Browsing All posts tagged under »karcsú_könyvek_sorozat«

Filmmé alakult történetek | Vámos Miklós: Ennyi

október 21, 2026 Írta:

0

H. Móra Éva | Amikor az olvasó szembesül azzal, hogy vége, „Ennyi”, nincs tovább, ez volt a Karcsú Könyvek sorozat utolsó darabja, nem szomorú lesz, hanem inkább haragos. Az íróra, igen. Miért is tartja magát ilyen szigorúan az eredeti tervhez? Hogy lehet ilyen egyszerűen kimondani, hogy „slussz, vége”? Miért nem lehet… mondjuk még egy, aztán […]

Vámos Miklós: Ennyi (részlet)

október 21, 2026 Írta:

0

Bár >>> Ámbár tanár úr Pusztán azért, mert valakinek a mondataiból olykor hiányzik az állítmány, még nem biztos, hogy nem állít semmit. Esetleg épp ellenkezőleg: túl sok mindent szeretne kifejezni egyszerre. Ámbár tanár úr képes végigbeszélni az egész órát anélkül, hogy egyetlenegy mondatát befejezné. Minden reggel pontban hatkor kel, noha menetrendszerűen fölébred négykor és ötkor […]

Számvetések | Vámos Miklós: Ki vinné haza

március 15, 2024 Írta:

0

H. Móra Éva | Számos olyan könyvet olvastam, filmet láttam, amely a holokauszt-áldozatok vagy -túlélők leszármazottainak feldolgozatlan traumáit igyekeznek valahogy mégis feldolgozni. Feldolgozatlan, hiszen a családokban rengeteg az elhallgatás, beszélgetés helyett az elfojtás. Így akár nemzedékeken át is öröklődhet, sőt sokszorozódhat a kétség, a bizonyosság hiányából adódó fájdalom, hiányérzet. Ezt nevezik transzgenerációs traumának (Lásd Orvos-Tóth […]

Megnyomorított nemzedékek | Vámos Miklós: Ötvenhét lépés

június 14, 2022 Írta:

0

H. Móra Éva |  Vámos Miklós karcsú kötetének címe egy nádfedeles ház és egy kastély közötti távolságra utal. A nádfedelesben éldegél anya és lánya, mindketten a kastélyban szolgáltak, ahogy a gyakran emlegetett nagymama is. Ő még a gróféknál, az unoka már a szocializmusban, amikor államosították a kastélyt, s „úgynevezett írók” időztek ott. Valójában erre az […]

Vámos Miklós: Ötvenhét lépés (részlet)

június 14, 2022 Írta:

0

1ső Ma reggel meghalt az anya, legalábbis aszittem, de mire kezdtem vóna jajveszékelni, láttam, mocorog a szájának a széle, olyan vékonyka van neki, mintha csak egy vágás volna, az én drága kis mamám, isten nyugosztalja, mindig azt mondta, jól fölvágták az anya száját, persze ő nem azér mondta, szerette vóna, ha anya néha befogja, szóval […]