Szabad emberként létezni | Clarice Lispector: Minden történet

Posted on 2018. december 13. csütörtök Szerző:

0


Bodó Viktória Booklány |

Szégyen vagy sem, bevallom, hogy eddig a könyvig nem ismertem Clarice Lispectort, de ezzel korántsem vagyok egyedül. Brazília titokzatos szfinxe azonban ezer szállal kötődik az öreg kontinenshez – a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt. Európához (szorosabban véve Ukraj­nához) köti a származás, a néplélek és a trauma. Ilyen szerző nem egy akad, ám aki mindemellett brazil is, ráadásul nő, az már ritka madár.

Lispectort igazán különlegessé rendhagyósága és titok­zatos­sága tette, mind munkásságát mind személyét tekintve. Már a fogantatásának körülményei is írásra predesztinálták, hiszen a világháborús és az üldöztetéses traumákat jobb kiírni, mint alkohollal kiirtani az agyból…

Ez az asszony erőszakból fogant. Az ukrajnai pogromok során erőszakolták meg az édesanyját, és ebből született meg egy végletekig megalázott, megbecstelenített zsidó nő, és egy ismeretlen, szifiliszes „katona” gyermekeként. Az anyja el akarta vétetni, de meggyőzték, hogy a szülés gyógyíthatja a betegséget. Ezért élete első nyolc évében azt kellett végignéznie, hogyan épül le, majd hal meg az édesanyja. Ezzel a tudattal élt holtáig a távoli Brazíliában, ahová a családja menekült.

A szerző, aki „úgy néz ki, mint Marlene Dietrich, és úgy ír, mint Virginia Woolf” (hogy egy fordítóját idézzem), mély fájdalommal telt, titokzatos életművet hagyott hátra. Saját bevallása szerint, ez persze korántsem volt így, de erről mást gondoltak a kortársak és mást az utókor is.

Ez a kötet, a Minden történet a szerző összes novelláját és elbeszélését tartalmazza, és ha azt állítom, hogy súlyos darab, akkor még semmit nem mondtam. Annyi energia sűrűsödik össze, ezekben a nem kategorizálható írásokban, mint egy atomreaktorban, maghasadás előtt. Gyomron vágják az olvasót, még akkor is, ha nem klasszikus értelmben vett – csattanóval vagy konklúzióval záruló – történeteket olvashat. Életvillanások, gondolatfoszlányok, érzelemszilánkok ezek – csodálatos mondatokban. Azon ritka munkák egyike, melyben a szerző úgy tud végtelenül személyes lenni, hogy egyáltalán nem tárulkozik ki, sőt szinte még jobban elrejtőzik a szövegek mögött. Úgy, ahogyan Hájá bat Pinhász (a Hájá név jelentése: élet) rejtőzött élete végéig a Clarice Lispector név mögött.

Nem ez volt, nem lehetett ez a célja. Sokkal inkább kibogozni próbálta azt, amit nem lehet, tisztázni mindazt, amit tehertétel és félreértés formájában rótt rá az élet: próbált szabad emberként létezni. Olyasvalakiként írni, akinek nincsenek súlyos béklyók a kezén, szellemén. Ez azonban lehetetlen volt. Gondoljunk csak születésének körülményeire, az első éveire. Arra, hogy a sejtjeiben hordozta egy másik kontinensig üldözött zsidó család sorsát: erőszakból fogant, tulajdonképpen ő ölte meg a saját anyját. Félig gyökértelenül lógott egy világban, ami – mindezek és a tehetsége ellenére – először zabolátlan szépségét látta meg. Hiába küzdött azért, hogy elsősorban az erejét: a mindent leküzdő erőt ismerjék el.

Talán ezért szólnak erről az elbeszélései. A saját, ilyen-olyan erejükre ráébredő nőkről, kamaszokról, akiknek az élete megváltozik az élmény hatására. Néha mulatságos, máskor szabálytalanul transzcendens írások ezek, de egy dolgot soha nem nélkülöznek: azt a bizonyos, sokat emlegetett és vágyott erőt.

A fordítás Bense Mónika, Dorcsák Réka, Lukács Laura és Pál Ferenc hibátlan munkája.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Clarice Lispector (c) Jose Castello

Clarice Lispector (Fotó: José Castello)

Clarice Lispector: Minden történet
Magvető Kiadó, Budapest, 2018
632 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes webshop ár 3999 Ft
ISBN 978 963 143 6518

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Clarice Lispector összes novelláját tartja kezében az olvasó: azt a sok történetből összeálló nagy történetet, amely szerzőjüket igazi legendává tették.
Lispector sokáig az ínyenc olvasók titkos világtippje volt, napjainkban megkerülhetetlen alkotóként fedezték fel újra. Kritikusai joggal hasonlítják az életmű jelentőségét Franz Kafka és Jorge Louis Borges munkáihoz. A hol szürrealista, hol patetikus, gyakran szarkasztikus humorú írások varázslatos módon beszélnek el nem mindennapi történeteket. Az írások főszereplői saját szexuális és művészi erejükre ráébredő kamaszok, unatkozó háziasszonyok, akik számára minden történet önmagán túlmutató eseménnyé válik, a mindennapokat végzetes választási lehetőségekként megélő emberek. A hol teljesen hétköznapi, hol természetfölötti látomásokat megjelenítő írásokban mégis megmutatkozik valami közös: az emberi lélek feltárulkozása.