Vad ország szomorú gyermekei | Viktor Pelevin: Gyengéd Érintések Művészete

Bíró Zoltán István |

A Gyengéd Érintések Művészete – nehéz kimondani – még Pelevin korai munkáihoz képest sem tekinthető igazán sikerültnek, mégis érdemes elolvasni, gyengeségei ellenére is. A nyolcvanas évektől máig publikáló Viktor Pelevin, a kortárs orosz irodalom egyik fenegyereke. Ám misztikus-realisztikus eszköztára az utóbbi időben kimerülőben van, s amikor megint lemerül a mindennapi orosz valóság brutalitásába, a csillogó kincsek már szétfolynak ujjai között.

Pedig sokáig miket halászott elő! Elég a Szovjetunió nagy hőseire utalni, mondjuk Csapajevre, aki Az agyag géppuskában buddhista tanítóként repked, de hasonló szellemi izgalmat kelt a szürreális-erotikus Titkos pillantások a Fudzsi-hegyre, vagy az anális örömöket taglaló iPhuck10. A fordultfarkas-kérdés a középső földrajzi övezetben című ál-esszében könnyedén vezette tolla az olvasót egészen odáig, míg a teherautón utazó proletárok lágyan, metafizikus-könnyedén farkasokká változnak.

A 2019-es Gyengéd Érintések Művészete is viszi tovább az orosz vadvalóságba öltöztetett pelevini misztikumot, de a szerző mintha veszítene korai munkáinak légiességéből és már nem a szereplőivel játszatná el a cselekményt, hanem türelmetlenül kihajol hozzánk a regényből és durrbele, egyik-másik alakjának szájából kibeszélve publicisztikusan elmondja a mondanivalót.

A három részből álló – mondhatni három részre szakadt – kötet első két részének misztikuma így túl direkt, elmarad az átalakulás-változás varázslata. Az ókor istenei a görögöktől a buddhákig nála nem haltak meg, csak megsértődtek, mikor háttérbe szorították őket. De most is ott várakoznak az árnyékban, miután az újak kicsavarták a kezükből a hatalmat – mondja ezt egy kaukázusi extrém hegymászó kirándulás túravezetője az arra vetődő fiatalembereknek.

A második részben egy mániás orosz történész szabadkőműves kutatásai vezetnek el a tanulsághoz, aminek közvetítését a szerző megint csak nem bízza a szereplőire, hogy elhitessék az olvasóval. Pelevin időnként erélyes mozdulattal háttérbe tolja a csekélyke cselekményt, majd miután leszögezi (megnyugtat minket?), hogy ezek nem, nem az ő gondolatai: megint csak jól érzékelhetően bontogatja ki a saját elméleteit arról, hogy Oroszország miként fertőzte meg és alacsonyította le sajátos és eszeveszett eszközeivel a Nyugatot, értve ezen elsősorban Amerikát.

Oroszország adott ugyanis titkos-misztikus műveletekkel új kulturális normákat az amerikaiaknak. Kezdődött a szexualitás átalakításával, azzal, hogy a férfiak a nemi kontaktus során ne használják annyit a „patriarchális spriccelőjüket”, hanem inkább egyéb, erre különösen alkalmas alkatrészeiket, és saját mocskos igényeiket a vécében egyedül elégítsék ki. Ahol – miként feminista csoportok követelik – a férfiaknak tilos állva vizelni, ülni kell, mert az a píszí.

Bevezetik a kisebbségek diktatúráját, melyben progresszív „komisszárok” fognak Amerika nevében beszélni, és megszüntetik a szólásszabadságot a gyűlöletbeszéd elleni harc ürügyén. Nagyon is a szerző szájából hangzik, bármennyire is tagadja: az amerikai ember önmagát rémült, függő és kizárólag a személyes túlélése miatt aggódó lénynek látja, akitől minden lépésénél megkövetelik a helyes politikai nézetek és a kincstári hazafiasság demonstrálását.

Vagyis nagyjából tehát olyan lesz, mint a hetvenes évek szovjet embere.

