Ízirájder harmadszor: Interjúk az Üvegtigris 3 alkotóival

Posted on 2011. november 28. hétfő Szerző:

0


(az eredeti cikk 2010. december 4-én jelent meg)

Írta: Garancsi Ági

Üvegtigris 3. - plakátA harmadik Üvegtigris (Miért, mi legyen? Fapuma?) bemutatója előtt a film legfontosabb szereplőivel interjúk készültek, ezekből készítettünk egy rövidített összeállítást arról, hogyan érezték magukat a szereplők az ismételt nekifutás (és közös mulatság) alkalmával…

 

Rudolf Péter – rendező, színész – Lali:

 

Mikor dőlt el, hogy lesz harmadik rész?
Nem nagyon szoktam emlékezni rá, hogy mi mikor történt az életemben. Inkább érzeteket rögzítek. Az biztos, hogy az első után nem gondoltam a másodikra, és a második után nem gondoltam a harmadikra. Azt mondanám, belesodródtunk. És nem csak azért, mert jólesik az embernek, amikor megállítják az utcán, és kérdezgetik, hogy mikor jön a következő rész. Nyilván azok nem állítanak meg, akik inkább azt mondanák: „Könyörgök, ne csinálj filmet!”.

Minek köszönhető, hogy ennyi elismerést váltott ki a közönségből a film?
Erre sem lehet általános választ adni. Természetesen a színészeken múlik a java. Érdekes, hogy bár nem eszerint válogattunk, de a szereplők általában az életben is kapcsolódtak egymáshoz. Nem mindenkivel volt a film előtt is szoros a viszony, de ez a munka biztosan összekötött minket. Ez, megmagyarázhatatlan módon, rákerül a vászonra. Természetesen a gyűlölet is egy energia, és el kell ismerni, hogy legendás jelenetek kerültek közönség elé, amelyeknek a főszereplői nem állhatták egymást. De talán mégis jobb, ha a szeretet sugárzik egy olyan filmről, ami végül is a haverságról szól…

Rudolf Péter

Rudolf Péter

A harmadik részben számos új karakter tűnik fel, nem is kis szerepekben.
Mindegyik rész forgatásakor törekedtünk rá, hogy olyan színészek játsszák a legkisebb mellékszerepet is, akik alkalmasabbak lennének jóval nagyobb feladatra is. Ezt nem én találtam ki, a hatvanas évek filmjeiben minden egyes pozícióban olyan színészek voltak, akiktől el lehetett ájulni, méltán voltak népszerűek és ismertek. Nagyon jólesett, hogy két-három mondatos szerepekre is egyből igent mondtak a színészek.

Mintha az elemi emberi érzelmek nagyobb szerepet kaptak volna a harmadik részben.
Mindig is voltak benne lírai elemek, elég a büfé környékén botorkáló menyasszonyra gondolni. Ha végiggondoljuk, a történet önmagában nem vígjátéki. Ahogy hozzányúlunk, attól tud az lenni. Ha leírod egy darab papirosra, hogy a motoron ülő ember azt mondja: „Ízirájder, öcsém!” – ez önmagában nem vicces. Attól lesz az, hogy valaki kitalálja, hogy az a motor egy Babetta, aki rajta ül, az Csoki, és még sok másik dologtól, közte attól is, hogy hová teszi az operatőr a kamerát. Ez mind befolyásolja, hogy ez a poén egy vigyort, egy félmosolyt, vagy közönyt eredményez. És ez minden más hatásra, a líraiságra is így igaz.

