A veszedelmes pendrive | Bob Mortimer: A Szacuma-rejtély

 

Somogyi András |

Érdekes – bár manapság kevésbé szokatlan – módszert választott a szerkesztésre Bob Mortimer. A két főszereplő – Gary és Emily – fejezetenként váltakozva meséli el életük történéseit, egyes szám első személyben, Ez különösen akkor lehet izgalmas, amikor ugyanazokról az eseményekről számolnak be, saját nézőpontjukból.

Gary harmincéves, jogász – személyiségét tekintve pedig lúzer. A szakvizsgán kétszer is elhasalt, ezért jogi asszisztensként csak jelentéktelen ügyekkel bízza meg munkaadója, az ügyvédi iroda. Félénk és határozatlan. Ha egy probléma megoldására két opció lehetséges, vagy a rosszabbikat választja, vagy nem csinál semmit. Kétségbeesetten küzd azért, hogy mindenkivel megkedveltesse magát. Igyekszik humoros lenni, ami tökéletesen értelmetlen mondatokban fejeződik ki.

Hadd másoljam ide, amit barátjához, kedvenc kocsmája tulajdonosához intézett: „Szexi vagy Wayne, szexibb, mint a habroló egy fényesre polírozott iskolacsengő tetején.” (Ebből viszont az látszik, hogy Gary [vagy Mortimer] hallott valamit harangozni Lautréamont-ról és sokat idézett mondásáról: „Szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon.”)

Gary sokat beszél magában, mégpedig úgy, hogy személyiségének egyik felét egy barátságos mókusra testálja és őt tekinti beszélgetőtársának. A kocsmában találkozik egy ismerősével, Brendannal, aki a jogi iroda egyik ügyfelénél, a Cityside Investigationnél (CI) dolgozik, és kiemelt baráti juttatásként Gary zsebébe gyűri a privát telefonszámát tartalmazó papírfecnit és – mint később kiderül – még valamit.

Wayne kocsmájában Gary meglát egy lányt, aki – hogy békén hagyják – egy jókora könyv, A Szacuma-rejtély olvasásába merül, vagy legalábbis úgy tesz, mintha olvasna. Garyt megigézi a lány tarkára festett biciklije, gyönyörű szempárja és tökéletesen egyenes frufruja. Odaül hozzá, csevegni kezdenek, de a fiú – rá jellemzően – elfelejti megkérdezni a lány nevét és telefonszámát.

A következő fejezetből – amit a lány mesél el – viszont kiderül, hogy Emily-nek hívják és huszonöt éves. Szomorú gyermekkora volt, az apját gyűlöli, mert iszákos, és az anyjával durván bánik. Amint betöltötte a tizennyolcat, otthonról egy londoni albérletbe költözött, de ez sem jobb: Tommy, akivel most él, féltékeny és erőszakos. Emily már nagyon unja a megalázó kapcsolatot, pedig még azon is lehet rontani: Tommy – pusztán azért, mert a lány szóba elegyedett Garyvel – ledobja a biciklijét az erkélyről, és még meg is tapossa. A lány sem fukarkodik a szürreális megállapításokkal. Amikor Gary parfümmel locsolja meg magát, így kommentálja: „Olyan az illatod, mint az aszfalt és banán keveréke, megfűszerezve egy csipetnyi símaszkkal.”

• Olvass bele az oldal alján! 

Brendan időközben gyilkosság áldozata lett, de most kap szerepet, hogy mit mellékelt még a közös kocsmázás alatt a Gary zsebébe dugott telefoncetlihez. Egy pendrive-ot. A fiú informatikában jártas, hatvanas szomszédnője, Grace segítségével sikeresen feltöri a titkosított memóriát, és kiderül, hogy bűntények tömegének dokumentumait mentették el rá. Forró krumpli a doku-anyag, ugyanis az elkövetők a helyi rendőrség tisztjei, valamint Brandon egykori munkahelyének, a Cityside Investigationnek a főnöke, McCoy, illetve Tommy, a CI alkalmazottja. A bűnlistán szinte az egész BTK jelen van: korrupció, zsarolás, bizonyítékhamisítás, plusz számos ilyen-olyan erőszak.

Megjelenik a Scotland Yard és nem kevés letartóztatásra kerül sor. Ráadásul Tommy elrabolja Emilyt és egy nedves pincébe zárja, ahonnan Gary szabadítja ki. No, itt most átugrok néhány csavart és fordulatot, hogy az olvasónak is jusson valami. Csak jelzem, hogy a hat hónappal később történteket erős hepiend-illat járja át – hogy én is hasonuljak a főhősök szürreális megfogalmazásaihoz.

Szokás szerint meg kell emlékeznem a fordítóról. Kéri Andrea magyarítása kitűnő, megjegyzem, nem lehetett könnyű dolga, amikor az angol nyelvű eredetiben előforduló jelentős mennyiségű trágárságot kellett visszaadnia – hiszen az angol a magyarnál lényegesen fantáziátlanabbul szitkozódik. Még akkor is, ha gengszter vagy rossz útra tért pandúr az illető.

Honlapján a kiadó A Csütörtöki Nyomozóklub rajongóinak ajánlja Mortimer regényét. Habár az abszurditás ott is komoly tényező, és a standupos hangütés itt is jelen van, A Szacuma-rejtély őrült kergetőzéseivel számomra vicces és szomorkás egyszerre, de leginkább aranyos történet.

Bob Mortimer: A Szacuma-rejtély
Fordította: Kéri Andrea
Agave Könyvek Kiadó, Budapest, 2024
256 oldal, teljes bolti ár 4480 Ft,
online ár a kiadónál 3584 Ft
ISBN 978 963 598 2189

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Gary Thorn beül egy sörre Brendannal, akit munkából ismer. Miután Brendan hirtelen lelép, Gary találkozik egy lánnyal is a kocsmában. A nevét ugyan nem tudja, mégis beleszeret, ahogyan kell. Miután viszont a lány is hirtelen távozik, Garynek csak a könyv marad emlékül, amit a kezében látott: A Szacuma-rejtély.
Nem sokkal később Brendannek végleg nyoma vész, ami Garynek jó apropó arra, hogy felkutassa a lányt, akit magában immár csak Szacumaként emleget, hátha ő segíthet kideríteni, mi történt a férfival. Pláne, hogy azóta már más, elég gyanúsan kinéző alakok is nagyon szeretnék megtalálni. Hamarosan őrült nyomozás veszi kezdetét Dél-London utcáit bejárva ebben a képtelen történetben, mely telis-tele van felejthetetlen szereplőkkel, a humoráról nem beszélve.