Browsing All posts tagged under »christopher_moore«

Honnan fúj bolond szél? | Christopher Moore: Bolond

március 1, 2017 Írta:

1

Bedő J. István | Nem túl régi találmány, hogy az író, mesélő, drámaszerző egy már be- vagy lefutott mű mellékszereplőjét helyezi előtérbe. Ezáltal a nagy formátumú hősök hátrébb szorulnak, rá lehet világítani gyengéikre, jellemhibáikra, míg a két mondatos statiszta csúcsfényeket kap. Néhány korábbi példa: Rosencrantz és Guildenstern halott (Tom Stoppard), és hazai pályáról Szabó Magda, […]

Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól (részlet)

szeptember 23, 2015 Írta:

0

| 1 | Macska az úton – Én vagyok a rossz hír hozója. Én vagyok, aki nem hazudik neked. Én vagyok a golyó, amit a fejedbe röpítesz. Ez a végszavam, elindulok a csoport hátsó részéről, lassan, komótosan, feltűnés nélkül araszolok előre. – Bárcsak azt mondhatnám, hogy borult, őszi nap volt, a felhők úgy nehezedtek a […]

Budapest, Budapest, te csodás! | Pék Zoltán: Feljövök érted a város alól

szeptember 23, 2015 Írta:

1

Fekete Judit | Kedves könyvolvasó, rendhagyó (és kifejezetten szemtelen) módon nem hozzád szólok indításként, hanem a könyvek láthatatlan „magyar hangjához”, a fordítókhoz. Nem árt ugyanis, ha ők is tudják: hiába tűnik úgy, hogy a szerzőé minden dicsőség, és az ő munkájuk háttérbe szorul – de mi, olvasók az ő közreműködésüket is figyelemmel kísérjük. Sőt! Ahogy […]

Röhejes sárkányveszély | Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája

október 14, 2014 Írta:

1

Bedő J. István | Legjobb ezen gyorsan túlesni: Christopher Moore megint olyasmit talált ki, amitől az ember nem meri tömegközlekedésbe vinni a könyvét. Ugyanis vagy hőbörödöttnek néznek, mert megállás nélkül vihogsz, vagy elfelejtesz leszállni ott, ahova igyekszel (az indok azonos). A Melankólia-öböl buja bestiája a tökéletes turmix: van benne ötezer éve az óceánmélyi árokban pihengető […]

Christopher Moore: A Melankólia-öböl buja bestiája (részlet)

október 14, 2014 Írta:

0

| EGY | Theophilus Crowe | A halottak mércéjével mérve Bess Leandernek egész kellemes illata volt: levendula, zsálya és leheletnyi fokhagyma. Az étkezőben hét rusztikus szék a falról lógott kampókról, séker szokás szerint. A nyolcadik felborulva hevert Bess alatt, a nő pedig a nyakára szorult kalikószövet kötélen lógott. A mennyezet csupasz gerendáit szárított virágok, különféle […]

Christopher Moore: Te szent kék! (részlet)

október 24, 2013 Írta:

0

Kettő | A nők jönnek és mennek | Párizs, 1890 júliusa Lucien Lessard éppen a családi pékségben segített be a Mont­martre-on, amikor megérkezett Vincent halálának híre. Egy eladó­lány, aki Teo van Gogh galériája, a Boussod et Valadon közelében dolgozott, tért be a pékségbe ebédért, és kottyantotta el a hírt olyan könnyedén, mintha az időjárásról fecsegne. […]

Egy kis bűvölet, némi őrület és az a szín… | Christopher Moore: Te szent kék!

október 24, 2013 Írta:

0

Fekete Judit Aki eddig csak áhítattal, magasztos és mély mondanivalóval teli elemzéseket hallott, olvasott a 19. század festészetéről, kiemelkedő művészeiről, és esetleg eközben ásítozni támadt kedve (ejnye!), az feltétlenül olvassa el Christopher Moore könyvét. A szerző nem tett mást, mint fogott egy nagy turmixgépet, beledobott egy nagy adag művészettörténetet, sok-sok humort, izgalmat, misztikumot, némi romantikát, […]