Mi volt a forgatás legemlékezetesebb pillanata?
A film jellegéből adódóan, mivel rengeteg külső helyszínen forgatandó anyag volt, lassan a legfontosabb tényezővé a meteorológia vált. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot Feriheggyel a legfrissebb előrejelzések érdekében. Tessék elképzelni, amikor a legkomplikáltabb napon, egy hajó fedélzetén – hangsúlyozom, nem a belsejében! – terített asztalok sokasága közé gyönyörű lányoknak kellene érkezniük – akik csak aznap érnek rá velünk dolgozni –, de zuhog az eső. Ezért a lányok lemenekülnek a belső terembe, ekkor az eső azonnal eláll, erre a lányok mégis feljönnek, és letakarítjuk az esőt az asztalokról, de mire ezzel végzünk, az eső mégis tovább esik, tehát a lányok újra lemennek, majd amint eláll, újra előjönnek, majd megint jön az eső… és ez így, még ötször.

 

Gáspár Sándor

Gáspár Sándor (forrás: origo)

Gáspár Sándor – színész – Róka:



Milyen kötődés alakult ki önben a helyszín iránt az évek alatt?
A saját életem képei is összevegyültek a helyszínnel kapcsolatos emlékeimmel, előttem van, amint az első rész forgatásánál a lányom, még egész kis gyerekként ott volt velünk a forgatáson, a másodiknál a fiam már a zenekarával együtt jött oda, ma pedig már felnőttek mindketten. Életem első játékfilmje, az Erőd (1979, rendezte: Szinetár Miklós) bizonyos jelenetei is ott játszódtak a Garancsi-tónál. A környezet a két film között rengeteget változott. Régen az érintetlen, elvadult őstermészet volt csak jelen, de már az Üvegtigris első részénél rá kellett jönnünk, hogy rajtunk kívül mások is értékelik ezt a remek helyet. A második résznél már szinte horgászparadicsommá nőtte ki magát a tó környéke, illetve az is egyértelmű volt, hogy egyfajta zarándokhelyként is működik a terület, hiszen sok Üvegtigris-rajongó kereste fel a forgatás helyszínét.

Mi a film sikerének a titka?
Nem nagy titok: a szeretnivaló vesztes figurája régóta visz sikerre alkotásokat, gondoljunk csak Chaplinre. Ebben a filmben legalábbis hatan olyan kiszolgáltatott, örök vesztesek csapatát alkotják, akik soha nem adják fel. Néha beszólnak egymásnak, de szeretik egymást minden konfliktus ellenére, és túlélnek minden válságot, mindazt a rosszat, ami történhet velük. Ez sugároz olyan optimizmust, amitől szerethetővé válik a történet. Szeretik látni az emberek, hogy van ilyen.

 

Csuja Imre

Csuja Imre

Csuja Imre – színész – Csoki:

 

Mi az, ami Csokiban örök?
Csokinak mindig van olyan szövege, ami csak rá jellemző. Nemcsak szóviccek, de olyan képtelen benyögések, amik először zavarba ejtőek is lehetnek, de aztán csak nevetnie kell rajta a többieknek.

A mára már klasszikussá vált „ízirájder” kifejezés is Csoki bravúrja.
Illetve Búss Gábor Olivéré, aki ezt így írta még a legelső forgatókönyvben. És azóta is olvasható pólókon, bukósisakokon, dzsekiken és szélvédőkön. Most is el fog hangzani természetesen…

Mi vitte sikerre az Üvegtigrist?
Leginkább azzal arattunk igazán sikert, ahogy együtt vagyunk ebben a filmben. Mert a kisebb-nagyobb árulások ellenére meg tudunk állni egymás mellett. Ha kell, „összezár” a csapat. És mindemellett fontos a humor, az önirónia, és bizony a kisebb aljasságok: mindaz, amiből össze vagyunk keverve mindnyájan. Róka, aki lelkesen összegyűjt bármit, amibe belebotlik, és azt hiszi, hogy egyszer majd bejön, pedig minden ötlete halálra van ítélve. Gaben, az örök üzletember, Cingi, a megható szelídségével, ahogy folyton aggódik, de azért ott van velünk. És ott van Sanyi, akit minden szerencsétlensége ellenére befogadtak a többiek, és hiányzik, ha nincs ott.

