Vámos Miklós: Ennyi (részlet)

Bár >>> Ámbár tanár úr

Pusztán azért, mert valakinek a mondataiból olykor hiányzik az állítmány, még nem biztos, hogy nem állít semmit. Esetleg épp ellenkezőleg: túl sok mindent szeretne kifejezni egyszerre. Ámbár tanár úr képes végigbeszélni az egész órát anélkül, hogy egyetlenegy mondatát befejezné.

Minden reggel pontban hatkor kel, noha menetrendszerűen fölébred négykor és ötkor is. Forró zuhanyt vesz, majd jéghideget, a víz tűszúrásait mélyről jövő horkantásokkal viseli, e harsány hrrrrrrrrr! ellen az apja, idősebb Baradlay Rómeó, már sokszor tiltakozott: Miért kell nekem a te hörgésedre riadnom legszebb álmaimból? Ifjabb Baradlay Rómeó mindig elnézést kér, ám másnap reggelre tökéletesen megfeledkezik erről, csupán a hrrrrrrrrr! utolsó harmadánál jut eszébe, akkor magába fojtja, amennyire tudja. Ha már elkezdted, fejezd be, te tökfej! – kiáltja az apja a rabicfalon túlról. Időközben fölkelt, a konyhában szorgoskodik.

Mire sötétszürke, mellényes öltönyében kidöcög a konyhába, az apja elkészítette a teát és a vajas pirítóst. Leülnek a két hokedlire, szertartásosan jóétvágyat kívánnak egymásnak. Ámbár tanár úr az öreg Pacsirta rádió hangjelzéséhez állítja, majd fölhúzza Omega zsebóráját, mely ebben a családban érettségi ajándékként száll apáról fiúra. Nincs kinek továbbadja, gondolja idősebb Baradlay, ahányszor meglátja. Kis ideig csak a sült kenyerek ropognak, majd az apa megjegyezi: Na, megint egy jó hosszú nap kezdődik! A fiú pedig hozzáfűzi némán: És van pofád ezt most megint, immár háromezerötszázhatvannyolcadszor! Egyszer kiszámolta, hányadik kettesben elköltött reggelinél tartanak az anyja halála óta. Ámbár tanár úr bízik a számokban. A Pitagorasz-tételben még sosem csalódott, ánégyzet plusz bénégyzet mindig cénégyzet, ha szocializmus, ha kapitalizmus, ha fasizmus. de csitt! tanárember a politikával inkább ne. soha.

Megkérdezhetné az apjától, mikor jön az első növendéke, ám ez a téma aknamező. Ámbár tanár úr lenézi az öregét, amiért táncdalénekes-palánták hangját képezi óradíjért, azok után, hogy annak idején Bárdos Lajos-tanítvány volt. Százszor – ezerszer – lezajlott köztük e vita, idősebb Baradlay arra hivatkozik, hogy Bárdos is a piacról élt, Ámbár tanár úr meg arra, hogy az apjának nyolcvanhárom évesen fölösleges dolgoznia, keres ő eleget a gimnáziumban, hogy eltarthassa. Az öregúr – aki ha kiöltözik, olykor szinte ifjabbnak tetszhet a fiánál – szeme vízszintes vonallá keskenyül: Sosem élősködtem más nyakán. különben is, mi lesz velünk, ha végleg leépítenek téged a Bajzában, erre nem gondolsz?

Valóban, Ámbár tanár úr arra nem gondol, hogy őt végleg leépíthetnék a Bajzában. Örökös bútordarabnak tekintik, annak is érzi magát. Ha valamelyik fiatalabb tanerő megbetegszik, elutazik vagy szülési szabadságra megy, nincs más megoldás, csak ő, akire a tantestület vezetése bizton számíthat. Ámbár tanár úr – erre büszke – hosszú pályafutása alatt egyetlenegy napot nem hiányzott, még igazoltan sem, nemhogy igazolatlanul. Az órákat percnyi pontossággal kezdi és végzi, az anyagot a tanterv szerint adja le, a táblai munkához a saját szivacsát, színes krétáit és vonalzókészletét használja. Ingeit és alsóneműjét is maga mossa-vasalja, a patyolat túl drága, különben sem eléggé megbízható. Csupán az apja zsebkendőit viszi le: Taknyot azért én nem! – az öreget nem sikerült rábeszélnie a papírzsebkendőre. Állítólag kidörzsöli az orrát.

Ámbár tanár úr ma is tíz perccel nyolc előtt érkezik a Bajza Gimnázium erődre emlékeztető épületéhez, mely évtizedekig haragos szürke színű volt, tavaly azonban bugyikékre festették. A tanáriban a hosszú asztal túlsó sarkánál van a helye, hatvan centiméter felület, s alatta egy ugyanilyen széles fiók.

