Browsing All posts tagged under »szürreális«

1 polgárőr, 1 darabológép és más mesék… | Bognár Péter: Hajózni kell, élni nem kell

március 7, 2022 Írta:

0

kistibi | Különös mű ez a barokkos körmondatokban megszólaló regény, melyről az olvasó a történet befejezéséig nem tudja, hogy víziót olvas-e vagy krimit, avagy a mai magyar politikai valóság paraboláját. Nem szeretném megválaszolni a kérdést, mert titkokat kellene felfednem hozzá, így kénytelen vagyok kizárólag Bognár Péter regényének hangulatáról, stílusáról, furcsaságairól beszélni. A helyszín egy teljesen […]

Vad ország szomorú gyermekei | Viktor Pelevin: Gyengéd Érintések Művészete

október 30, 2021 Írta:

0

Bíró Zoltán István | A Gyengéd Érintések Művészete – nehéz kimondani – még Pelevin korai munkáihoz képest sem tekinthető igazán sikerültnek, mégis érdemes elolvasni, gyengeségei ellenére is. A nyolcvanas évektől máig publikáló Viktor Pelevin, a kortárs orosz irodalom egyik fenegyereke. Ám misztikus-realisztikus eszköztára az utóbbi időben kimerülőben van, s amikor megint lemerül a mindennapi orosz […]

Szabad emberként létezni | Clarice Lispector: Minden történet

december 13, 2018 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Szégyen vagy sem, bevallom, hogy eddig a könyvig nem ismertem Clarice Lispectort, de ezzel korántsem vagyok egyedül. Brazília titokzatos szfinxe azonban ezer szállal kötődik az öreg kontinenshez – a szó konkrét és átvitt értelmében egyaránt. Európához (szorosabban véve Ukraj­nához) köti a származás, a néplélek és a trauma. Ilyen szerző nem egy […]

Kálmánka for President vagy/és szürreális időmustra | Spiró György: Kőbéka

december 27, 2017 Írta:

1

Virginiawoolf | Vérlázító, mit tett már megint Spiró! Fogta a mellettünk elkocogó közeljövőt (a soha meg nem szűnt jelen-múlttal együtt), és szépen áttolta abszurdba. Ettől ha nem is lejtünk örömtáncot, de legalább röhögve szomorkodunk egy sort. Mulattatóan keserédes szóterápia a Kőbéka, amit receptre lenne jó hetente felíratni! Basszus, nem lehet igaz, hogy még mindig az […]

A semmiből a semmibe | Varga Bence: Köd előttem, köd utánam

november 14, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | A történet szerint a nyolcvanas és kilencvenes években járunk, a még létező, de már haldokló szocializmusból haladunk a kilencvenes évek vadkelete felé, ahol és amikor, kicsiben és nagyban, csak az nem tudott meggazdagodni, aki nem akart/túlzottan félt/alkalmatlan a feladatra. Hősünk, Feri nem volt az. Kishalból nagyhallá akart válni, mondhatnám, hogy kis […]

Varga Bence: Köd előttem, köd utánam (részlet)

november 14, 2017 Írta:

0

ÉPPEN A LÁBAMAT FŰRÉSZELTÉK, KINYITOTTAM a szemem a műtőben, és ráeszméltem, hogy az osztályon csupa törpe fekszik. Egy pillanatra térhettem magamhoz a művelet közben, aztán gyorsan vissza is zuhantam a mámoros mélyálomba, de a szorongató felismerés valahogy velem maradt még napokkal később is. Nem akartam törpe lenni. Nem mintha ez éppen az én döntésem lett […]

Élvezet és borzongás | David Lynch: Twin Peaks

szeptember 6, 2017 Írta:

1

Novics János | Már huszonöt éve is azt mondtam, hogy a Twin Peaks nem tévésorozat, hanem egy tudatállapot kibontása egy közel 30 órás filmben. Akkor persze még meg kellett felelnie valamennyire a televíziós sorozatok szabályainak (bár már akkor is jócskán különbözött és idézőjelbe tette a műfajt), mára viszont, az újgenerációs sorozatok világában David Lynch azt […]

Lugosi Lou: Kóma Párizsban (részlet)

augusztus 9, 2014 Írta:

0

| A veje| Sanyi bá’ a melléhez szorította a virágcserepet. Lehet, hogy kicsit görcsösen, lehet, hogy kissé ügyetlenül markolászta, de az utca jeges volt, és a világért sem kockáztathatta meg, hogy megsérüljön a lánya karácsonyi ajándéka, a rózsaszínből lilába, lilából rózsaszínbe futó azálea. Ilyen szépet már nem is lehet kapni, ilyen nagyot még egyszer meg […]

Élet és halál határán | Lugosi Lou: Kóma Párizsban

augusztus 9, 2014 Írta:

0

Z. A. | Mi az emberi lét értelme, miért olyan az élet, ami­lyen, hogyan lehet szépen átélni és túlélni? A választ nem kapjuk készen, és amíg élünk – és ha okosan élünk – lassanként talán meg tudjuk találni. Lugosi Lou, mint már oly sokan, a múltban keresi a feleletet kérdéseire. »Képlékeny, mint a pletyka, / […]

Boris Vian: Tajtékos napok (részlet)

június 9, 2013 Írta:

0

| VI | – Csinál borjúremeket ma estére? – kérdezte Colin. – Istenem – sóhajtott Nicolas. – Az úr nem szólt idejében. Más tervem volt. – Ezer ördög és pokol és cséphadaró! Miért beszél hozzám mindig harmadik személyben? – kérdezte Colin. – Ha az úr felhatalmaz, hogy kifejtsem indokom, megmondom, hogy véleményem szerint bizonyos bizalmaskodás […]

A szerelemnek múlnia kell | Michel Gondry filmje: Tajtékos napok

június 9, 2013 Írta:

0

Írta: Jeges-Varga Ferenc Colin lakásában táncot járnak a napsugarak. Koktélzongoráján a zeneirodalom klasszikusaihoz illő italokat kever magának, az ismerkedésben hasznosnak bizonyuló szandacsacsa alaplépéseit sajátítja el. Munka nélkül is épp elég a pénze. Csak egy egér a társa, de azzal is inkább a szakácsa törődik. Minden adott ahhoz, hogy csak önmagával foglalkozzon. Amikor „bigott bölcsész” barátja, […]












		

		

		

		

		

		





			


                
Működteti a WordPress.com.