 

Reviczky Gábor

Reviczky Gábor

Reviczky Gábor – színész – Gaben:



Ön szerint milyen hatással lesz a film sikerére, hogy új helyszínekkel gazdagodik a történet?
Nem lett volna jó, ha ismét egy helyben maradunk. A cél az volt, hogy ne egy helyen játszódjon az új rész. Felpörgeti a filmet, hogy párhuzamosan látjuk a két fő szál fejleményeit. Magam is kíváncsi vagyok rá, hogy ez milyen hatással lesz a nézőkre.

Melyik volt a forgatás legemlékezetesebb pillanata az Ön számára?
Ez kicsit ellentmondásos, mert az, amikor nem forgattunk. Furcsa helyzet volt: egy éjszakai forgatáson azért nem kerültem sorra, mert beállítottak egy jelenetet a Dunán, az Európa hajón. A kép hátterében a kivilágított Lánchíd szerepelt volna, de egyszer csak lekapcsolták a világítást, és már nem tudtuk felvenni a tervezett jelenetet, hiába készültünk elő mindennel. Mint később kiderült, a stáb egyeztetett a főváros illetékeseivel, de sajnos egy véletlen elszervezés következtében egy nappal későbbre volt időzítve az az alkalom, amikor felkapcsolva hagyták volna még a Lánchíd lámpasorát a forgatás kedvéért.

 

Szarvas József

Szarvas József

Szarvas József – színész – Cingár:

 

Hogyan írná le Cingárt?
Az Üvegtigris-filmek hitelességében mindig nagyon fontos volt minden fő karakter, és az egymáshoz való viszonyuk. Egy szerethető közösség, a maga különböző egyéniségeivel: a hőbörgő, az ügyeskedő, a kereskedő… És a moralista. Kell egy ilyen minden csapatba, és ha nincs, akkor ki kell találni. Nincs ott mindig, de mint egy búvópatak, időnként előbukkan, és figyelmezteti a többieket: na, hagyjátok már abba, elég volt. Ő az, aki az igazság, a jó út felé tereli a többieket, ha szükséges.

 

Horváth Lajos Ottó

Horváth Lajos Ottó

Horváth Lajos Ottó – színész – Sanyi:

 

Sanyi az egyik legnépszerűbb figura a „haverok” között. Mit gondol, miért?
Szívesen nevetnek rajta az emberek, jól szórakoznak a spontaneitásán, hiszen ő mindig azt mondhatja, amit gondol. Szerintem a Sanyi iránti érzések a gyermekszeretethez állnak közel. Mulatságos és irigylésre méltó az egyszerűsége, és ez eltereli a figyelmet arról, hogy az észbeli képességei nem túl jók. Mintha mindenki gyereke lenne: a többiek vigyáznak rá, bármelyikük terelgeti, ha szükséges, de nem bántják a gyengeségei miatt, empatikusan viselkednek vele.

Vissza tud emlékezni, hogyan gyúrták össze ezt a karaktert?
Rudolf Péter szerint szükség volt egy olyan figurára, aki mindig ott lóg a büfé körül, és aki némiképp törődésre szorul. Egy falumbéli emberről mintáztam a figurát.  Őt is mindenki kedvelte, mindenki szívesen beszélgetett vele.

 

Szabó Erika

Szabó Erika

Szabó Erika – színész – Niki:

 

Egy halom színházi produkcióban merült fel a neve, amióta nincs naponta képernyőn a szappanoperában, amiből megismerhette az ország.
Amikor otthagytam a sorozatot, folyamatosan kerestem az alkalmat, hogy színháznál dolgozhassak, akár színpadon, akár a kulisszák mögött. Közben felvételiztem a színművészeti egyetemre, ahová nagy örömömre fel is vettek.