Rómeó, jó, hogy jössz! – Dr. Varsányi, az igazgató olyan biztonsággal érzékeli csöppnyi irodájából, hogy mi folyik a tanáriban, akárha visszapillantó tükörben látná. Ami azt illeti, egy kerek tükör valóban lóg odakint a magasban, hogy segítse az igazgatót a helyzet áttekintésében. Ámbár tanár úr szolgálatkészen bekacsázik hozzá, parancsolj, kérlek. Gémesné orvoshoz viszi a fiát. Úgy tudom, neked most nincs órád, ugorj be helyette, légy oly bátyám, negyedik cé. Ámbár tanár úr nagyot nyel, de fegyelmezetten kezdi: Igazgató úr, kérlek, te tudod, hogy én nem vagyok nyelvszakos. a nyelveket azért inkább a nyelvszakosokra kellene, akik úgy az alapokat legalább, a grammatika szerkezetét, vagy mondjuk. ámbár bizonyára. – e pillanatban becsöngettek. Dr. Varsányi széles mosollyal mutat az ajtó fölötti villanyórára. Ámbár tanár úr sóhajt, rendben. – megragadja régimódi, miniatűr bőröndjét, abban tartja az eszközeit. A rekeszes szekrénynél magához veszi az osztálynaplót, indul a negyedik cébe.

Lihegve kaptat föl a harmadik emeletre. Már a lépcsőfordulónál hallatszik a ricsaj, na persze. a negyedik cé az az osztály, ahová a női tanerők csak nyugtatóval, a férfiak csak bokszerrel fölszerelkezve járnak. Amikor Ámbár tanár úr belép, a legvadabb krétacsata zajlik. A finom krákogással próbálja magára vonni a figyelmet. Kevés sikerrel. Fölmegy a katedrára, szándékosan odavágja a zöld bőröndöt az íróasztalra, ám ez sem segít. Zsebéből előhalássza a picike kulcsot, kinyitja a bőröndöt, rövid csövű pisztolyt vesz elő, a plafonra szögezi, meghúzza a ravaszt.

A dörrenés nyomán végre csönd lesz, a csürhe kelletlenül osztállyá alakul. Ámbár tanár úr a riasztópisztolyt újratölti s visszahelyezi a bőröndbe. Kinyitja az osztálynaplót az ülésrendnél. Ugye, már engem nem először. igaz? Na ja, feleli egy reszelős kamaszhang az ablak tájékáról. Akkor most németóra. kérdés, hogy az előző alkalommal nagyra becsült kollegám, Gémesné, milyen irányba, értve ezen a tankönyvben a megfelelő fejezetet, hacsak nem egészen más rendszert követvén. hiszen a nyelv organikus struktúra, és ki így, ki úgy. szóval. – választ vár, de nem kap. Zsebórájára pillant, úristen, még csak négy perc múlt el, látni véli az Időt, kaján ördögfiguraként, amint mindent elkövet, hogy a mutatók járását lassítsa. Ámbár tanár úr krákog: Sprechen Sie Deutsch? – most sem kap választ. Akkor azt kérdi: Egyáltalán, ez a negyedik cé? Erre már kirobban az osztályból a röhögés. A középső padsorban föláll egy lófarkas srác: Tanár úr, mikor lesz a Bajza-nap az idén?

Ámbár tanár úr a plafonra függeszti tekintetét, azután az ablakon túli világra, az udvar fáinak csúcságain és az elektromos vezetékeken tollászkodó galambokra, majd így szól: Megtisztelő, hogy ön, fiatalember, énhozzám fordul, énhozzám, aki már úgy kevésbé. akinek nincs is osztálya, mert az igazgató úr egy ideje. nehéz ezt. mindenesetre a tárgyaimat azért, főleg a matekot. és ön, az osztálynapló tanúsága szerint matekból nem is túlzottan. annyira biztosan nem, hogy átjuthatna a vonal fölött, illetve csak akkor, ha az osztályzáskor a legnagyobb jóindulattal. amire nem illene bazírozniuk, bár valamennyien számításba veszik. tudom, én sem a hathúszassal. világos, hogy. nos. – végleg eltévedvén gondolatai folyondárjában, rövid szünet után hozzáfűzi: Ámbár. – és indul újra a szógomolygás, liános kacskaringói valószínűleg eltekergőznek a kicsöngetésig.

Ezúttal azonban Ámbár tanár úrból mintegy tíz perc elteltével kifogy a szusz. Nagyot sóhajt, újra föltekint a plafonra, majd ki az ablakon, a túlsúlyos galambokra, végül a zsebórájára. Tömérdek ideje maradt. Hallgatása tarthatatlanná sűrűsödik, noha nincs csend, az osztály sustorgó harmincötfejű szörnyetege egyre zajosabb. Előhúz a bőröndből egy ütött-kopott dobozt: A KIS BŰVÉSZ. Ámbár ez németóra, talán belefér, hogy én egy másik oldalamról is. kivételesen. egy önként jelentkező segítségével!

Vámos Miklós: Ennyi
Karcsú Könyvek sorozat
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2026
408 oldal, teljes bolti ár 5499 Ft