Jakabovics Tibor: Szerintemezazegész mesevírus (részlet)

Posted on 2022. március 6. vasárnap Szerző:

0


egy

Délután mindig alvás van az oviban, de ez nem egészen igaz, a Bircsi is megmondhatja, aki ágyszomszéd. Én meg a Zozkóval vagyok ágyszomszéd, de ő fiú, és vele nem beszélgetek ebből kifolyólag, sőt a hátamat fordítom felé, az elejemet meg a Bircsi felé, meg az elejét énfelém, és sugdolózunk, és sugdolózás közben nem lehet rendesen aludni, amit nem bánok, mert mindig olyat sugdos, amitől frászt kapok, és ha az ember a frászt megkapta, akkor nem jó elaludni, mert a frász előjön álmodás közben.

A sugdosást a takaró alól kell csinálni, kéz kidug, visszahúz, ott lesz egy lyuk, ha a lyukon ki akarsz beszélni, akkor a szájat kell odatenni, ha hallgatózni, akkor meg a fület, de nagyon kell vigyázni, mert ha Andi néni pont arra sétál az ágyak között, és meghallja, abból baj van, mert megigazgatja a takarót, és el van rontva a kommunikációs csatorna.

 

A Bircsi imád rémisztgetni, most például vad erdei csigáról mesélt, aminek vörös vér csorgott a foga közül, pedig tudvalevő, hogy a csiga zöldségevő, a nagyit is megkérdeztem, és nincsen foga. Csak pókok vannak rettenetesek, azt meg az anyukámtól tudom, aki mindig felvisít, ha találkozik valahol eggyel, mindegy, hogy hol, legutóbb oltást kaptunk volna, de anya meglátott egy pókot az ablaknál, és úgy megijesztette a doktor bácsit, hogy leejtette szegény a fecskendőt a földre, akkor aztán lehajolt érte, borzasztóan fújtatott, szerintem a szíve, és aznapra bezárták a rendelőt, és hétfőn kellett visszamenni, kérem, legközelebb inkább az apuka hozza a gyereket, igen?, köszönöm előre is.

Apa szerint nem kell félni a pókoktól, és én nem is félek, csak egészen halkan szoktam sikítozni, ha látok egyet, és becsukom a szemem, de ez nem a (élés miatt van, hanem csak nem szeretem nézni, mert rengeteg lába van, és a falon mászkerál, randa és semmi rendes formája sincs.

A Bircsinek megmondom, hogy nincs is vércsiga, és kész.

A megmondásra kicsit várni kell, mert el vagyunk rendelve otthonra, nem lehet oviba menni, ami jó, mert nem kell korán kelni, de inkább rossz, mert nincs kivel sugdossak alvásidőben.

Ha visszaszívják az elrendelést, és megint megyünk, és anya egy kilométerrel odébb parkol, mert nem fér be a kocsival az egész kerület összes parkolójába, nem és mindet túl kicsire festették?, akkor biztos, hogy megint vicces lesz, mert hiába lesz mindenkinek beragadva a szeme az álmosságtól az öltözőben, a Zozkó vírusost fog játszani, mert a Zozkó eleven, és van rakoncája, én tudom, hiába mondják, hogy nincs neki, mindene van, mobilja is, meg világítós cipője.

A Zozkó úgy víruskodik, hogy a betlehemes királykoronát a fejébe csapja, koronásvírus, mindenkibe beleharap, rendesen, nagyot, és közben ordibál, hogy elkaptalak, pedig nem is a vírus kap el, hanem mi kapjuk el, vagy be, belénk mász, nem pedig harap, de akkor is vicces, mert a Zozkó ordít, mikor harap, és mindenki ordít, akit a Zozkó megharap, mert erőset harap, auuuu, élénk reggeleink vannak.

Az oviban az is a legjobb, hogy ha jó idő van, és az ovinéniknek legalább olyan jó kedvük van, mint az idő amilyen, akkor ki lehet rohanni az udvarra, ami hátul van, az ebédlő mögött, mikor kiértünk akkor lehet kiabálni, hogy ááááá, meg húúúúú, meg lálálálálááááá, azt nagyon szeretem, kimegy belőlem az amiatti szorulás, hogy rengetegen vagyunk a csoportban, felduzzadtunk, ezt mondta a Palkó mamája, aki statisztárius, és az összes kisasztalhoz lett még egy szék, pedig már így is ajjaj.