Előtte még elment egy válogatásra, ha minden igaz…
Igen, behívtak egy teljesen hagyományos castingra, amiről először nem is lehetett tudni, hogy milyen produkcióhoz keresnek szereplőt. Aztán kiderült, hogy az Üvegtigrisről van szó. Óriási élmény számomra, hogy szerepelhetek benne!

Rengeteg forgatási nap van ön mögött a sorozat miatt, ez más volt?
Rendkívül örültem annak, hogy Rudolf Péterrel dolgozhatok. Érzékeny volt és jól instruált, minden jelenetet élveztem, amiben együtt játszottunk. Felejthetetlen volt a sokszereplős, finálé jelenet is, komplikált felvételt igényelt a hajón, csodás díszletben. Arról nem is beszélve, hogy a többi főszerepet is gyerekkorom kedvenc színészei alakítják, és bizony időbe tellett megszokni, hogy most egészen más helyzetben találkozom velük.

Mit lehet elmondani az ön által játszott figuráról?
Niki fiatal modell, aki véletlenül kerül kapcsolatba Lalival. Az a típusú lány, aki nagyon is tisztában van vele, hogy gyakran megfordulnak utána a férfiak…

 

Pikali Gerda

Pikali Gerda

Pikali Gerda – színész – Nóra:

 

Dolgozott korábban Rudolf Péterrel?
Nem, és nekem nagyon nagy élmény volt ez az alkalom. Nagy dolog, ha egy forgatáson valaki olyan energiákat fordít a próbára, mint ő. Mindig volt idő kigondolni, hogy melyik jelenet hogyan kapcsolódik az előzőhöz vagy a következőhöz, valamint a teljes egészhez, és ettől lesz működő, pergő a film. Jó volt részt venni az ehhez szükséges együtt gondolkodásban, látni a csapat a kreativitásának kibontakozását. Életem eddigi legjobb forgatása volt az Üvegtigris 3.

Hogyan hatott a közös munkára, hogy Péter egy személyben rendező és partner is?
Ha valaki annyira tudja, hogy mit akar, mint Péter, akkor nem okoz gondot. Szerintem számára ráadásul „dopping”, ha ilyesfajta kihívásoknak kell megfelelnie.

Melyik jelenet forgatása volt a legemlékezetesebb az Ön számára?
Talán már nem titok senki számára, ha elárulom, hogy Péterrel van egy közös „szexi” jelenetünk, ahogy ő fogalmaz. Nos, hát az ilyesmi elég érzékenyen érinti a legtöbb színészt, amikor meghallja, hogy van ilyen egy forgatáson, összerezzen: ajjaj, mi fog látszani? Azonnal elkezdeném lebeszélni a rendezőt: talán nem is kell az oda, biztos, hogy helye van ennek a filmben? (nevet) Esetünkben ez most szerencsésen alakult, úgy érzem, hogy ami történik, az teljesen helyénvaló, és nem is arról szól, mint a klasszikus szexjelenetek.

Kit játszik a filmben?
Egy gazdag nőt játszom, aki éppen mosolyszünetet tart a szintén gazdag, gazdasági jogász férjével való kapcsolatában. Éppen szeretne kibékülni vele, de ekkor kezdődnek az igazi bonyodalmak…

 

Kamarás Iván

Kamarás Iván

Kamarás Iván – színész – Csopkai doktor:

 

Mi a szerep, amiről Rudolf Péternek ön jutott eszébe?
Csopkai doktor a „kor embere”, sikeres, gazdag, kellőképpen korrupt, teljesen leköti a saját egója, és nincsenek olyan gondjai, mint az átlagembereknek. Egészen más típusú problémái vannak: ezek abból adódnak, hogy tele van pénzzel és stresszel, hazugságokban él. Ha a státusszimbólumaitól megfosztják, például hirtelen autó és telefon nélkül marad, semmit nem ér már a befolyása és a pénze, kifordul önmagából. Én nem ilyen vagyok: például az a csodaautó sem az én stílusom, ami a forgatókönyv szerint az enyém.