Fapados Hollywood | Ian Hislop, Nick Newman: Amatőrök / Játékszín

Posted on 2026.10.20. Szerző:

0


Hirtling István (Lear a rendelkező próbán)

Kolbe Gábor |

Feltehetően nincs olyan színésze a világnak, aki ne mondana habozás nélkül igent, ha felkérnék, hogy Shakespeare szülővárosában, a legendás Royal Shakespeare Company művészeivel játssza el az egyik legnagyobb formátumú karakter, Lear király szerepét.

Így van ezzel Jefferson Steel (Hirtling István), a kezdődő kapuzárási pánik – egyelőre enyhe – tüneteivel küzdő, kikopófélben lévő hollywoodi színész, amikor ügynöke megemlíti a lehetőséget. A szakma peremére sodródott ügyfél pedig boldogan írja alá a vonzó szerződést. Azt reméli, a rendkívüli presztízsű szereppel vissza tud majd térni a szakma élvonalába, sőt: ismét sztárként tekintenek majd rá a filmfővárosban. Csakhogy az ínycsiklandónak tűnő levesben nagyon rövid időn belül felbukkan a hajszál. A színészt a taxi a legendás Stratford-upon-Avon helyett egy isten háta mögötti kis faluba, a Suffolk megyei Stratford St. Johnba viszi. Az egyik helyi pajtában pedig az amatőr színjátszó kör tagjai próbálnak, és kitörő örömmel fogadják megjelenését.

Minden a hollywoodi igények szerint: limuzin, biliárdasztal, behűtött sör – de fapados verzióban (Szerednyey Béla, Szőlőskei Tímea, Vadász Gábor, Hirtling István, Lévay Viktória)

A félreértésre aztán néhány perc alatt fény derül, Steel azonnal ki akar szállni a játékból. Azt is nehezen fogadja el, hogy luxushotel helyett a falucska lepukkant panziójában kell laknia. A tulajdonos, Mary (Szőlőskei Tímea) a maga módján mindent megtesz, hogy az általa világsztárként (fel)ismert színész jól érezze magát. De hiába a szuperrajongó minden igyekezete, az öntelt főszereplőjelölt a legkevésbé sem értékeli szándékait. Elvárásait minden szempontból hollywoodi mércével méri, ugyanakkor a társulat rendezője, Dorothy (Lévay Viktória) számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy Steel arroganciája, pimaszsága bizonytalanságot takar. És a szakmai műhelymunka mellett shakespeare-i színjáték veszi kezdetét, csak éppen nem a színpadon játszódik. Van itt királydráma, szerelmi szál, félreértés, intrika, talán csak az angol klasszikus drámáira jellemző hullahegyeket kell nélkülözni.

Pajta-casting (Gáspárfalvi Dorka, Hirtling István)

Az önmagát a falusi társulat sztárjának tekintő ügyvéd, Nigel (Szerednyey Béla) szakmai tudásban talán nem, de narcizmusban mindenképpen méltó párja Jeffersonnak. Az ebből eredő ellenszenv néhány nap alatt kölcsönössé válik, és egyre nehezebben kezelhető helyzeteket teremt. Bonyolítja a képet, hogy váratlanul felbukkan Steel szabadszájú lánya, Jessica (Gáspárfalvi Dorka), aki nem könnyíti meg apja dolgát, kíméletlenül tükröt tart elé, amiben az apja meglátni kényszerül szakmai gyengéit, de még zűrös magánéletét is. Ráadásul időről időre megjelenik az előadás szponzora, mármint a helyi kézműves sörfőzde tulajdonosának felesége (Réti Adrienn), aki marketingesként mindent megtesz, hogy indokolatlan termékelhelyezéssel erősítse vitatható minőségű sörük piaci pozícióját.

Jefferson akklimatizálódik (Gáspárfalvi Dorka, Lévay Viktória)

A nem túl sok ésszel megáldott Denis (Vadász Gábor) – akinek színészi értékét alapvetően meghatározza durva beszédhibája – abban éli meg fontosságát, hogy kinevezteti magát a sztár személyi asszisztensének, amit Jefferson örömmel fogad el. Hiszen Hollywoodban is „így működik a szakma”…

Igazi komédia zajlik a színpadon és a stratfordi pajtában, a néző nem is unatkozik. A fanyar angol humorral vegyített Feydeau-i fordulatok gyakran fakasztanak nevetést és a nézők nem egy esetben részeseivé is válnak a játéknak – nagyszerű geg a rendező, Horgas Ádám részéről, Hirtling István pedig remekül él a felkínált lehetőséggel.

