»Mindenki azt tudja megírni, ami az övé« | Pécsi séta Vámos Miklóssal

Posted on 2016. október 20. csütörtök Szerző:

0


vamos_hattyuk-bor240Hárságyi Margit |

Elkészült Vámos Miklós tekintélyes méretű időregénye. A Hattyúk dala első bemutatója Pécsett, egy belvárosi, nagyon személyes sétával kezdődött a Király utcában. A népes újságírócsoportot az író kalauzolta a belvárosban, meg-megállva a regényben életre kelő épületek előtt. A kora délutáni verőfényben főként budapesti újságírók hallgatták a sokszor meglepő fordulatokban bővelkedő városnézést. Az író közszerepléseiből jól ismert, rezzenéstelen arca felderült és kinyílt, míg felidézte a gyermekkor boldog éveit vagy a kutatómunkája során szerzett kapcsolatokat, a segítő szándékkal teli emberek alakját.

A Széchenyi Gimnázium elől indultunk, mert módos cipőkereskedő nagyapja három fiát is ide járatta. A Weiszberger nevű dédapja után Vámosra magyarosított családfő elismert, prominens polgár volt Pécsett. Népes családjára gondolva két színházi páholyt bérelt a Nemzeti Színházban (Ó, boldog békeidők, sóhajt fel Vámos Miklós, ez manapság már elképzelhetetlen!), gyakran adakozott, nem figyelt a hitelek gyors törlesztésére sem. „Sokba van nekem az érettségitek” – mondogatta a fiainak, mert a gimnázium tanárai gyakran kaptak tőle minőségi cipőket, soha ki nem fizetendő hitelre.

A Hattyúház falán együtt fedezzük fel Liszt Ferenc koncertjének emléktábláját, mert Vámos, magáénak érezve a kisváros gondjait, kifogásolta, miért nem szemmagasságban látjuk a neves esemény emlékét.

A régi pécsi filmszemléket a Nádor Szállóhoz köti (Gyönyörű volt; az a színpompás üvegkupola!), ahol elszállásolása után megjelent a szobájában Makk Károly és Lénárt „Papi”, a híres televíziós is, mert ők szintén ebben a szobában kaptak helyet. Azóta is emlegeti ezt az élményt Makk Károly, ahányszor találkoznak, pedig több tucat év eltelt már azóta.

az Apáca utcai ház

Íme, a nevezetes Apáca utcai ház

A nagypapa cipőboltját a mai Frei Kávézó helyére teszi, ahol korábban könyvesbolt volt, s ez büszkeséggel tölti el. Így forog körbe a világ.

A főtéren a hegyről leszáguldozó gyerekkori biciklizések, a főtt kukorica mindent beborító illata idéződik fel benne. (Talán a törökök miatt szerették itt ennyire.)

S elérkeztünk az Apáca utcába, ahol fogant, de már nem itt született. Hadifogságból hazatérő apja (aki ugyanabban a táborban volt, ahol Örkény István is) szembesült a ténnyel, hogy családját elveszítette a holokausztban, s ettől fogva nem beszélt arról, amit átélt, s később sem sikerült szóra bírni. Jogász végzettségű édesapjára Budapesten is felfigyeltek, így került Rajk László titkáraként a fővárosba, s újabb bonyodalmakat élt át. Mindez nem nyitotta meg, sőt egyre jobban bezárult az emberek elől. Az író 1950-ben született, s a kora gyerekkori nyarait Pécsett töltötte, a család még elszórtan élő tagjainál.

Sétánk a Világörökség részét képező Cella Septichora római kori átriumában ér véget, ahol kis beszélgetésre hívhattuk a szerzőt.

