Kinek a szégyene? | Andrassew Iván: Ne vígy minket a kísértésbe

Posted on 2012. június 28. csütörtök Szerző:

0


Írta: Kibédi Varga Sándor

»Sokáig vívódtam magamban, mielőtt nekiláttam ennek a munkának. Küzdött bennem a jó ízlés és a kötelességtudat« – írta Andrassew Iván könyvének rövid bevezetőjében. A Pallas Páholyban rendezett sajtóbemutatón bővebben is kifejtette vállalkozásának célját: tükröt állítani a magát valamiféle etalonnak képzelő, ám mértéktelenül gyarló férfi, azaz Tőkés László elé. Ugyanis: »Joó Edith legalább akkora hős volt, mint ő, mégis a magyarság szemetének nevezi« – mondta az író. Azt a nőt bélyegezte meg, aki a nehéz időkben hűséges társa volt. A szerző számára az sem közömbös, hogy vannak, akik úgy gondolják, Tőkés úr akár Magyarország elnöke lehetne (lehetett volna), és Orbán Viktor „erdélyi hely­tartó­jaként” még mindig befolyásolni tudja az ottaniak életét.

Csak hát nem neki kellett volna vállalni ezt a penzumot – az internetről összeszedett anyagok kötetbe rendezését –, hanem egy erdélyi tollforgatónak, vélte Andrassew. Ezért bizony szégyenkezik.

Felesleges. A romániai magyar újságíró/író szintén elfogult, ám neki figyelembe kell vennie, hogy a környezetében élők talapzaton szeretik látni a már idealizált személyt. Ennek ellenére akadt erdélyi, aki foglalkozott a T. L.-jelenséggel, de fáradozása visszhangtalan maradt. A magyarországi nyilvánosság – plénum, publikum stb. – előítéletes, például vannak, akik koloncnak, és vannak, akik gyarmatnak tekintik Erdélyt. Ám ha egy pesti publicista leplezi le a mindkét országban aktív közszereplőt, a reklám garantált. A negatív is, mert Andrassew a Népszava munkatársa, és ennyi elegendő ahhoz, hogy könyve kénköves bűzt árasszon.

Kuncze Gábor a már említett könyvbemutatón megjegyezte, T. L. térfelén egyféle magatartással találkozott, azzal, amely most a jobboldali elit egy részét – nem a jó részét! – jellemzi. Fennhéjázó, gyalázkodó, földbe tipró. És valóban, a szövegekből kiderül, Tőkés úr bátor ember: heroikusan küzd akár a volt felesége, akár a konzervatív volt politikustársa, akár a volt lelkésztársa ellen. Talán ezt kéri tőle a Nemzet. De csak sejteni lehet, mikor társalog a Nemzettel: az ihletett pillanat akkor jöhet el, amikor találkozik a kedvenc pesti pártszövetség vezetőivel.

*

Tőkés László

Tőkés László

A könyv gerincét Joó Edithnek, Tőkés volt feleségének levelezése, a válásukkal kapcsolatos jelentések, jegyzőkönyv-részletek, tanúvallomások, kérések, folyamodványok, magyarázatok, blogok képezik. Ízelítő: »Két esetben történt meg, hogy Pestről hazafelé utazva cigarettázott, és én megkértem, ne tegye, mert terhesen hányingerem volt a füsttől. Megállította a kocsit, felszólított, hogy szálljak ki, menjek autóstoppal, mert ez a KREK szolgálati autója, ahol én nem parancsolok. Máskor ne utazzam magáncélból a püspökség hivatalos autójával, mert ez az Ő személyét hivatott szolgálni.« T. L. házasságtöréseiről, feleségének megaláztatásairól restellek bővebben beszélni. Felesleges is, mert az egyik legilletékesebb, a nagyváradi egyházmegye fegyelmi bizottsága 2011 februárjában kimondta, hogy a volt püspökük »Tőkés László vétkes a felek közötti házasság felbontásában a volt felesége, Joó Edith-tel szembeni tettei miatt, megállapítjuk, hogy ezek nem egyeztethetők össze református lelkészi mivoltával, püspöki, forradalmár és államférfiúi státuszával…«.

