Ó, Mr. Alkohol! – a győztes | Mark Forsyth: A részegség rövid története

Tóth Zsuzsanna |

Alapvetően kultúrtörténeti érdekességként kezdtem olvasni Mark Forsyth könyvét – tegyük hozzá, épp ezért, túl sok vidámságra nem számítottam –, ám már az első lapoknál mosolyra húzódott a szám. Azt hiszem, mindvégig így maradt. A szélessége változott némiképp, még az is előfordult, hogy hangosan felnevettem.

Tudom, egy tudományos könyvtől melynek már a címe is összefoglaló jellegű – A részegség rövid története – kevesen várnának el szórakoztató jelleget, de nekem nagyon jólesett. Sehol semmi tudálékosság, ellenben csupa olyan apró tény, amit vagy nem is tudtam, vagy időközben elfelejtettem. Soha nem gondoltam bele például, hogy maga az evolúciós folyamat is összefüggésbe hozható (még ha nem is igazoltan), az alkohol fogyasztásával, pontosabban az alkohol élvezetével. Ám ahogyan Forsyth „professzor” magyarázza – mint egy kedélyes egyetemi előadáson –, még azt is elhiszem, hogy bizonyítható, hiszen evidens.

Az író szemtelenül fiatal, még ötven sincs, de úgy tűnik, már elég régóta szenvedélyesen foglalkoztatják a szavak, a nyelv – értelemszerűen az angol – etimológiája. Saját bevallása szerint jelen téma is, hiszen ahogy írja: „zsenge kamaszkorom óta alapos, elmélyült és igen mélyreható vizsgálatokat folytattam a részegség tárgykörében.” Az Egyesült Királyságban bloggerként is népszerű szerző sikeres könyvek megjelenése után (ezek sajnálatosan még nem olvashatóak magyarul) írta meg A részegség rövid történetét. (A több mint szellemes fordítás Róbert Pál érdeme, aki nem átall némelykor áthallásos mondatokat alkalmazni – „…megpróbáltak senkit sem az útszélén hagyni”; vagy épp az utolsó sorokban József Attilától vett utalással erősíteni a szöveget.)

„A részegség, hogy úgy mondjam, egyetemes” – írja Forsyth már a bevezetőben, hiszen mint mindenki tudja: „már az ókori görögök is…” (Na, meg ott vannak a bibliai történetek.) A szerző azonban megteszi nekünk azt a szívességet, hogy lebilincselően, sajátos humorral boncolgatja a „kezdetektől” (a sört pisilő mikrobáktól), néhány kiválasztott koron és helyszínen áthaladva, az emberiség alkoholhoz, pontosabban annak következményéhez, a részegséghez fűződő viszonyát. Mint ahogy arra is válaszokat keres, hogy miért iszunk.

• Olvass bele!

Hogy a fejezetek közül melyik a legérdekesebb? Nem tudnám megmondani. A számos izgalmas és jobbnál jobb téma közül még szemezgetni is nehéz. Hogyan álltak a sumérok a szesziváshoz, voltak-e kocsmák akkoriban, ittak-e a nők az ókori Egyiptomban, vagy éppen milyenek az ősi kínai ivási szokások, mit és hogyan preferáltak a császárkori Rómában – és így tovább, folytathatnánk a sort. Miért ittak egyes népek sört, mások bort, hol és hogyan került előtérbe a ginfogyasztás? Milyen volt egy igazi vadnyugati saloon (szalon, mármint whiskymérés, kocsma, becsületsüllyesztő, esetleg lőtér) és miért is született meg a nagy szesztilalom?

Nagyvonalú, mégis mulattatóan részletgazdag az elénk tárt kultúrtörténelmi tabló, irodalmi betétekkel és skiccekkel utalva néhány képzőművészeti alkotásra. Ráadásul kiderül, hogy „ma sem csináljuk másként”. Igaz, Forsyth a máig nem jut el – de lehet, hogy ez a „ma”, a már bőséges és minőségi alkoholválaszték miatt kevésbé érdekes kérdés. (Ugyanakkor meglehetősen figyelemre méltó lehetne egy magyar állapotfelmérés, hiszen nálunk már-már a magyarságteljesítmény fokmérője például a pálinkázás.)

Visszatérve Forsyth könyvéhez, felmerül az a kérdés is, hogy hol a vége az emberiség alkoholfogyasztásának és a részegségnek? Lesz-e vége? – erre is kapunk derűs (vagy csüggesztő?) utalást.

A kötet zárásaként meglehetősen bő angol nyelvű bibliográfiát találunk. A köszönetnyilvánításban pedig egy jellemző szerzői mondatot: „Az összes képtelenségért, önellentmondásért, valamint a vad és hihetetlen végközvetkeztetések levonásáért – sajnos – én tartozom felelősséggel.” Tegyük hozzá, a végtelenül kellemes olvasmányélményért is.

És mielőtt még bárki úgy érezné, a könyv igazolja vagy felmenti ivással kapcsolatos egyéni hozzáállását, íme egy mottó: „Az, ki a borivásról álmodozik, lehet, hogy reggel keserű könnyeit issza.” (Csuang-ce, i. e. 369–286)

Mark Forsyth: A részegség rövid története. Hogyan, miért, hol, mikor és mit ivott
az emberiség az őskortól a jelenig?
Fordította: Róbert Pál
Lettero Kiadó, Budapest, 2021
264 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3816 Ft,
e-könyv változat 2790 Ft
ISBN 978 615 568 5668 (papír)
ISBN 978 615 568 5675 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Szinte az összes kultúrában szerepet kapott az alkohol. És ahol alkohol volt, ott részegség is. De koronként és helyenként másképp értelmezték, mi is valójába az alkohol okozta bódulat.
Mert minden attól függ, mikor élsz és ki vagy. Mit ittál volna egy poros, útszéli kocsmában az ókori Babilóniában? Legjobb tipp: kézműves sört. És vacsora után egy ógörög symposiumon? Vigyázz, a házigazda árgus szemekkel figyeli, mennyi fogy a kratérből. Vajon tényleg folyékony a reggelid, ha a középkorban születsz? Türelem, ez is kiderül…
A szenzációsan okos Mark Forsyth kultúrtörténeti munkája nem száraz tények összelapátolt betűkupaca. Az elmúlt 10 000 év egyik legfontosabb témáját dolgozza fel tudós alapossággal és káprázatosan szellemes stílusban.