A Cella Septichoránál

A Cella Septichoránál

Tavaly október-novemberben elkészültem az első változattal. Ilyenkor egyszerűen félreteszem, hogy egy kicsit ellenséges szemmel tudjak ránézni. Az azóta eltelt hónapokban, egészen nyár közepéig újra meg újra átfésültem. Két szerkesztője is van a könyvnek, mindkettőjük javaslataival foglalkoztam, és akkor még vagyok én. Egy ilyen könyvben annyi az adat és az általam kitalált írói elv, hogy mindezt következetesen végig akartam vinni. Nem volt könnyű. És amikor elveszik az embertől, még mindig van két korrektúra, és a második után mondhatjuk, na most kész, de még nincs az olvasóknál. Ezt az intervallumot a legnehezebb kibírni, hogy én már nem tudok rajta változtatni, de még az olvasók sem ismerik. Mély űr keletkezik, és sötét depresszió. Ez olyan érzés, mint ahogy az állatvilágban is, a közösülés utáni depresszió. És itt nagy közösülés volt, tehát nagy a depresszió.

Ilyenkor már zsibong a fejében az új ötlet? Hogyan tovább?
Én az a szerencsés prózaíró vagyok, aki sok ötlettel rendelkezik, s úgy fogok meghalni, hogy még két másik írónak oda tudnám adni az ötleteimet, de ez nem szokott sikerülni. Már ajánlottam ötletet Závada kollegának is, de mindenki azt tudja megírni, ami az övé. A legtöbb esetben nehéz kérdés, hogy a sok ötlet közül melyiket vegyem elő. De most hosszabb szünet következik.

Mennyire sikerült megvalósítania a Hattyúk dalában régi célját, hogy García Márquez nyomán (aki kedvenc írója) megírja, hogy megszületik egy település a semmiből, emberek lakják, élőlények népesítik be, s állandó változásban van, folyton történik valami vele, fejlődik és visszaretten, majd tovább lendül, gyászol és reménykedik? Könyvében a fejezetek egymás utániságában mintha kézen fognák az embert a korok, és mindezt összeköti a Hattyú-kód. Miért pont Pécs a helyszín, melyet ugyan kevésszer említ név szerint – akkor is Pekk– vagy Pech-ként az eredetét találgatja, mint oly sokan –, de a települést meghitt melegséggel említi városunkként.
Atyai családom pécsi volt, amíg a holokauszt meg nem semmisítette őket, kivétel apám és egy Londonba kiszökött testvére, én meg Pécsett fogantam. Ez elég indok ahhoz hogy érdeklődjem. Itt is, mint minden kutatómunkánál, titkon reménykedtem, hogy valami kiderül a családról is, de most semmi nem derült ki. Míg az Apák könyvénél sok mindent megtudtam, addig itt semmit. Annak idején apámról akartam regényt írni, de nem volt elég adatom, így minden magyar atya regénye lett belőle. Már 27 nyelvre fordították le.

Miért Hattyúk dala a könyv címe?
Van az ún. Voynich-kézirat, a neten végig lehet nézni, akit érdekel. Legalább ötszáz éves, nem tudni, ki írta, milyen nyelven, milyen ábécével, senki nem érti, s az illusztrációk egy része meztelen nők. Meglepő, hiszen ötszáz évvel ezelőtt csak papi személyek írtak, s egy pap hogyan merészelt lerajzolni színesben nőket? Akkor én kitaláltam egy magyar kéziratot (mellesleg Voynich is magyar ember volt, műgyűjtő), amelynek a Hattyús kézirat nevet adtam. Fogalmam sincs, miért tetszett meg ez a név. A Hattyúk dala: kétezer év története. Én ezt már nem tudom felülmúlni. Az Apák könyve háromszáz évet ölelt át. Ennél tovább nem lehet az időt feszegetni, márpedig én az idő elvarázsolt krónikása vagyok. Ilyen alapon ez az időfolyó regénye. Fontos, hogy elölről hátulra és visszafelé is olvasható, hiszen a mából indul, s jut el a korai évekhez.

Emberi történetek, tapinthatóan közeli arcok, alakok, de a háttér kirekeszthetetlen belőlük. Itt nem csupán emberekről szól hozzánk Vámos Miklós, hanem istenekről, hitről is. Egy eposz prózában. Korábbi könyveiből ismerősek az alakjai, de itt, a számára oly fontos történelmi hitelesség és pontosság jegyében megjelennek Pécs nevezetes alakjai: Janus Pannonius, Virág Benedek, a Zsolnay-család.