Más témák is helyet kaptak a kötetben. Egy fejezet szól az Ady-központ kialakításáról. Tőkés püspök úr fejéből pattant ki, hogy Érmindszenten, Ady Endre szülőfalujában épüljön irodalmi zarándokhely, termálfürdő és szálloda. (Lehet, nem olvasta Ady Endre A papok istene című versét.) A pályázatot az első Orbán kormány 320 millió forinttal támogatta. A pénzt az Egyházi Kulturális Alapból utalták volna a nagyváradi református püspökségnek. Csakhogy a szép terveket a 2002-es a kormányváltás felborította. Habár a szocialista kormány nem hátrált ki a projektből, viszont úgy döntött, Nagyváradon legyen az Ady-központ. A terv megvalósítását a nagyváradi római katolikus (!) egyházmegyére és egy RMDSZ-hez közeli alapítványra bízta. T. L. úr sokszor és hevesen tiltakozott a kisemmizése ellen, mert az ötletet saját szellemi tulajdonának tekintette. Úgy vélte, a megítélt összeget törvénytelen úton tőle vették el. Végül, 2010-re, Nagyváradon elkészült egy bálterem épülete és a termálszálló két szintje. Nincs több információnk…

Az előbbi történetet Andressew a marosvásárhelyi Kuszálik Péter író, szerkesztőnek a csakis interneten elérhető, A forradalom szikrája című könyvéből vette át. Tehát itt a példa: erdélyi is foglalkozott a püspök úr ügyeivel, de még könyv sem lett belőle.

Még egy sztori. 2011 októberében Markó Béla költő, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátora a nemzeti identitásról tartott előadást Brüsszelben. Ugyanekkor zajlott Szávai Géza Székely Jeruzsálem című könyve francia fordításának bemutatója, amelyre Markó is hivatalos volt. Plakát hirdette az eseményt. Tőkés, az Európai Parlament alelnöke erre a falragaszra cetlit ragasztott a következő szöveggel: „Mit keres az EP-ben ciános Béla?” Az előzményekről, okokról, magyarázatokról dokumentumok olvashatók. A lényeg: T. L. – az RMDSZ egykori tiszteletbeli elnöke – így állt bosszút az RMDSZ nemrég lemondott szövetségi elnökén. Markó ugyanis a Tőkésék által gründolt Erdélyi Magyar Néppártot Magyarországról érkező politikai ciánnak nevezte. (Hogy a „cián” milyen erős volt, az kiderült a 2012 júniusában lezajlott romániai helyhatósági választásokon. Az RMDSZ 203, az Tőkés-féle EMNP 2 polgármesteri mandátumot szerzett.)

*

Donáth László lelkész szintén részt vett az említett sajtóbemutatón. Komoly fenntartásai voltak. Vajon »szabad-e könyökig belemerülni a mocsokba?«, kérdezte. És szabad-e »egy morális kadávert boncolgatni?« Ráadásul a könyv nem egy mű!, jelentette ki. Jobb lett volna, ha Andrassew Iván a leletek alapján esszét ír az eltorzult emberről. Az evangélikus lelkésznek az is az eszébe jutott, vajon miként tudják majd értelmezni a Tőkés-jelenséget – például Nagyenyeden. Mert »irgalmatlanul nehéz hívőnek lenni«, hát még ilyen ügyek után…

Andrassew Iván

A csaknem 300 oldal átfutása után az olvasó az képzelheti, a könyv címének, vagyis az imának a folytatása is jogos: »…de szabadíts meg a gonosztól!«. Azonban T. L. nem (lehet) olyan, amilyennek most látni véljük. Ez számomra A hatalom kísértései című rész első írásából derült ki. Tőkés kisebbik fia bizonyos futballmeccs-ügyben keresi igazát, és az apja megtámogatja. Az EP alelnökének fejléces papírján ír levelet a Bihar megyei futball egyesület elnökének. Kéri, hogy a megyei bajnokságban szereplő CSU Partium csapatának mérkőzését játsszák újra, mert a román nemzetiségű játékvezetők egy érvényes góljukat elcsalták. Fia nemcsak focista, hanem az említett csapatot működtető egyesület elnöke. A román sajtó kiröhögi a befolyásolási kísérletet. Andrassew azonosulni tud velük. Én nem. Úgy gondolom, T. L. végre az emberi arcát mutatta, hiszen a gyerekéért – nem önmagáért! – vállalta a lehetetlent. Ezért nem kell szégyenkeznie!

A kötet: torzó. Hiányzik belőle egy alapos tanulmány. Pedig azt akár a kiadó igazgatója, a nagyváradi Kőrössi P. József is megírhatta volna. Zavaró, hogy a fejezetek nem kiegészítik, inkább zavarják egymást. Jobb lett volna, ha csak a „házasság pokláról” szóló rész kerül elénk, még több dokumentummal, esetleg interjúval, riporttal – valódi újságírói munkával megfejelve. A különféle fejezeteknek nincs horizontjuk, és az internet előtti világ számukra szinte nem is létezik.

Egy nagy erénye azért biztosan van a könyvnek: az, hogy van.

Andrassew Iván: Ne vígy minket a kísértésbe,
Noran Libro Kiadó, 2012

»Andrassew Iván: Ne vígy minket a kísértésbe – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«