Na, mizu? | Szevasz (Szerk.: Péczely Dóra) – 25 kortárs novella

H. Móra Éva |

Nagyon vártuk! Biztos vagyok benne, hogy sokunk nevében mondhatom ezt, akik aggódva figyeljük a felnövekvő nemzedék olvasási szokásait, alakuló viszonyát az irodalomhoz. A hivatalos, törvények által szabályozott oktatás – nem lehet elégszer elmondani – sajnos nem támogatja a fiatalok könyvbaráttá válását. Inkább kedvüket szegi a tankönyvek szépirodalmi kínálata.

Ha nincs lelkes, szakmájáért rajongó – és persze a kortárs irodalmat figyelő, ismerő, nyitott – magyartanáruk, bizony abban a hamis tudatban nőnek fel, hogy az irodalom valami poros, avítt dolog. A legújabb, 2020-as Nemzeti Alaptanterv ugyanis radikálisan törölte a kortárs irodalmat a tananyagból, mondván: csak a lezárt életműveket lehet reálisan (?) értékelni. (Vagyis egy írónak/költőnek meg kell halnia ahhoz, hogy elismerjük tehetségét.)

Tiszteletre méltó és üdvözlendő tehát minden abbéli törekvés, hogy „mellékutakon” bár, de eljuttassuk a fiatalokhoz azokat az írásokat, amelyek valóban őket szólítják meg, az ő problémáikról szólnak. A legújabb ilyen kötet a Szevasz. Szerkesztője, Péczely Dóra koncepcióját folyamatában érdemes nézni: ilyen szándékkal elsőnek a Szívlapát jelent meg a válogatásában, ami kortárs költők verseit tartalmazza. Ezt a 2020-as Lehetnék bárki követte másféle szerkesztői elgondolással: többségükben fiatal, huszonéves szerzőktől valók a költemények, de megismerhetjük a klasszikusok ifjúkori alkotásait is. Ezúttal a Szevasz kisprózát kínál, ismét csak nagyrészt a legfiatalabb írónemzedék tollából. (Szám szerint: a 25 kortárs szerző közül 14 a hetvenes-nyolcvanas évek szülötte.)

Szigorú és arányos a felépítés, az öt fejezet öt-öt novellát tartalmaz. Bátor a kezdés: Nádasdy Ádám Vár a századosom című írása a még mindig érzékeny meleg-téma egy szeletét mutatja be, végtelen természetességgel, jóleső humorral, ugyanakkor megindító végkifejlettel. A fiatal Bán Zsófiától olvashatunk még itt írást; Grecsó Krisztiántól és Tóth Krisztinától a megszokott színvonalat kapjuk; Szabó T. Anna története annyira erős, hogy talán erre illik leginkább a szerkesztő utószavában idézett gondolat a novella műfajáról Spiró Györgytől: „Csapjon fejbe, amikor olvasom, aztán maradjon meg bennem, és ne tudjak szabadulni tőle.” Persze többé-kevésbé igaz ez a kötet mindegyik darabjára. Mindegyikre másképp.

• Olvass bele!

Bodor Ádám letisztult mondatai mögött végtelenül finom lélekrajz sejlik (Testvérek); de hiteles ebben a második fejezetben Bakos Gyöngyi kiskamasz-írása (Apám háta), sokan magukra ismerhetnek Ughy Szabina életképszerű, tipizáló elbeszélésében is. A kamasz- és ifjúkor határán magukat kereső fiatalok érzéseit szólaltatja meg egy-egy történetben Mán-Várhegyi Réka (Viszlát, kamaszkor!) és Maros András (Bluetooth) a lányok, illetve a fiúk szemszögéből. Talán az utóbbi volt számomra a legbravúrosabb: szórakoztató öniróniával, de pszichológiai alapossággal írja le a „menőknek” megfelelni vágyás küzdelmeit. Kissé ezzel rokon Hartay Csabának Az első kocsmája is egy későbbi fejezetből. Sajátos az „Olykor az istenek is emberből vannak” egység öt története: a szakrális tematikát „rántja a földre”, fordítja maivá Cserna-Szabó András, Bartis Attila, Bereményi Géza, Erdős Virág egy-egy munkája – nevük garancia a minőségre. Az erdélyi Vida Gábor egészen különleges atmoszférát teremt, a vadorzó vadember, nyomorék fia és a gondoskodó asszonyból szeretővé váló nő hármasának rajzával, a zárás pedig csattanószerűen meglepő.

A negyedik rész valamiképpen a művészlélek és az arra rezonáló lélek ultrafinomságát veszi nagyító alá. Rám az utánozhatatlan stílusú Szvoren Edina egyszerre humoros és hajszálpontos leírása volt leginkább nagy hatással: micsoda változásokat idéz elő az apa magatartásában, lányához és a világhoz való viszonyában egy várva várt versközlés. (Jönnek a verseim) Szívszorító A varázstábla is, Dragomán György írása. A záró fejezetben az élettér szerepe, mikroképei, emlékei a fő szervező, többek között Háy János és Krusovszky Dénes neve fémjelzi ennek súlyát-rangját is.

A nagyon fiatal Szinvai Dániel erőteljes fekete-fehér illusztrációi teszik teljessé a könyv minden egyes darabjának hatását.

A fülszövegnek és a kiadó oldalán olvasható ajánlásoknak – ezek szerint a kamaszok a célközönség – némileg ellentmond a hátsó borítón látható 18+-os karika. Magam inkább az utóbbit támogatom, szívem szerint az ifjúkort átlépni készülő vagy éppen átlépő olvasóknak ajánlom ezt az antológiát – és mindenkinek, akiben még elevenen élnek életük e szakaszának szorongásai, vagy akik már nem is emlékeznek ezekre…

Sokszínű, izgalmas könyvet foghatnak kezükbe.

Szevasz – 25 kortárs novella
Tilos az Á Kiadó, Budapest, 2021
344 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3392 Ft
ISBN 978 963 587 1230

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Egy novellaírónak bátornak kell lennie” – állítja Roberto Bolaño, a kalandos életű dél-amerikai író. De nemcsak egy novella megírásához, az olvasásához is bátorságra van szükség. Mert a jó novella olyan, mint egy megrázó fénykép, amely magába sűrít sorsot, vagy még inkább egymással összefonódó sorsokat, kinagyítva belőlük az élet határhelyzeteit, kitüntetett pillanatait, tragédiáit.
A fiataloknak készült Szívlapát és Lehetnék bárki versantológiák megjelenése után a Szevasz című kötet kortárs novellákat gyűjt egybe ugyanennek az olvasóközönségnek: huszonöt köztünk élő író egy-egy elbeszélését. Az öt novellaciklus a szerelem, a család, a hit, a művészet és a történelem témája köré csoportosul. Minden valamirevaló történet tele van kockázattal, mint az élet maga. Szóval bátorság!