Két össze(nem) illő ember – Nem beszélek zöldségeket! (film)

Írta: Bedő J. István

„A szerelmi történetekben több van, mint szerelem. Néha ki sem mondják, hogy szeretlek, de szeretik egymást.” Ketten ülnek a padon, az egyik naponta megszámolja a galambokat, a másik meg ott üti el az időt, mert az öregek otthonában már az olvasás is fárasztó. Egy faragatlan behemót meg egy madárcsontú öregasszony. Tüneményesek.

A Nem beszélek zöldségeket! főhőse egy nehézkes felfogású, talán értelmi fogyatékosnak is tűnő középkorú fickó. Erős, mint a bivaly, és a feje – hát igen: az ott ugar, parlag, semmi nem termett benne, hiszen nem művelte sem a család, sem az iskola, sem más. Nőtt, mint a dudva. Apja valójában nem is volt, csak egyszer egy táncmulatság közben nekidöntötte a falnak valaki a forróvérű leendő anyát.

Nehézfejű, ügyetlen, faragatlan fickó Germain, aki mindig kimondja, amit gondol, a társadalmi szabályokról nem is nagyon tud, úgy kell elrángatni a kínos helyzetekből, hogy ne rontson még egy fogásnyit rajtuk.

És ez fickó a parkban megismerkedik egy hozzá képest is igen öreg, tudós hölggyel, akinek idős korára csak a költséges szeretetotthon jutott meg a könyvek, a gondolatok. És akiben annyira munkál a szeretet, a segíthetnék, hogy olvasni kezd a hatalmas termetű Germainnek. Francia földön vagyunk, hát Camus-t olvas, a Pestist.

Ezzel indul el a zöldségtermesztő legényember megkésett fejlődése. Előbb csak hallgatja a felolvasást, majd ő maga is neki-nekiszalad. Legyőzi félelmét a betűtől, a kudarctól. Mert végre valaki emberszámba vette, ami az elmúlt 45 évben alig-alig történt meg vele. Margueritte egy idő után szótárt ajándékoz a férfinak, mert „A szótárt használni olyan, mint mikor az ember utazik – egyik szótól a másikig. Elvész benne, mint egy labirintusban. Aztán megáll és álmodik.” A tapló, mondják kocsmabeli barátai, már meg milyen szavakat használ.

Germain mindig panaszkodik anyja szörnyű viselkedésére – de másoknak sosem hagyja bántani rommá lett anyját. És csak mire durva beszédű, teljesen elborult agyú édesanyja meghal, akkor ébred rá, hogy a szipirtyó a maga módján szerette őt és gondoskodott róla – csak nem mutatta. Pedig nem elegendő szeretni valakit, olykor éreztetni is kell vele…

És Germain már bizonyos abban, hogy nemcsak a buszsofőr Anette-hez tartozik, hanem a fehér hajú, 96 éves, csaknem vak Margueritte-hez is. Olyannyira, hogy amikor a hölgyet a kényszerűségből választott, olcsóbb, zsúfolt, elviselhetetlen öregotthonba telepítik a rokonok, egyszerűen ellopja, hazaviszi magához.

Az eladható – és félrevezető – Nem beszélek zöldségeket! címet kapta Gérard Dépardieu új filmje, és csupán azért őt említem, mert sem a rendező Jean Beckerről, sem a másik főszereplőről, Gisèle Casadesus-ről nem tud szinte semmit az itthoni moziközönség.

Dépardieu volt már sármos fickó, volt félénk zöldkártyás kamu férj (igaz, húsz évvel és hatvan kilóval ezelőtt), volt nagyorrú Cyrano, volt már kamaszlány apja (akinek a szeretőjét kellett eljátszania) és dagadék Obelix – 170 filmben játszott. De ilyennek, ilyen esendőnek, szerethetőnek talán még sosem láttuk.

Gisèle Casadesus adja a törékeny hölgyet, egyszerűen, egy élet bölcsességével a háta mögött. El kell mondani róla, hogy a Comédie-Française színésznője volt 1939 és 1962 között, sokat filmezett, és bár igazi szerelme és terepe a színház, idős kora ellenére mostanában is szinte minden évben forgatott egy keveset. Most ezzel a komolyabb terhelést jelentő szereppel (amiről egy interjúban azt mondta, nagyon élvezte) szinte jutalomjátékot kapott. „Tilos olyat kimondani, hogy visszavonultam. Ha valaki az én koromban [96 évesen] még szerepet kap, boldog lehet. És én nagyon boldog vagyok, hogy filmezni hívnak.”

Marie-Sabine Roger könyvéből írta a rendező Jean Becker és Jean-Loup Dabadie a forgatókönyvet és a nagyon plasztikus dialógusokat. A párbeszédek feltétlenül kiemelendők, mert kevés és egyszerű szóval, könnytocsogás nélkül, finom részletekkel sikerült érzelmes (megríkató), ugyanakkor érzelgősségtől teljesen mentes filmet készíteni.

Germain alakját Forrest Gumphoz hasonlítják. Germain azonban nagyon európai, nagyon francia. Kapcsolata barátnőjével, Anette-tel, az idős Margueritte-tel nem ültethető át más földbe. Talán még másik európai országba sem.

Jean Becker: Nem beszélek zöldségeket!  (La tête en friche), 2010 – francia vígjáték

Magyarországi bemutató dátuma: 2011. március 3. (Forgalmazó: Mokép)

• Interjú a rendezővel, Jean Beckerrel

Rendező: Jean Becker
Író: Marie-Sabine Roger
Forgatókönyvíró: Jean Becker
Zeneszerző: Laurent Voulzy
Operatőr: Arthur Cloquet

A főbb szerepekben:

Gérard Depardieu (Germain Chazes)
Gisele Casadesus (Margueritte)