A nagy dugás – Fliegauf Benedek: Womb – Méh (film)

Posted on 2011. december 4. vasárnap Szerző:

0


Írta: Szeifert Natália

WombA nagy dugás – ezt a (bunkó és érzéketlen) címet adtuk a film utáni sörözés közben a Wombnak. Nyilván, mert bunkók és érzéketlenek vagyunk, de emlékeink szerint egy gyors numerának ilyen hosszú felvezetését még nem láthattuk a filmtörténelemben. Persze elég valószínű, hogy mindaz, ami nekünk, egyszeri mozibatévedőknek hiányzott, vagy nem tetszett, az a koncepció része volt.

Az alapötlet annyira kézenfekvő, hogy – ahogy Muhi András producer elmondta egy interjúban –, tartottak tőle, hogy másnak is eszébe jut. Eszébe is jutott már sok mindenkinek, hogy mi mindent lehet kihozni az emberi klónozás kényes, épp ezért ígéretes témájából. Amikor először felmerült egyáltalán a klónozás, hamar körbeszaladt a világon a jóslat, hogy hamarosan embereket is gyárthatunk. És persze ilyen ötlet is felmerült, mi lesz, ha klónozod az elhunyt hozzátartozódat vagy mondjuk a szerelmedet.

Ez történik Fliegauf Benedek filmjében, ami valamikor a jövőben játszódik – annyira mindenképpen jövő az idő, hogy az emberi klónozás nagyjából már elterjedt szokás. Természetesen vannak a dolognak ellenzői, de attól még kivitelezhető. Nagyon távoli jövőben viszont nem járhatunk, mivel a klónozáson kívül semmi nem utal a világ változására. Persze nem tudhatjuk biztosan, hiszen az egész történet egy tengerparton játszódik, valahol északon. A helyszín nagyon szép, költői, de legfőképp távoli. Annyira távol van minden hihetőtől, hogy már a helyszín teljesen eltávolít a történettől is.

A képek gyönyörűek. Sokat esik az eső, sokat zúg a tenger, és gyakran halljuk a szereplők szuszogását. Ez utóbbival mégis kicsit közelebb férkőzik hozzánk az a néhány ember, akit látunk. Remek a kettősség: ugrálunk az intim szférák és a világvégi, nagy, nyitott terek közt.

Matt Smith és Eva Green

Matt Smith és Eva Green

Megismerünk két kisgyereket, akik ezen a furcsa helyen egymásra találnak: Tommy és Rebecca (Ruby O. Fee és Tristan Christopher gyerekszínészek remek alakítása). A sors úgy hozza, hogy Rebeccának tizenkét évet Tokióban kell töltenie, ez idő alatt nem találkoznak, nem tudnak egymásról. (Miközben mindenki laptoppal rohangál ezen a kies tengerparton is, mégsem váltanak soha egy nyomorult emailt sem, na mindegy.) Legközelebb felnőttként (Eva Green, Matt Smith) találkoznak, mivel Rebecca visszatér, megkeresi Tommyt, aki azonnal kidobja az ágyából a nőt, akit állítólag épp aznap ismert meg, s ott folytatják a szerelmüket, ahol gyerekként abbahagyták. Tommynak egy környezetvédelmi akció miatt utaznia kell, Rebecca elkíséri, de amíg megállnak az út mentén, Tommyt halálra gázolja egy autó. A temetés után a lány előáll a szülőknek a klónozás ötletével.

Nem túl meggyőző az ötlet születése, habár (sörözés közben) elhangzott olyan vélemény is, miszerint egy nő, ha szerelmes, ilyesmi simán beleférhet. Természetesen a valódi anya nem egyezik bele, de végül Rebecca mégis megkapja a szükséges papírokat az apától – természetesen a tengerparton. Az eredeti szülők elköltöznek, Rebecca pedig megszüli a kis Tommyt, fel is neveli, de nem árulja el neki, hogyan is jött világra.

Womb - jelenetRebeccának oltári mázlija van egyébként, mert egyáltalán nem öregszik. Tehát, amikor Tommy annyi idős lesz, mint az „eredetije” a halála idején (mondjuk 24), a nő éppen csak kicsit sápadtabb egykori önmagánál. (Ez főleg a közeli képeken zavarhatja az öregedéshez szokott szemlélőt.) Tommy nemcsak nagyra nőtt, de férfivá is érett. Barátnője van, s ez Rebeccát láthatóan megviseli. De nem ez borítja ki a bilit, hanem az eredeti anya váratlan, rövid felbukkanása. Hosszas vívódás, sok hallgatás – meg egy nagyon jó sótartó-csapkodós jelenet – után kényszerül színt vallani a klón-anya. A nyitó mondat alapján ki lehet találni, mi történik még, de hozzá kell tennem: nincs happy end.

A témát persze veszettül nehéz körüljárni, ez lehet az oka, hogy a film csak a megtorpanás érzését hagyja maga után. Felvetődik ugyan rengeteg kérdés, de válaszok nincsenek. A szereplők már-már felszínesek, s a sok szép kép (és a nagyonközel-nagyontávol ugrálások) közt szétforgácsolódik a történet.  Annyira, hogy a közepe táján majdnem el is aludtam.

Ugyanerről másképp: A sírból hozza vissza

Fliegauf Benedek : Womb – Méh, 2010 – német-magyar-francia filmdráma

Magyarországi bemutató dátuma: 2011. április 7. (Forgalmazó: Mozinet)

Rendező: Fliegauf Benedek
Író: Fliegauf Benedek
Zeneszerző: Max Richter
Operatőr: Szatmári Péter

A főbb szerepekben:

Eva Green (Rebecca)
Matt Smith (Thomas)

Posted in: Film, NÉZŐ