Iskolapélda | Vörös István: Az üstökös / Baltazár Színház

Posted on 2018. december 12. szerda Szerző:

0


Kovács Panka (Üstike)

Bedő J. István |

Vörös István iskoladrámát írt a Baltazár Színház számára, azonban a műfaji meghatározást csak jobb híján használom. Mert a darab egyáltalán nem drámai, de éppen iskolásokról szól – és főképpen iskolásoknak.

Az iskola sajátos terepén a növésben, fejlődésben lévő gyerek információáradatot kap a nyakába-fejébe, szegény. Ehhez jönnek még konfliktusai saját magával, a szüleivel, az osztállyal, a tanárokkal. Valljuk be, nem könnyű életkor, nincs kamasz, tizenéves, aki valamilyen formában ne szenvedett volna tőlük, még a legszeretettelibb közegben is.

A darab főhőse, Üsti Panna koránál és közegénél érettebb, többet lát a világból, mint az őt körülvevő gyerekek és felnőttek. Ki is mondja. Nem is kedvelik érte. Üstike szabálytalan pályán járó üstökös, legalábbis a szabályos körpályán forgolódó (és földrajzórán eljátszott) bolygókhoz képest. Aki nem kocka (vagy kör), aki nem tagozódik be, attól a többiek idegenkednek. Szóval Üstike nem elég boldog 16 éves.

Üsti Anna a világ ellen?

Vörös István nagyon sok, éppen csak felvillantott párbeszéddel mutatja meg kis világaink ütközéseit. Üstike mindenkinek jó napot kíván, de az emberek a legkülönbözőbb riposztokkal utasítják el pozitív üzenetét. Az iskolában a tanár az antipedagógia példázatgyűjteménye. Még a szülők, a feltétel nélkül szerető, megbocsátó apa és az olykor túlaggódó anya sem elég tökéletes Panna világképében. Üstike ezért (mint oly sok példa mutatja a mai kamaszirodalomban) kitalált barátokkal, a természet beszélő növényei, állatai közt talál megértő(bb) társakra.

Tüskéék boldogok (Medetz Attila, Kovács Panka)

Aztán persze belecsöppen az első szerelembe is, és ennek során az új osztálytárs, Tüske ébreszti rá, hogy nem NEKI kell megváltani, megváltoztatni a világot. Időnként vagy részben ő is változhat. Egy családi terepre szervezett jelmezbálban egy kicsit visszavesz magából, bocsánatot kér mindenkitől, ettől az osztálytársak megenyhülnek. Megértik, befogadják, szent lesz a béke.

Vörös darabja tehát iskolásokhoz szól, a zaklatott kamaszkori önvizsgálatot segíti, kivált ha előadás után egy magyarórán vagy osztályfőnökin megbeszélik. És megbeszélik azt is, hogy milyen volt a színészi teljesítmény.

Ugyanis a Baltazár színjátszói (korábban beszámoltunk már egyik bemutatójukról) értelmileg akadályozottak, legnagyobbrészt Down-szindrómások. Vagyis ha a Baltazárékat iskolások nézik, látják – az egyben érzékenyítés a másmilyenség elfogadására. A Down: nem múló betegség, hanem állapot. Ám a downosok különböző mértékben képezhetők, vannak közöttük eltérő szinten muzsikálók (Parafónia zenekar), ma már néhányan egy kávézóban dolgoznak. (Külföldön van egy manöken lány is.)

A szerető szülők (Erdős Balázs, Kovács Veronika)

A színészi munka ennél lényegesen  megerőltetőbb: sok a megtanulandó szöveg, végszavazás, mozgás, fegyelem – és mindez közönség előtt. Kovács Panka, a címszereplő Üstike pompásan vizsgázott. Picike, tüneményesen önfejű, határtalan szeretet sugárzó kamaszlányka. A társulat többi tagja mind több szerepben tűnik föl, de kiemelendő Erdős Balázs, mint Üsti apuka, Vörös Ferenc, mint eléggé utálható tanár, és az időnként bedurcizó osztálytárs, Vera (Kovács Veronika).

Érdekes volt Tüske, „az új fiú” szerepében Medetz Attila eszköztelen játékával, ő inkább a hangjával tett hozzá a zárkózott figurához. A színházvezető Elek Dóra rendezőnek Kováts Krisztát kérte fel ehhez a produkcióhoz – természetesen jött vele a kvintettjének két zenésze (Szőke Zsolt, Perger Guszty) is.

Vörös igyekezett nagyon pontosan testre szabni a szövegeket, a szituációkat; Kováts Kriszta pedig úgy mozgatta a a fiatalokat, hogy sikerüljön kihozni belőlük a maximumot, anélkül, hogy beleszakadnának. (Persze azért némelyik dal szövegének szellemessége kicsit csorbult az artikuláció nehézségei miatt, de azért ezen csak átlendültünk.)

És most mindenki együtt!

A szellemesen minimalista díszleteket és a jelmezeket Ruttka Andrea tervezte: a hatalmas fehér (és szivárványszín) ejtőernyő-buborék tág teret adott a fantáziának és a vele való játéknak, a diáklányok egyen-kékjeitől látványosan ütött el Üstike mássága: pirossága.

Ami azonban a legfontosabb, a Baltazár csapata színházi élményt ad, elgondolkodtat, megindít. Ahogy kell.

Ez csak egy próbakép (Panka Kováts Krisztával), de nagyon szeretjük…

Fotók: Hübner Dorka

Vörös István:
Az üstökös / Baltazár Színház
jegyek itt

Rendező: Kováts Kriszta
Zeneszerző: Schneider Zoltán
Díszlet, jelmez: Ruttka Andrea
Smink-haj: Nagy Réka

Szereplők: a Baltazár Színház színészei: Erdős Balázs, Fehér Dániel, Keresztes Anna, Kocsi Zsófia, Kovács Anna, Kovács Veronika, Medetz Attila, Pátkai Andrea, Rafael Erzsébet, Szilvásy Márton, Vörös Ferenc

Zenészek: Szőke Zsolt (gitár), Perger Guszty (ütőhangszerek), Kováts Kriszta (billentyű, harangjáték)