»Nézd a kezeddel!« | Tomasz Małkowski: Kamill, aki a kezével lát

H. Móra Éva | 

Valljuk be, sokszor zavarban vagyunk, ha egy testi fogyatékkal élővel kell szóba állnunk. Igyekszünk természetesek, fesztelenek lenni, de ez az igyekezet gyakran görccsé változik. Néhány saját élmény: zebrán kísértem át egy vak fiatalt, majd illendően elköszöntem: Viszontlátásra! Később jutott eszembe, hogy illik-e ilyet mondani valakinek, aki nem lát…

Néhány év múlva választ kaptam kétségeimre: egy felső tagozatosoknak szánt etikakönyvben éppen erről szólt egy írás. Listázta, mit tegyünk és mit ne tegyünk vak embertársainkkal. (Fontos: a szerzők vakok voltak!) Eszerint nyugodtan köszönhetünk nekik a fent említett módon – hiszen ez csak egy formula, nem sértő. Viszont ne sajnáljuk őket, ne forduljunk hozzájuk leereszkedően. Éppenséggel eszembe se jutott a sajnálat, amikor a budapesti Vakok Állami Intézete környékén észbontóan merészen közlekedő, fehér botjukkal villámsebesen hadonászó, vagány fiatalokat láttam. Ugyanilyen élmény volt egy tévéinterjú: egy vak fiatalember mesélte, hogy a villamoson nekiment valakinek, mire az ingerülten kérdezte: Mi van, nem látsz? Vak vagy? Nevetve idézte fel az egyszavas választ: Igen!

A könyvbeli Kamill is gyakran kerül ilyen helyzetbe. S ő ugyanilyen természetességgel, vagánysággal (nem találok jobb szót) vágja rá: nem látok! A lengyel író tüneményes, ugyanakkor igen hasznos könyvet írt. Az ötéves vak Kamill életéből olvashatunk epizódokat a rövid fejezetekben. Hétköznapi helyzetek ezek, életképek – de mégsem azok, hiszen mindent másképp él meg az, aki nem lát. És másképpen éli meg persze a család. Csuda család ám ez, egyrészt ugyanúgy élnek, mint más családok, ugyanakkor viszont „ezer apró trükkel” igyekeznek könnyíteni Kamill életét. A legszebb az, hogy nyoma sincs a sajnálatnak, kivételezésnek, pátyolgatásnak.

Az anya szigorú következetességgel vonja be a kisfiút a házimunkába: Töröld le a morzsákat az asztalról! S amikor Kamill – becenevén Milka – arra hivatkozik, hogy nem látja, feddően szólítja fel: Nézd a kezeddel! – és újra visszaküldi a morzsás asztalhoz. Az apa sportos, férfias dolgokra próbálja tanítani Milkát, ám kissé túllő a célon: a biciklizés és a síelés is balesetben végződik. Sári, a hatéves nővére igazi cinkosa: ha kell, kiáll mellette idegenekkel szemben; békésebb napokon viszont ugyanúgy civakodnak, ugratják egymást, mint más testvérek.

• Olvass bele!

A szülők tehát nem aggódják túl a dolgokat, igyekeznek okosan, józanul nevelni fiukat. Íme a hasznos trükkökből néhány, amelyek segíthetnek teljesebb életet élni Milkának: túrázni tandembiciklivel járnak, focizni csörgőlabdával szoktak, olvasás helyett Kamill hangoskönyvet hallgat. Csúszdázni is engedik a szülők, ha Sári megy elöl, apja pedig megszámolja vele a létrafokokat. Filmeket úgy néznek, hogy a fiú hallgatja, a többiek pedig elmondják neki, éppen mit csinálnak a szereplők.

Az óvatosság ellenére azért megesik, hogy Milka elképesztő helyzetekbe kerül: egyszer eltéveszti az emeletet, s egy idegen lakásba megy be. Fokról fokra veszi észre, hogy ezek nem az ismerős tárgyak, bútorok… Szerencsére a kedves szomszéd ismeri őt – ez szintén egy rejtett tanács: mindenkinek ismernie kell őt a házban! –, és hazavezeti.

Tanulságos történet, amelyben a zeneiskolába felvételiztetik a szülők Kamillt, hiszen a hallása igen kifinomult. Ám kiderül, hogy a zenei hallás egészen más… De sebaj, ha nem zenész lesz, hát akad még számos szakma, ahol látás nélkül könnyen megállhatja majd a helyét (s itt is hasznos felsorolás következik a szülők beszélgetésében).

Természetesen a humor sem hiányzik a könyvből: jó kis fricskákat kapnak a felnőttek. Például az egyik nagynéni, aki rendszeresen szegény sérült fiacskámnak nevezi Kamillt, s a férje, aki engedelmesen mindig ezt hajtogatja: Igazad van, Ilonkám! Vagy az elegáns úr az étteremben, aki hangos, kritikus megjegyzéseket tesz a családra, a gyerekekre; aki „Láthatólag úgy gondolta, nyugodtan hozhat kellemetlen helyzetbe másokat, csak mert elegánsabb náluk.”

A gyerekszereplők se angyalok, gyakran találkozunk a gyermeki gonoszkodással, de valahogy ők könnyebben válnak empatikussá. Ehhez persze okos szavak kellenek, amelyek elfogadhatóvá teszik a másféleséget. És ezt a gyerekek előbb-utóbb elfogadják.

A kötetet rendkívül rokonszenves utószó zárja: Körner Gábor, a fordító olyan közvetlenséggel – és ismét okosan – szólítja meg a gyerekolvasókat, hogy az olvasottakon túl is érzelmi többletet ad. Meg kell említeni az illusztrátor, Joanna Rusinek rajzait, melyek remekül illeszkednek a könyv hangvételéhez.

Szórakoztató és hasznos – gyereknek, felnőttnek; érintettnek és kívülállónak egyaránt.

Tomasz Małkowski: Kamill, aki a kezével lát
A könyv az Európai Unió támogatásával jelent meg.
Pagony Kiadó, Budapest, 2025
Fordította: Körner Gábor
Illusztrációk: Joanna Rusinek
62 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
online ár a kiadónál 3141 Ft
ISBN 978 963 587 9779

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kamil épp olyan, mint minden ötéves gyerek: imád biciklizni, focizni, vízicsúszdázni, rajzfilmet nézni, rajzolni és játszani az óvodában. Persze annak is örül, ha a családjával múzeumba, étterembe vagy éppen síelni mehet. Sajnos időnként a házimunkában és a bevásárlásban is segítenie kell, még ha nem is fűlik hozzá a foga… És ha azt hinnéd, ebben akadályozza, hogy ő nem a szemével, hanem a kezével és a fülével lát, hát nagy tévedsz!
Ebből a könyvből megtudhatod, hogyan képes egy vak kisfiú mindenre, amire látó társai, ha kellően támogató családba és társadalom veszi körül!
Tomasz Małkowski könyve több mint tíz nyelven jelent már meg, és 2017-ben elnyerte az Év Gyerekkönyve díjat Lengyelországban.