Biztos, hogy ennyire sz@r? | Cory Doctorow: Elsz@ródás

Paddington |

Az Enshittification című könyv úgy született, hogy Cory Doctorow kitalálta a címben szereplő kifejezést, ami 2023-ban az év szava lett az American Dialect Society szavazásán, majd részletes magyarázatként könyvet írt róla. Az angol szó jelentése korántsem annyira széleskörű, mint a régebben meggyökeresedett magyar elszaródásé. Ugyanakkor villámgyors elterjedése önmagában jelzi, Doctorow mennyire pontosan ragadta meg sokak közös élményét az internetes szolgáltatások, platformok és digitális termékek fokozatos romlásával kapcsolatban. A könyv ennek a folyamatnak a diagnózisa és egyféle – bár talán nem eléggé holisztikus – terápiás javaslatgyűjteménye.

Az alapgondolat egyszerű, mégis meglepően jól működik a mai helyzet bemutatására. A platformok három fázison mennek keresztül. Először a felhasználóknak kedveznek (olcsó, jó, kényelmes szolgáltatások), majd az üzleti partnereknek (hirdetők, kereskedők előnyhöz juttatása), végül pedig már csak a saját profitjuk maximalizálására koncentrálnak, mindkét előző csoport rovására. Ez a modell nemcsak jól hangzik, hanem valószínűleg valamennyire ismerős minden internethasználónak. A keresők egyre több reklámot tolnak az arcunkba, a közösségi média algoritmusai eltemetik az ismerőseink tartalmait, ha nem figyelünk oda, az online boltok pedig egyre drágábbak és időnként kevésbé felhasználóbarátok.

És itt jön az a pont, ahol a könyv személyesen is belém talált. Amikor olvastam, éppen kénytelen voltam – a könyvben kvázi ördögként ábrázolt – Amazont használni a hollandok nemzeti büszkesége, a bol.com online piactér helyett. Nem azért, mert – ahogy Doctorow írja – meglévő Prime előfizetésem miatt az Amazonon kezdtem volna a keresést, a bol.com is ingyen szállít (a szponzorált ajánlatokat meg reflexből átpörgetem mindkettőn), hanem mert az Amazon egyszerűen azt csinálja, amit ígér: a csomag megérkezik, amikorra mondják. A bol.com-os rendeléseket viszont simán törlik, sokszor elvesznek, és ha valami gond van, az ügyfélszolgálatot is hónapokig kell üldözni. Ez a tapasztalat érdekes ellenpontja Doctorow morális fekete-fehér világának: nem azért választunk platformot, mert a sátán arra kényszerít, hanem mert működik. Vagy legalábbis: kevésbé rossz.

A könyv legerősebb része egyértelműen a diagnózis. Doctorow kiválóan – még ha egyértelmű utálattal is – magyarázza el, hogy gyakorlatilag ma miért nincs valódi alternatíva. Ide az vezetett, hogy a felhasználókat és üzleti partnereket fokozatosan bezárták a platformok ökoszisztémájába. Ezt különösen jól megragadja az áttérési költség fogalma: nem azért maradunk egy szolgáltatónál, mert szeretjük, hanem mert túl drága vagy kényelmetlen lenne elhagyni. A Twitter átalakulásával kapcsolatosan a szerző ugyanakkor remekül felmondja a woke szólásszabadságtól rettegő mantráját – én pedig közben nézem, ahogy napról napra több olyan ismerős tér vissza a platformra, aki korábban nagy csinnadrattával leiratkozott. Kissé megbicsaklik a logikája, amikor egyfelől nem akarja, hogy a platformok megfigyeljenek bennünket, de szeretné, ha eltüntetnék a neki nem tetsző tartalmakat.

A könyvről azonban nem kizárólag pozitívumokat sorolhatok. Az egyik visszatérő probléma az ismétlés: Doctorow hajlamos ugyanazt az érvet több fejezeten keresztül újracsomagolni, így a kötet helyenként inkább hosszú blogposztok sorozatának hat, mint feszesen szerkesztett könyvnek. Egy szigorúbb szerkesztő simán lefaraghatott volna belőle 100 oldalt anélkül, hogy a lényeg sérült volna. Megosztó lehet a szerző hangneme is. Sokszor átsüt a szövegen a professzorkodó alapállás és stílus („én tudom, miről beszélek, te meg nem”), és ez néha túlságosan didaktikus. Ráadásul nagyon leegyszerűsíti a valóságot a nagy tech cégek „ős-gonosz” szerepbe helyezése, még akkor is, ha a kritika alapja gyakran jogos. Egy szellemi tulajdonjoggal foglalkozó szakjogász anyjaként (vagyis még a vasárnapi ebédnél is erről a témáról hallok…) nehéz elfogadnom Doctorow azon állítását, hogy gyakorlatilag minden problémáért a tech cégek által gonoszul kihasznált internet protokollok (IP) szabályozása a felelős.

• Olvass bele az oldal alján!

Úgy vélem, a helyzet sokkal összetettebb, és az IP sok esetben nem a probléma, hanem épp egyensúlyozó eszköz, vagy legalábbis másképp probléma, mint ahogy a könyv leírja.