Az udvarig, amíg ki nem értünk egészen, addig pisszentést sem szabad, a folyosón elkezdem a mélyen légzést, mint anya a digitális tornázás végén, be-ki, lassan be-ki, leglassan be-ki, be-be-be, benntart, és mikor kirobbanunk a fák közé, akkor kieresztem, hogy lálálááááá.

Szerintem fordítva kellene, már mondtam a Bircsinek, erre azt mondta, hogy dedós vagyok, akkor nagyon megharagudtam rá, már hétéves leszek egy év meg egy kicsi múlva, hogyan lehetnék dedós, azért is megmondom, hogy fordítva volna jó az egész, kint lenni a fák alatt egész nap, futkorászni, a bokroknál bújócskázni, homokpogácsát sütni, és ebédelni rohannánk csak be, nem lálálázni ki.

Akkor egész nap lehetne hohóóó, és láláláááááá, és betartanám, hogy ebéd közben csend legyen, és nem pisztergálnám a Zozkót a kiflim csücskével folyton, aki különben is kit érdekel, a Veráccsal vasutazott egész reggel.

Apa biztos, hogy nem csinált ilyet anyával, amikor ovisok voltak, hanem rendesen adogatta a gyöngyöt a gyöngyfűzésnél, kettő kéket, most egy aranyost, most pirost, nem, zöldet, hmmm, mégis pirost, ez a dolog rendje.

A Zozkó igazi nemesi lovag, írt levelet, bedobták az anyukájával a ládánkba, gumikesztyűben meg maszkban, de nem volt szabad, csak három nap múlva kivenni, vártuk, amíg a vírus lepotyog róla. A levélben csoki volt és filces szívrajz, jó kövér szív, a csokit mindjárt megettük, a tesóim meg én, a rajzot nem mutattam meg, eltettem a párnán alá, lehet, hogy a Verács úgy könyörögte ki a vonatozást, a lovagiaskodás miatt a férfilélek nagyon bonyolult, különösen a Zozkóé.

Mikor anya barátnője nálunk volt, azt mondta, hogy az ő férjének a férfilelke is bonyolult, de közben felcsörgött a telefon, a házi, és a nagymama palacsintát jelentett be, és elfutottunk érte apával, és mire visszaértünk, már régen másról volt szó, arról, hogy a férje franciásat tanul egy spanyol táncostól, annak meg tényleg semmi értelme.

Azóta nem lehetett jönni, meg menni sem, mert bezárkózás van, és reggeli közben tartunk értekezletet, hogy mit csináljunk ma, hát mit, játsszunk.

Azt játsszuk főleg, hogy bármennyit kibírunk bezárva, őszinte szeretetben, ami igaz is, csak én már nagyon mennék valahova, anya kérdezte, hogy nna, akkor ki hova menne szívesen, ha lehetne, és akkor először mondtuk, hogy Amerikába, mert az jó messze van, aztán én azt mondtam, hogy menjünk inkább a termálfürdőbe, mert ott jó meleg a víz mindig, utána meg rögtön eszembe jutott, hogy legesleglegszívesebben elmennék rendes szombati bevásárlásba, pedig csütörtök van még csak, és én tolhatnám a gurulós kosarat, és vennénk borsot, mert az kifogyott, meg hollandus kakaót, és rizst, mert imádom a tejberizst.

Amerikába meg ráérünk elmenni jövőre is.

Jakabovics Tibor

Nem mentünk a bevásárlásba sem, mert az összes nagymama és nagypapa veszélyes lenne, itthonról rendelünk, a szállítós bácsi már nem is telefonál, csak lerakja a holmit, szerintem, ha egyszer nem lesz pandemika, behívhatnánk szörpöt inni.

Jakabovics Tibor: Szerintemezazegész mesevírus
Illusztrációk: Buzási Gyopár-Orsolya
Equibrilyum Könyvkiadó, Budapest, 2021
68 oldal, teljes bolti ár 2799 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2499 Ft