A tudományos világ egyáltalán nem diszkrét bája | Kristóf Luca: Halál az Akadémián

Paddington |

A rutinos olvasó óvatosan vesz kézbe egy olyan kötetet, ami a szórakoztató irodalom kategóriájába tartozik, ám eddig csak tudományos írásokat publikáló szerző írt saját szakterületéről. Vajon sikerül-e elkerülnie, hogy túl sok zsargont használjon, vagy hogy túlságosan bennfentes legyen? Hát még akkor, ha egy sikeres krimiszerző édesapa nyomdokaiba kíván lépni az írásával. Kristóf Luca első krimije meglepően szórakoztató olvasmány, amit egy derűs tavaszi szombaton a teraszon ülve nyugodtan ki lehet olvasni.

Kristóf Luca amatőr nyomozója, Dér Adél negyvenes oknyomozó újságíró. Boldog családban él hegedűművész férjével (Halász Jánossal, aki nem Fischer Iván zenekarában játszik) és két kamasz lányával. Szokatlan főszereplő-választás ez. Egyfelől Adél kifejezetten nem skandináv típusú nyomozó. Meglepően normális. Nem neurotikus, nem függő, nincsenek családi problémái – a kamaszok nevelésével járó apróbb nehézségeken kívül. Másfelől, miközben a regény jobban illeszkedik a könnyed, cosy crime kategóriába – ezeknek a hősei általában teljesen amatőrökként csöppennek bele a nyomozásba. Ez a csaj viszont oknyomozó újságíró. Ráadásul van egy titkos fegyvere, félig-meddig nyugalomba vonult újságíró édesanyja, aki mindenkit ismer, és bármikor bármit ki tud deríteni (és akit a szerző saját bevallása szerint édesanyjáról mintázott).

A történet hátterét az akadémiai intézményrendszer állami kézbe vétele, egyes tudósok tiltakozása és mások kormány melletti kiállása, és az MTA elnöki tisztségéért folyó versengés adja. Bár a nevek fiktívek, valószínűleg minden újságolvasó ismeri a sztorit. Erre szokták azt mondani, valós események alapján. Kifejezetten jól eltalált a kutatókat tömörítő két szervezet elnevezése. A progresszívek, a tudomány szabadságát féltők és intézkedéseket sürgetők a beszédes nevű AKUT-ba (Akadémiai Kutatók Társasága) tömörülnek, míg velük szemben áll a KOPF, a Konzervatív Professzorok Fóruma. (Amikor pedig én megláttam a KOPF rövidítést, azonnal a német Dummkopf kifejezés ugrott be – ami tökfilkót jelent…)

• Olvass bele!

Ebben a környezetben történik egy rejtélyes haláleset a mesterséges intelligenciát kutató Neumann Intézetben. A rendőrség meglehetősen tanácstalan, ám az idegenkezűséghez nem fér kétség. A kérdés nem csak az, hogy ki az elkövető. Az is kétséges, hogy valóban az elhunyt fiatal kutató, az AKUT aktív tagja volt-e a gyilkos célpontja. Szinte minden jel arra mutat, hogy inkább az intézet igazgatójának, a kormányközeli MTA-elnök jelöltnek szánhatták a gyöngyöző ciánt (Agatha Christie után szabadon). Ahogy a történet kibontakozik, kiderül, hogy a Neumannban bizony mindenki mindenkivel így vagy úgy összetalálkozott már az életben – a közös munkán kívül is. És nem csak az állandó munkatársak között vannak kusza személyes viszonyok. Az Amerikából érkezett vendégkutatót is – akiről egy ponton megtudjuk, Felon Tusknak is dolgozott – magánéleti dráma köti az igazgatóhoz. Sokaknak lehet tehát indítéka. De persze először ki kell deríteni, ki volt a kiszemelt áldozat.

Ha nem azzal a céllal olvastam volna a regényt, hogy írjak róla, most valószínűleg be is fejezném. Ám nem lennék korrekt, ha nem említeném meg, hogy a mű játszik az olvasóval. A fülszöveg is megemlíti, hogy a karcsú regény egy pontján Adélnak egy sajtóper tárgyalásán kell részt vennie. Csak remélni tudom, hogy az ottani szereplők azért kerültek a regénybe, mert Kristóf Lucának tervei vannak velük, készül Dér Adél újabb története. Bár kifejezetten szórakoztató olvasni a sajtóperes epizódot, ez az egynapos kaland bezavar Adél nyomozásába, és még a regény ívét is megtöri.

Lehetett volna dolgozni még a dialógusokon, a szereplők személyiségén is. A szószátyár tudósok némelykor kicsit túl sokat beszélnek, máshol több részletet, főleg több szóbeli interakciót vártam volna (meg helyenként kicsit gondosabb tördelést). Azon ritka esetek egyike ez, amikor olvasóként nem azt éreztem, hogy egy jó kezű szerkesztőnek meg kellett volna nyírbálnia a kötetet, hanem ellenkezőleg: még egy kis írásra kellett volna ösztönöznie a szerzőt. Mindezek ellenére a Halál az Akadémián újabb – meglepően sok intellektuális poént rejtő – erős darabja a kortárs bűnügyi regények nagyon biztatóan fejlődő kínálatának.

Végül hadd említsem meg Hegedűs Robin letisztult, finom, és a bűntényhez tökéletesen illeszkedő könyvborítóját, ami kétségkívül hozzátesz a kötethez. Jól meg is néztem magamnak a saját irodai kávékapszuláinkat, nincs-e rajtuk tűnyom.

A Gondolat Kiadó profiljától meglehetősen idegen (volt eddig) a bűnügyi regény műfaja, de ha ilyen és még ennél is jobb kötetek látnak majd napvilágot náluk, akkor ez jó kiegészítése a kiadói portfóliónak. Azt pedig őszintén remélem, hogy lesz még Kristóf Luca krimi, talán a sajtóper szereplőivel, mint fő karakterekkel.

Kristóf Luca: Halál az Akadémián
Gondolat Kiadó, Budapest, 2025
216 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft,
online ár a kiadónál 4050 Ft
ISBN 978 963 556 6419

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Budapest, napjainkban. A Tudományos Akadémia elnökválasztásra készül. Az egyébként nem túl izgalmas eseményt ezúttal politikai csatározás és egy váratlan haláleset is színesíti. A kormányzat jelöltjének, a mesterséges intelligencia világhírű professzorának kutatóintézetében halálos mérgezés történik, az áldozat egy, a tudomány szabadságáért küzdő kutatónő. Az intézetben dolgozók közül azonban többeknek meggyőződése, hogy a kávékapszulába fecskendezett ciánt valójában Pauer professzornak szánták.
Dér Adélnak, az elismert tényfeltáró újságírónak és amatőr nyomozónak nincsen könnyű dolga. Nyomozása egy pontján kivívja a nagyhatalmú tudományügyi miniszter haragját, ráadásul még egy sajtóper is akadályozza, amelyben szintén a politikai elit köreivel kerül szembe… Vajon sikerül-e ilyen körülmények között megoldania a rejtélyt és csapdába csalnia a gyilkost?
A klasszikus detektívregény hagyományait követő történet egyaránt támaszkodik a szerző a tudományos világban szerzett saját tapasztalataira és a kulturális elit körében végzett kutatásaira.