Doctorow igen pozitív példaként hivatkozik az elmúlt években született, a tech szektort érintő európai jogszabályokra – de ezzel komoly gondjaim vannak. A valóság finoman szólva ennél árnyaltabb. Az Európai Unió Általános Adatvédelmi Rendelete (General Data Protection Regulation, GDPR) például számos területen egyszerűen alkalmazhatatlannak bizonyult, vagy legalábbis alapvető dolgokat tesz indokolatlanul nehézzé vagy lehetetlenné. Az elmúlt években született három digitális jogszabály (a Digital Market Act, a Digital Fairness Act és a Digital Services Act) egyértelműen – hogy stílszerű legyek – csak elszarta a dolgokat, európaiak millióit kényszerítve arra, hogyha használni akarnak szabadon választott szolgáltatásokat, akkor hazudjanak. Míg korábban csak Kínában vagy Oroszországban kellett virtuális magánhálózatot (Virtual Private Network, VPN) használni egy csomó szolgáltatás eléréséhez, ma már Európából is egyre többször erre kényszerülünk. Ez nem az elszaródás ellenszere, épp ellenkezőleg. Doctorow kanadai származású amerikaiként láthatóan hisz abban, hogy a kormányzati beavatkozás lehet a megoldás. Kelet-Európából nézve ez kifejezetten problematikus gondolat. A szabályozás gyakran nem megoldás, hanem újabb problémaforrás. Hollandiában pedig minden ilyesmi csak egy újabb olyan szabály lesz, amit – mivel értelmetlen – semmibe fognak venni.

Szintén igen bosszantó elem a felhasználók-olvasók gyerekként kezelése. Fel sem merül – legalábbis a szövegben –, hogy az általa emlegetett problémák hatása jelentősen csökken, ha a felhasználó kellő kritikával és némi felhasználói jártassággal használja a különböző szolgáltatásokat. Sokszor egy kattintással vagy a tűrőképesség (aki jobban szereti így: reziliencia) fejlesztésével kiküszöbölhető az elszaródás hatása.

Érdekes (és számomra kissé zavaró) az is, ahogyan Doctorow a civil kezdeményezéseket, mozgalmakat értékeli. Láthatóan hajlamos hatástalannak látni őket, mert nem elég „militánsak” – ellentétben az általa bálványozott szakszervezetekkel. Ez számomra elég furcsa álláspont, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szakszervezetek gyakran erősen maffiaszerű, olykor a szervezett bűnözéssel összefonódott struktúrák, Európa jelentős részében pedig mindenféle pozitív változás megakadályozói.

Bari Máriusz fordítása alapvetően gördülékeny, noha nem mindenhol sikerült igazán magyarossá tenni a szöveget. Tegyük hozzá, nem volt könnyű dolga, már csak azért sem, mert a szerző egy csomó kifejezést „talált fel”. Egy még alaposabb szerkesztés jót tett volna a könyvnek.

Mindezek ellenére az Elszaródás fontos könyv. Nem feltétlenül azért, mert minden állítása helytálló, hanem mert rámutat egy valódi és egyre súlyosbodó problémára. Doctorow erőssége nem az, hogy végső válaszokat ad, sőt lehet, hogy az olvasó nem is ért teljesen egyet a helyzetértékeléssel vagy az általa kínált megoldásokkal. Inkább az, hogy segít rendszerszinten gondolkodni olyan témákról, amiket az Amazon, Google, Apple, Uber és társaik használójaként mindannyian érzünk, és igyekszik közérthetően elmagyarázni, mi történik körülöttünk – még akkor is, ha vitázni támad kedvünk a szerzővel.

Ez a kötet erős kezdés az Agave csoport új, Lumen nevű, nem fikciós könyveket megjelentető kiadója (imprint) számára. Ha a cél az volt, hogy gondolatébresztő, vitára ösztönző kötettel indítsák útjára, akkor ezt sikerült elérni.

(A címben azért használtunk @-t, hogy az algoritmus ne törölje írásunkat… – A szerk.)

Cory Doctorow:
A nagy elszaródás.
Miért romlott el hirtelen minden,
és mit tehetünk ellene? 
Lumen Kiadó, Budapest, 2026
Fordította: Bari Máriusz
352 oldal, teljes bolti ár 6480 Ft,
online ár a kiadónál 5832 Ft,
e-könyv változat 4480 Ft
ISBN 978 963 598 5029 (papír)
ISBN 978 963 614 0318 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Nem csak te érzed így – az internet tényleg pocsék hely lett. De miért, és mit tehetünk ellene? A nagy elszaródás korában élünk: egy olyan korszakban, amikor az életünket átszövő, fontos online szolgáltatások lassan teljesen használhatatlanná és élvezhetetlenné válnak. Az egész rettentő frusztráló és kiábrándító, ráadásul néha egyenesen félelmetes is.
Ez a könyv nemcsak felismeri a problémát, hanem megoldást is kínál rá.
Amikor Cory Doctorow megalkotta az enshittification kifejezést, nem csupán egy szórakoztatóbb módot keresett arra, hogy elmondja: „minden rosszabb lett.” Egy sokkal pontosabb diagnózist adott a digitális világ állapotáról, és arról, hogyan hat ez mindannyiunk életére (spoilerveszély: nem jól).
Az egykor csodálatos internetet elfoglalták a platformok (Google, Facebook stb.), amelyek szinte varázslatos ígéreteket tettek a felhasználóknak, és eleinte tényleg hozták is az elvártakat. De amint elég embert sikerült magukhoz láncolniuk, elkezdték kihasználni őket, hogy kielégítsék az üzleti ügyfeleik igényeit. Ezután jött az üzleti ügyfelek kifacsarása, mert a platformok mindent maguknak akartak. Végül azonban ez a vesztükhöz fog vezetni.
Doctorow érvelése telibe talált: amint nevet kapott, nyilvánvalóvá vált, hogy az elszaródás mindenhol ott van. Az Amerikai Nyelvészeti Társaság 2023-ban az év szavának választotta, és a Black Mirror 2025-ös évadát is nagyban inspirálta. Most pedig a szerző túlmutat a bénító „úgyis mindennek vége” érzésen. Megmutatja a konkrét döntéseket, amelyek idáig vezettek minket, hogy kik hozták őket, és ami a legfontosabb: hogyan lehetne mindezt visszacsinálni.