„A színészt a felkéréskor az motiválja, hogy szükség van rá. Hogy hívják. Ez a mi életünk…” – fejtette ki Hirtling a darab sajtótájékoztatóján. Nehéz eldönteni, hogy ezek az ő szavai vagy Jefferson Steel hitvallása. Mintha ez is a „játék a játékban” része lenne.

De akad itt még érdekesség bőven: a színpadi mű eredeti verziója amerikai mozifilm volt – A Bunch of Amateurs. (Rendezte: Andy Cadiff, 2008). Ebben Burt Reynolds alakította a főszerepet, akire a filmkészítők így emlékeztek vissza: „…Burt ekkor karrierje újraindításán dolgozott. Akárcsak Steel, Reynolds is olyan színészek gyűrűjében találta magát, akik nála jártasabbak voltak Shakespeare műveiben. Jeffersonhoz hasonlóan Burtnek is gondot okozott némelyik szövegrész megjegyzése. Az »Egyetlen pillantással is meg tudom oldani« mondat hatására például egy teljes oldalnyi párbeszéd tűnt el a filmből.” Így aztán, amikor Ian Hislop és Nick Newman a newbury-i Watermill Színháztól felkérést kaptak egy színpadi változat megírására, nem volt egyéb dolguk, mint belesűríteni a film készítésekor összegyűjtött tapasztalataikat, amiket az igazi hollywoodi sztárral való munka során szereztek.

Valami alakul… (Hirtling István, Lévay Viktória)

Így tehát a színpadon összefeszül a színjátszás két irányvonala, de kíméletlen harcukból lassan mégiscsak kialakulni látszik egyfajta konszenzus. Jefferson „belelazul” az eleinte kényelmetlen helyzetbe, az amatőrök pedig levetkőzik a lelkileg egyre meztelenebbé, egyre hétköznapibbá váló sztár iránt érzett bénító tiszteletet. „Tudja, mi történt azzal az előző rendezővel, aki azt hitte, okosabb nálam?” – teszi fel a kérdést a főszereplő, mire Dorothy, a rendező szemrebbenés nélkül kérdez vissza: „Oscar-díjat nyert?” A végeredmény aztán fényesen igazolja az alapvetést, mely szerint az evolúciónak egyetlen nagy szabálya van: ha a rendszerre nem nehezedik változást kikényszerítő nyomás, akkor az nem fog eltérni a megszokott iránytól.

Ahogy a kétszeresen is érintett Shakespeare-nél, úgy az Amatőrök esetében is párhuzamosan van jelen a komédia és dráma. A helyzetkomikumok és szórakoztató poénok mellett az arrogáns és önhitt pszeudo-sztárból alázatos színésszé és szerető apává váló Jefferson a szemünk láttára lesz Lear királlyá a színpadon, miközben rátalál saját belső Learjére is.

És íme, Goneril halott…

Az Amatőrök a habkönnyű szórakozás lehetőségét kínálja fel azoknak, akik csak erre vágynak, ám felfogható tiszteletadásként is a világ százezernyi, helyi közösséggé alakult műkedvelő színtársulata előtt. Talán nem véletlen, hogy a darabot az Egyesült Királyságban nem egyszer valóban profik és műkedvelők közös produkciójában állítják színre.

Sok-sok nevetést kínál az Amatőrök, bőségesen megfűszerezve Shakespeare-rel. Komédia, de egy kicsit több is. „Vagy amit akartok”.

Fotók: Kolbe Gábor

Ian Hislop, Nick Newman: Amatőrök
Rendezte: Horgas Ádám

Szereplők
Jefferson Steel – Hirtling István
Dorothy Nettle – Lévay Viktória
Nigel Dewbury – Szerednyei Béla
Mary Plunkett – Szőlőskei Tímea
Jessica Steel – Gáspárfalvi Dorka
Lauren Bell – Réti Adrienn
Denis Dobbins – Vadász Gábor

Fordította: Csukás Barnabás
Dramaturg: Lökös Ildikó
Jelmez: Bujdosó Nóra
Zene, látvány és videó: Horgas Ádám
A Lear király részletei Vörösmarty Mihály fordításában hangzanak el