, hogy eddig a könyvig nem ismertem Clarice Lispectort, de ezzel korántsem vagyok egyedül. Brazília titokzatos szfinxe azonban ezer szállal kötődik az öreg kontinenshez – a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt. Európához (szorosabban véve Ukraj­nához) köti a származás, a néplélek és a trauma. Ilyen szerző nem egy […]

Európáról – nem csak turistáknak | Karl Schlögel: Európa-szigetcsoport

november 12, 2018 Írta:

0

Cserhalmi Imre | Több oka is van annak, hogy az Európáról való gon­dol­kodás divatba jött. (Gondolkodásról beszélek, nem uszí­tásról!) Az okok egyike-másika széles kör­ben érzékelhető, mond­hatnám kézenfekvő. Európa, a minden idők talán leg­gyalá­zatosabb századát – a huszadikat – produkáló kon­ti­nens, mintha az embe­riség legérzékenyebb szeizmográfja volna; most is erőteljesen érzékeli, sőt éli meg azt, amit […]

Mathias Énard: Zóna (részlet)

augusztus 24, 2017 Írta:

0

| I | a férfikorban minden nehezebb, minden hamisabban, kissé fémesebben cseng, úgy, mint két egymásnak csapódó bronzkard, magunkra vagyunk utalva, és nem szabadulhatunk meg semmitől, szép kis börtön, az ember annyi mindent visz magával az útra, egy ki nem hordott gyermeket, egy cseh kristályüvegből készült kis csillagot, egy talizmánt, amely a szemünk előtt válik […]

Navigálás az emberiség mocskában | Mathias Énard: Zóna

augusztus 24, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Mathias Énard Goncourt-díjat kapott 2015-ben, ebből már sejthetnénk, hogy nem akárkivel állunk szemben, a szerző mégis a periférián maradt a hazai berkekben. Holott… Holott a Zóna igazán megér egy misét, meg egy Candide-díjat is, többek között. Az olvasó persze nem erre vágyik a nyárközepén, mert ilyenkor a könnyedség a hívószó. Mindenki […]

Harag és történelem | Peter Sloterdijk: Harag és idő

január 6, 2016 Írta:

0

Gágyor Péter | Peter Sloterdijk német irracionalista gondolkodó szellemes, szarkasztikus, nem szokványos esszéi már indulásakor feltűnést keltettek – első kötete: A cinikus ész kritikája volt. A német akadémiai hagyomány nehézkes stílusával szemben érthető közlésmódja arról árulkodik, hogy nem a francia esszé gyakorolta rá a legnagyobb hatást, inkább Heidegger és Nietzsche. Érzékenynek maradni – Adorno szerint […]

Lehetetlen vagy lehetséges jövő | Michel Houellebecq: Behódolás

szeptember 15, 2015 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Sokan, sokféleképpen írtak már erről a könyv­ről is, de élek a gyanúperrel, hogy sokkal kevesebben olvasták, mint akik beszélnek róla. Nem is lehetne aktuálisabb a kötet, mint ezekben a hónapokban, amikor Európa olyan, új típusú kihívásokkal néz szembe, amelyekről az értők, a nyitott szemmel járók is azt re­mélték, hogy csak évtizedekkel […]

Kövess minket Twitteren!

Működteti a WordPress.com.