Mit keresek itt? | David Szalay: Minden, ami férfi

Posted on 2018. február 8. csütörtök Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Miért is lett vonzó a számomra eddig ismeretlen David Szalay könyve, a Minden, ami férfi? Talán, mert mélyen átérzem, hogy „az élet nem vicc”. A magyar apától, kanadai anyától született, írói pályáját Angliában kezdő negyvenes író először rádiójátékokat írt, később fog bele a prózaírásba. 2008-ban megjelent első regénye rögtön díjat nyert. (Az internetről tudom, hogy ebben a külvárosi élet sivárságáról írt maró humorral.) Ma is a legígéretesebb brit prózaírók között tartják számon. Több városban élt – így Budapesten is. Élményei, néhol kissé közhelyesen, felfedezhetők ebben a könyvben is.

E kötete (amit szintén díjra jelöltek) a Kossuth Kiadónál, Kiss Gábor Zoltán fordításában jelent meg, ez második, magyar nyelven is megjelent műve. Hogy rögtön szót ejtsek a fordításról, az néhol meghökkentett. Egyes szófordulatai bántóan „magyartalanok” – mert élére vasalt nadrágot szoktunk ugyan emlegetni, de zakót soha. (Nem jegyeztem fel mindegyiket – már bánom is –, de gyanítom, ezekben a furcsaságokban nem a szerző a ludas.) Bár első kötetében díjazták humorát, e mostaniban kevés jelét észleltem, a sivárságot annál inkább. A szerző nem regényt ír, mégis egy témát jár körül kilenc történetben, amelyek végül szép ívet alkotnak.

Ha akarom, felfedezhetek valamiféle kronológiát – a novellák (fejezetek?) központi férfi alakjai egyre idősebbek. A másik szál, amely összekötheti őket, hogy a főhősök nincsenek a saját helyükön – ezt többféle értelemben is elmondhatjuk. Nincsenek otthon a világban. Valamennyien éppen utaznak, vagy egy idegen országban tartózkodnak, akár hosszasabban – van köztük angol, magyar, francia, dán, skót…. Foglalkozásukat, anyagi helyzetüket, családi állapotukat tekintve is mind különbözőek. Érdekesek, furcsák. Mintha kissé tobzódna is a szerző az egymástól ennyire eltérő világok megjelenítésében. Ami még egybefoghatja őket, egyfajta lehangoltság, belső magány, vagy a megoldás (önmaguk?) keresése.

A legelső elbeszélés főalakja teszi fel a kérdést, amely egy pályaudvaron hangzik el: „Mit keresek itt?” Ez a kérdés voltaképp mindegyik elbeszélésben felbukkan, akár kimondatlanul. Erre erősít rá a felismerés: „Kész, ennyi. Nincs semmi másKész. Ennyi. Nem vicc. Az élet nem vicc.” Ezekre a felismerésekre nem kiemelt, konfliktusos jelenetekben, inkább a leghétköznapibb szituációban jutnak a férfiak, akik folyton rácsodálkoznak az idő múlására is. Érzelemről alig esik szó, pedig van, aki szerelmet keres, bár ez inkább csak háttérmotívumként van jelen. A fiatalabb korú hősökkel megesnek testi aktusok, de több köztük a lehangoló, mint az örömös, olykor még taszítónak sem túlzás mondani. A „hősökkel” megtörténnek a dolgok, szinte rajtuk kívül álló okokból. Pedig vannak vágyaik – különfélék –, de több a kudarc, abból halmoznak fel egyre többet. Talán nem mind lúzerek, de reményből se cipelnek túl sokat. Válságaik mintha összeadódnának, így áll össze a meglehetősen komor kép a jelen férfiairól.

Szalay stílusa tárgyilagos, tárgyszerű, már-már közönyös. Rövid mondatai lényegre törők, kissé merevek. Ahogy a cselekedeteket, a jelenségeket leírja, szinte fotografikusan pontos. Írására végig a filmszerűség jellemző. Figurái nagyon életszagúak, nem túlzás: naturálisak. Mintha az író tartózkodna mindenfajta fikciótól. A véleménynyilvánítástól, ítélkezéstől végképp – miközben persze teremtett alakokról ír. A belső mozgatórugók, lelki motivációk feltárása, ha ugyan eljutunk idáig, szenvtelen, mint egy laborlelet. Mintha mindazt, amit lát, nem mesélhetné el hagyományosan, hanem kényszeresen, pillanatképekben kellene rögzítenie. Ez különös fénytörést és egyfajta izgalmat ad prózájának. De a feloldást hiába várjuk, az csak nem jön.

És ami meglepett: mindezek dacára kiemelkedően jó könyvélményt kaptam David Szalaytól.

Olvasás közben sokszor dudorásztam, talán magam vigasztalására, hogy „nincs itt baj, hidd el nekem, csak megyünk át az életen…” – ám egyre kevésbé állíthatom, hogy ne lenne baj. Bevallom, nagyon kíváncsi lennék, hogyan reagálnak ezekre a látleletekre a férfiak – igazolnák-e (legalább olvasás közben, maguknak), hogy igen, ez minden, ami férfi. Vagy talán mégsem?

David Szalay

David Szalay: Minden, ami férfi
Kossuth Kiadó, Budapest, 2017
448 oldal, teljes bolti ár 3800 Ft,
kedvezményes webshop ár 3230 Ft,
ISBN 978 963 098 8780

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

David Szalay Minden, ami férfi című regénye metszően pontos ábrázolása a huszonegyedik századi férfilétnek. A könyv kilenc történetének főszereplői olyan férfiak, akik életük különböző stádiumaiban, az otthonuktól távol próbálják megérteni, hogy mit jelent – a jelenben – élni.

A fejezeteket olvasva találkozhatunk Európát bejáró tinédzserrel, korábban Irakban szolgált, jelenleg pedig biztonsági őrként dolgozó fiatalemberrel, élete nagy dobására készülő ingatlanügynökkel és egy mindenét elvesztő milliárdossal is.

Szalay intelli­gens és pontos elbeszélésmódja az elénk táruló történeteket – játszódjanak akár egy prágai külvárosban, egy belga autópálya mellett vagy éppen egy lepukkant ciprusi hotelben – frissítő, izgalmas és letehetetlen olvasmánnyá teszi.