1 polgárőr, 1 darabológép és más mesék… | Bognár Péter: Hajózni kell, élni nem kell

kistibi |

Különös mű ez a barokkos körmondatokban megszólaló regény, melyről az olvasó a történet befejezéséig nem tudja, hogy víziót olvas-e vagy krimit, avagy a mai magyar politikai valóság paraboláját. Nem szeretném megválaszolni a kérdést, mert titkokat kellene felfednem hozzá, így kénytelen vagyok kizárólag Bognár Péter regényének hangulatáról, stílusáról, furcsaságairól beszélni.

A helyszín egy teljesen átlagos mai magyar falu, főhőse Oktáv, az elkötelezett polgárőr, a település polgárőr egyesületének alapítója, és ügyes kezű ezermester lévén létrehozta a egyesület bázisát is.

Történetünk idején rekkenő a hőség, szaharai homok kavarog a levegőben, rendszeres időközökben hangágyú dörren a falu fölött. A település határában osztrák nyugdíjasok lövöldöznek állatfigurákra íjjal, nyílpuskával, Oktáv folyamatosan nyomában van a tollbegyűjtőknek. Ez így együttesen kafkai, camus-i világot vázol fel, melyben valami krimi kezd kibontakozni. Minden elem valós, mégis szürreális a kialakult kép. Miért kell üldözni a tollbegyűjtőket, miért gyanúsak? Mit keresnek egy magyar faluban különös jelmezekbe bújtatott osztrák nyugdíjasok, miért gyanús, hogy nyilakkal lövöldöznek a település határában? Ráadásul Oktáv mindezt halálos nyugalommal, rendkívül precízen szerkesztett, többszörösen összetett mondatokban meséli el, egyes szám első személyben. És milyen izgalmas dolog is az, amikor az olvasó nem kap választ a kérdéseire, kénytelen maga megadni a feleletet, ha már a kérdés felmerült benne.

A történet egy holttest felfedezésével veszi fel az alapsebességet. A tetem a polgármester kocsijának csomagtartójában van. Elek, a vízvezeték-szerelő: „Közelebb léptem, övemből kihúztam a ledlámpát, és óvatosan bevilágítottam a jobb kabátujj gumírozott torkolatán, de a kézfej és az ujjak helyett, legnagyobb megdöbbenésemre, csak egy tiszta vágású csonkot pillantottam meg, amelyben jól kivehető volt a csukló keresztmetszete, a vékony húsos rész, amelyet majdnem teljesen kitölt a két csont egymáshoz simuló, szabálytalan körszelete, így tehát ellenőriztem a másik kezet is, de ott is ugyanez a látvány fogadott.” Így kezdődik tehát, és rögtön gyanússá válik a polgármester úr – az idézett mondat pedig a közepes hosszúságúak közé tartozik.

Igen gyorsan eljuthat az olvasó a következtetésig: a településen hatalmi harc folyik, a polgármester lehet bűnelkövető, de akár vétlen áldozata is a hatalmára törőknek. Sőt: „a helyzet fokozódik”, akárcsak a nemzetközi, ti. a világi és egyházi hatalmak dulakodásával. A falu gazdasági fellendülését egy kétes erkölcsű, külhonból érkezett úrnak köszönheti, aki a falujába hosszú kalandozás után hazatérve erotikus játékszereket gyártó üzemet alapít, munkát adva ezzel igen sok helybélinek. Fecz plébános úr viszont a gyárat az ördög művének (az alapítót pedig eszközének) tekinti, és bosszúhadjáratot indít.

• Olvass bele!

További titok is akad még, de bőséggel. A regény hatvanhét fejezetből áll, mindegyik rész előtt rövid zanza áll, mely időnként összefoglalja, máskor kiegészíti a fejezet történetét, sőt létre hoz egy önálló vonalat is. Amíg Oktáv együtt élt a feleségével, volt két kutyájuk is, Trapéz és Korlát. Oktáv hibájából, mert nyitva felejtette a kaput, Trapéz eltűnt. Korlát nyomorúságos állapotban van. Ha valakinek eszébe jutna Pilinszky gyönyörűséges verse, mely egyben kötetcím is: Trapéz és korlát, hát az nem véletlen… A „sem egymással, sem egymás nélkül” lehetetlen létélménye, meg ennek tragikus megélése. De ez a titok is magyarázatlan marad, mert ugyan honnan tudnánk, hogy Trapéz és Korlát valódi kutyák-e, ugyanis a fejezetet megelőző összefoglalón kívül semmi más információnk nincs. Trapéz, Korlát… – beszélő nevek. A regényben kutyák, a Pilinszky-versben kozmikus magányba együtt hulló szerelmesek:

„Mi lesz velem, s mi lesz veled?
Vigasztalan szeretlek!
Ülünk az ég korlátain,
mint elitélt fegyencek.”

Hát nem gyönyörűséges Bognár Péter titokteremtési technikája? Mert semmi más fogódzót nem ad, csak a neveket. Nem tudjuk, valóban létezett-e a két kutya. Nem tudjuk, valóban eltűnt-e Trapéz. Azt viszont tudjuk, hogy Oktáv boldogtalan, csak azt nem tudjuk, miért tette ki a szűrét a felesége, miért él az általa létrehozott polgárőr bázison. Két név, néhány odavetett mondat, és kész a mítosz.

