Európáról – nem csak turistáknak | Karl Schlögel: Európa-szigetcsoport

Posted on 2018. november 12. hétfő Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Több oka is van annak, hogy az Európáról való gon­dol­kodás divatba jött. (Gondolkodásról beszélek, nem uszí­tásról!) Az okok egyike-másika széles kör­ben érzékelhető, mond­hatnám kézenfekvő. Európa, a minden idők talán leg­gyalá­zatosabb századát – a huszadikat – produkáló kon­ti­nens, mintha az embe­riség legérzékenyebb szeizmográfja volna; most is erőteljesen érzékeli, sőt éli meg azt, amit történelmi korszakhatárnak szokás nevezni.

De még ennél is több: talán a leglátványosabban produkálja a zavarodottság, a tanácstalanság, a mind kezel­hetetlenebbnek tűnő társadalmi (gazdasági, szociális, politikai stb.) feszültségek jeleit. Itt, ahol a 20. században 60-80 millió migráns vándorolt önként vagy parancsszóra, megnyomorítva, kifosztva, halálfélelemmel vagy hiú ábrándokkal a szívében – itt bizony akadnak politikusok, akik szerint a nagyon aktuális, sőt szorongató munka­erőhiány megoldható erőltetett népesség­politikával, tehát esetleg újszülöttekkel.

Az Európa-téma divatosságának oka az is, hogy a világ az internet és a szabad utazások révén kinyílt még a (fél)diktatúrákban is, az ember a személyes életének mintegy térbeli kiterjesztésével a világ megismerésének hatalmas lehetőségeihez jutott, velük pedig a gondolkodás korábbi korlátainak az áttöréséhez is. (Tudjuk, ez nem automatikus, de tagadhatatlanul esély.)

Konrád György azt írta szellemesen e könyv szerzőjéről, hogy amit néz, azt látja is. Amikor tehát Karl Schögel német történész és Kelet-Európa-kutató városképekből álló könyvet publikál, akkor sejthető, hogy nem turisztikai munkát végzett. (Noha néhány sorral lejjebb én ilyen célra is ajánlani fogom.) Tizenhét európai városról ír mélyreható és sokszínű portrét, amelyben érzékletes és élvezetes leírást kap a város történelmi múltja és a jelenének néhány különös sajátossága, közlekedése, kereskedelme, hangulata, életszínvonala, sok célkitűzése, kudarca, reménye, az országon belüli helyzete és azon kívülre nyújtózkodása, lakóinak etnikai, vallás összetétele és kedélyállapota – tehát nagyon sok minden. A tizenhét város között szerepel Berlin, Moszkva és Bukarest is, de a mai magyar olvasó számára újdonságot, sőt felfedezést jelenthet például Wroclaw (Breslau, Boroszló), Lwów (Lviv, Lemberg), Nagyvárad (Oradea, Grosswerdein), Vilna (Vilnius), Brno (Brünn), Königsberg (Kalinyingrád, Królewiec), Iași (Jászvásár), Jalta (Yalta), Tallinn (Reval) világa. Számtalan aktuális információ, de mindegyik történelmi keretbe ágyazottan, az Európáról való felelős gondolkodás szellemében. Felelős, mert a kritikus látásmód, az érvekkel operáló mérlegelés éppúgy jellemzi, mint a ma élők iránti empátia, a mai szükségletek méltánylása, a mai félelmek és remények meglátása és megértése.

A tudomány és a művészet mindig bebizonyítja, hogy az egészet csak a részletek beható ismeretével lehetséges igazán megközelíteni és megérteni. Nos, aki a könyvben szereplő tizenhét várost e német tudós tollán ismeri meg, az Európát is pontosabban fogja látni és érteni. Ami azért kívánatos, mert az Európa elleni, aktuálpolitikai demagógiáknak elsősorban azok a kiszolgáltatottjai, akiknek fogalmuk sincs a mai Európáról. (Ahogy gyakran az ellene uszítóknak sincs.)

A tizenhét város portréja előtt és utána, afféle szendvics-szerkezettel, a szerzőnek egy-egy izgalmas esszéje olvasható Európáról, de nem az elvont tudományosságnak, vagy a leegyszerűsítő aktualizálásoknak a modorában, hanem annyira olvasmányosan, hogy kifejezetten turisztikai tájékozódó szándékkal is élvezhető, illetve hasznosítható. Csaknem Budapest méretű, többnyire milliós városok ezek, amelyeken persze átgázolt (egyik-másikon többször is) a 20. század, de amelyek élnek, működnek, fejlődnek, hatnak, és bár Európa közép-keleti részén találhatók, mégis jellegzetesen európaiak. Ezt most magamnak is mondom: érdemes lenne mindegyikbe elutazni egyszer.

De utazás előtt feltétlenül ajánlom elolvasni ezt a könyvet. Régi szabály ugyanis, hogy élményekben, ismeretekben csak annyit tudunk külföldről hazahozni, amennyit előzetes ismeretben, felkészülésben kivittünk. Aki például csak annyit tud a piramisokról, hogy régiek, nagyok és messze vannak, az valószínűleg mindössze annyi élménnyel fog hazatérni, hogy belül melegek és büdösek, és a környékükön lerázhatatlan kisfiúk koldulnak. Ezért meg kár odautazni, még ha sikerül is egy-két szelfit készíteni a világhírű építmények előtt pózolva. Az igazi utazó gondolatokkal megrakodva megy ki, hogy gondolatokkal is feltöltődve, ne csupán felszínes élményekkel térhessen haza. Mert a 21. század korszerű embere nem elzárkózik attól, amit még nem ismer, hanem fordítva: nyitottabbá válik. Különben szélsebesen és messze lemarad a saját korától – a jövendőjéről már nem is beszélve.

Ez a könyv nagyon alkalmas rá, hogy olvasója jobban értse, s ezzel gazdagabbá akarja-tudja tenni a személyes életét is.

Karl Schlögel

Karl Schlögel: Európa-szigetcsoport
– Városképek Berlin és Moszkva között
Fordította: Karádi Éva
Kossuth Kiadó, Budapest, 2018
416 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kossuth.hu-n 3392 Ft,
ISBN 978 963 099 3043

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A városportré mint helyleírás egyben kordiagnózis is. A történelem nem légüres térben játszódik. Európa 1989-ben mindazon „történelmi pillanatok” színtere volt, amelyekben a 20. század véget ért, az a színpad, ahol az új Európa alakítói színre léptek. Európát kezdik újra megismerni, újra felmérni.

A városok ebben különleges szerepet játszanak, mert bennük halmozódott fel az a kritikus tömeg, amely kiváltója és hordozója volt az Európában végbement forradalmi átalakulásnak. Tereik és utcáik a nyilvánosság terévé váltak, ahol a sokáig ismeretlen lény, a városi polgár, újra megjelent. Az ő érintkezésükből, a köztük folyó kölcsönös cseréből bontakozik ki az új Európa erőtere.

Európát a tájai és városai teszik azzá, ami. Bennük kristályosodik ki a történelme, a kultúrája, a vitalitása. Róluk lehet a legjobban leolvasni, hogy mi történt Európával, és hol tart ma Európa. Alig van annál izgalmasabb, mint a városok szövegeit kisilabizálni. Annyi réteg rakódik ott egymásra, annyi dialektus és stílus fonódik ott össze, annyi perspektíva verseng ott egymással, annyi olvasat lehetséges. És mindenekelőtt: ez a szöveg íródik tovább.