Azt vallja magáról, hogy introvertált ember, miközben rengeteget szerepelt tévében, irodalmi beszélgetésekben, de a szórakoztató-zenés műfaj sem áll távol öntől. Csak példaként említeném azt a szombat délutánt, amikor apák és fiúk találkoztak az ezerfős pécsi koncertteremben, és ott sem látszott, hogy szorongana. Hogyan gyűri le a zárkózottságot?
Nehezen, ráadásul hatéves koromban egy sokk hatására elkezdtem dadogni. Ezt valahogyan sikerült elmulasztanom, de máig is megesik, hogy dadogok, ha izgulok. De ezt ma már senki sem veszi észre, mert egy bizonyos betűre dadogok, előre érzem ezt a veszélyt. Olyankor rögtön szinonimát keresek – ebben sokat segít írói képességem. Ennyi tévés műsor után már nem kéne szoronganom, de az nem racionális döntésen múlik. Vannak kis trükkjeim, hogy elfedjem. Ki kell állni és szolgálni a könyvet. Most is ezt teszem.

Városnézés Pech/Petz mai utcáin

Városnézés Pekk/Pech mai utcáin

A város hiteles történetét kutatva több folyóméternyit átnézett a Pécsi Szemle nevű folyóiratból is. Mennyi idő alatt gyűjtötte össze azt az anyagot, amiről úgy érezte, biztosan támaszkodhat rá?
A teljes munkaidő öt év volt. Ebből két évig csak olvastam, gyűjtöttem, a másik három év alatt olvastam és írtam. Ha nem létezne internet, háromszor ennyi ideig tartott volna.

Fontosnak tartja, hogy üzenete legyen a regénynek?
A történelem népvándorlások története. Mindig népek szorítják egymást odébb. A világháborúk is népvándorlások, csak ott a hadsereg vándorol máshova. Most is egy népvándorlás kellős közepén élünk, így kéne tekintenünk erre. Ez a fő gondolat, de a regénynek van kábé harminc mellékgondolata is, ezeket nem mondanám el, legyen meg az olvasói „aha”-élmény.

Fotók: Gerner András

Vámos Miklós (és a Dzsámi, természetesen)

Vámos Miklós (és a Dzsámi, természetesen)

Vámos Miklós: Hattyúk dala
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016
464 oldal, teljes bolti ár 4290 Ft,
kedvezményes webshop ár 3647 Ft
ISBN 978 963 405 5259

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ez egy oda-vissza regény. Miután elolvasta az ember a nyomtatás sorrendjében, talán érdemes elolvasni még egyszer, a végétől indulva, fejezetenként hátrálva előre. Aki akarja, kezdheti rögtön így. Vagy akár összevissza. Mindenesetre sem a szövegnek, sem az olvasóknak nem árt, ha kétszer. A szerző azért nagyon örül, ha legalább egyszer.
Ez az idő regénye. A változást próbálja megragadni. Fejlődést és visszafejlődést. Elmúlást és múlást. Hanyatlást és haladást. Gyászt és reményt.
Ez egy történelmi regény. Egy város, egy nép, egy törzs históriája. A jelenből indul, s hátrál visszafelé a múltba. Kétezer év magány. A cselekmény összetartó ereje egy titokzatos szöveg, a Hattyús kézirat, a manuscriptum. Minden korokban próbálják megfejteni, kevés sikerrel. Ennek folytán a magyar nyelv kialakulásának néhány fordulópontját is számba veszi.
Ez egy hittel és istenekkel foglalkozó regény. A világvallások így vagy úgy szerepet szereplőt kaptak benne.
Ez talán nem is egy regény, hanem rege. Amolyan eposzféle, prózában. A fejezetek nem a hagyományos módon kapcsolódnak egymáshoz.
Ez talán nem is egy, hanem valamiképpen több. Sokkal több. Így hát többszörös üdv az olvasónak.