Beszélő nevet nem csak a főhős visel. Szindróma, a falu színjátszó körének vezetője is. Tulajdonképpen a vihart ő indítja el. Ír egy drámát, görög formula szerint, Alkibiadész életéről és haláláról. A nyelvezet igen izgalmas, olykor szándékosan polgárpukkasztó, olykor veretesen nemes és emelkedett, a teljes művet az ötvenedik fejezetben olvashatjuk. Ezzel még nem is volna baj, de a falu színjátszóköre előadja Szindróma művét, és sokan a dicstelen véget ért Alkibiadész alakját azonosítják a polgármester úrral. Ekkor lép színre Bakos, egy reménybeli türannosz, aki szerint a polgármester urat azonnal le kell váltani, hiszen bűnöző, a falut el kell keríteni a külvilágtól, önálló köztársasággá alakítani, saját törvényekkel.

Eközben Oktáv nyomoz, „végigénekli” a falu minden zegét-zugát, de semmi érdemlegeset nem tud kideríteni. Ráadásul újabb halálesetre derül fény.

Bognár Péter költő, drámaíró, három verseskötet meg egy dráma van a háta mögött, ez utóbbi színre is került a Katonában. Ezt muszáj tudnunk, mert így tudjuk igazán megérteni azt, amit Grecsó Krisztián írt Bognár Péter munkásságáról: „va­ló­di nyelv­újí­tó, nyelv­ron­tó, nyelv­épí­tő, egy épü­lő mon­dat­uni­ver­zum az övé, amely szin­te pök­hen­din előd­ nél­kü­li.” Így válik kicsit érthetőbbé, otthonosabbá a világ, amelyet Bognár teremtett: hosszú, száraznak tűnő körmondatok, szövegbe beágyazott „álgörög” dráma, a cselekmény felett lebegő pilinszkys létélmény, mindez egy belélegezhetetlen levegőjű, nyomasztó magyar faluban, ahol rejtélyes gyilkosságok esnek meg, és titokzatos alak ezt az egészet narráló főhős maga is a maga tudálékosságával, és örökös latin-görög példázataival.

Aztán színre lép, és fontos szereplővé válik egy darabológép. Miért, mi célból érkezett? Hogyan válik Oktáv életének főszereplőjévé? Hogyan viszonyul a darabológép megjelenéséhez a falu? A válaszra szintén a történet végéig várni kell, de megéri.

Ám hova vezet ez az egész? Kibomlik-e ez a világ az olvasó számára, eljutunk, eljuthatunk-e a megértésig? Bognár Péter strapabíró olvasókra számít, az utolsó másodpercekig késlelteti a válaszokat, és elárulom, akkor sem lesznek teljesek.

És a cím? Hajózni kell, élni nem kell. Miért szerepel egy magyar faluban játszódó bűnügyi történet címeként egy Pompeiustól idézett mondat? Mit jelentett a mondat akkor, milyen konkrét jelentése volt, amikor Pompeius mondta, és mit jelent a szaharai homokban fuldokló magyar faluban? Újabb kérdés, újabb elem a mítosz születéséhez.

Bevallom, zavarban vagyok. Grecsó szavaival élve Bognár Péter műve az általam ismert regényirodalomban tényleg előd nélküli. De jó és izgalmas kaland, megéri végigélni, kivárni a végkifejletet. Az igazi mítosz mindig titkokat rejt. És az igazi mítosz nem tud és nem is akar mindenre válaszolni. Az igazi mítosz a megértés vágyát kelti az emberben, és nem vár akadémikus választ. Rábízza az emberre, hogy megtalálja saját válaszát. És így nézve a malacos címlapú regényt: Bognár Péter igazi mítoszt teremtett.

Bognár Péter: Hajózni kell, élni nem kell
Magvető Kiadó, Budapest, 2021
320 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2799 Ft,
e-könyv változat 2499 Ft
ISBN 978 963 144 1192 (papír)
ISBN 978 963 144 1857 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy polgárőr életében adódnak nehéz helyzetek. De vannak olyanok, amelyek kilátástalannak tűnnek. Előbb a polgármester talál holttestet autója csomagtartójában, majd az önkormányzatnál dolgozó Tomanek hullája kerül elő. Mi áll a rejtélyes esetek hátterében? Lehet-e fogást találni Galba fején? Meddig lojális egy polgárőr, és milyen lépésre szánja el magát, ha ideiglenesen ki kell vonni valakit a forgalomból?
A regényből megtudjuk azt is, hogyan bolygatja fel egy falu életét egy névtelen szatirikus színdarab, hogy miként lett a falu gazdaságának fellendítője előbb a Hangya szövetkezet, majd a szexuális segédeszközök gyártása, és hogy mit tervez a plébános arra az esetre, ha a gyűjtőládával nem érné el a célját.
A költőként elismert Bognár Péter első regénye bravúros nyelven megírt történet, amelynek elementáris humorában mesteri módon keveredik életöröm és melankólia.