„A mai Amerika a kilencvenes év totalitárius Szovjetuniója az LMBT-vel a Komszomol helyén, a korporációs menedzsmenttel az SZKP helyén, a szexuális represszióval a szexuális represszió helyén.”

A regény titkos műveleteit Oroszország csak azért állítja le, mert ha a régi Amerika teljesen meghal, többé már vágyakozni sem lehet sehová, hiszen az egyetlen cél, ahová szökni lehetett volna, olyanná válik, mint az orosz rémálom, csak nagyobb autókkal és működőbb gazdasággal.

• Olvass bele!

Nem lehet említés nélkül hagyni, milyen remek M. Nagy Miklós fordítása, nagyon magyarul szól a szleng is – ez igen fontos ismérv –, olykor csak a helyszínbe visszazökkenve vesszük észre, hogy nem hazai tájon járunk.

A kötet harmadik részében pedig az olvasó egy monumentális látomás képében visszakapja a régi Pelevint is: a végtelen orosz pusztaságban robogó börtönvonat vasketrecében tartott rabok furcsa fogdalegendákról és csodás szabadulásokról beszélgetnek. A börtöntársadalom hármas tagozódása – a felső priccseken fekvő „homály”, a pálmák, aztán a középső szinten elhelyezkedő simlisek és az alul pislogó csicskák – mellett a smasszer képében jelen van a hatalom.

A hatalom üres kólásüvegeket hajigál be nekik, hogy abba lehet vizelni, étel pedig ma sincs. Azt azonban csak kevesek tudják meg, hogy a börtönvonatot a TSSS Marine GmbH, Fuji Inc, Skolkovo gyártotta, a vágányok ütemes, kattogó zaját zajgenerátor állítja elő, a táj virtuális, miként az állomásokon látható asszonyok és részegek is, meg a bűz is, a hidegben berepülő hópelyheket külön klímaközpont állítja elő, s az egész orosz mélyvalóság – vetített szimuláció egy orosz oligarcha jachtjának a hátsó fedélzetén.

Viktor Pelevin: Gyengéd Érintések Művészete
Fordította: M. Nagy Miklós
Helikon Kiadó, Budapest, 2020
436 oldal, teljes bolti ár 3799 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3039 Ft,
e-könyv változat 2499 Ft
ISBN 978 963 479 4172 (papír)
ISBN 978 963 479 5827 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Hogyan kapcsolódik de Sade márki és a nácik okkult intézete a Notre-Dame groteszk vízköpőihez? Elérhető-e a halhatatlanság emberáldozatok révén? Pontosan mennyi disznó és légyölő galóca kellett az orosz forradalom kirobbantásához? Milyen vizelési szabályokat érdemes betartani egy zsúfolt börtönvagonban?
Megannyi ilyen izgalmas kérdést vet fel Viktor Pelevin legújabb, három magával ragadóan abszurd történetet felvonultató kötete, melyben négy orosz fiatal kaukázusi túrája baljós beavatási szertartásba torkollik; zsiványok és csicskák folytatnak kiélezett vitát a rabkultúra sajátos etikettjéről; egy szürreális fordulatokkal teli nyomozás pedig fényt derít a történelmet irányító háttérhatalmak ezoterikus praktikáira… És közben küszöbön áll a harmadik világháború, melyet tankok és atomfegyverek helyett taktikai mémekkel fognak megvívni a végleg önmagába zavarodott kollektív tudat harcmezején.
Pelevin a tőle megszokott féktelen fantáziával keveri az örök érvényű filozófiai dilemmákat és antik hagyományokat a közösségi médiák pillanatnyi trendjeivel és a burjánzó összeesküvés-elméletekkel, miközben ugyanolyan önfeledten parodizálja A Da Vinci kód-típusú krimik kliséit, mint a politikai korrektség és a különféle szexuális-kulturális emancipációs mozgalmak körül kialakult szélsőséges véleményeket.
A Gyengéd Érintések Művészete képtelen ötletek és szarkasztikus humor mentén szembesít minket tragikomikus valóságunkkal az identitását egyre erőszakosabban kereső 21. században, ahol lassan már „nincs semmi különbség a kulturális folyamatok és a háborús műveletek között”.