A csapos, a Sajt és a holdember | Christopher Moore: Noir

Posted on 2019. szeptember 1. vasárnap Szerző:

0


Somogyi András |

Először hadd untassam néhány szóval a kedves olvasót a noir műfaji meghatározásával. A könyv epilógusában a szerző a film noir-ból eredezteti az irodalmi noir műfaját. Ez a filmstílus az 1940-es, ’50-es évek egyik meghatározó műfaja volt, amely a maga fekete-fehér képi világában sötét, pesszimista világképet, erőszakot, bűnözést, szexualitást kínált a nézőnek.

Christopher Moore kétféle irodalmi noirt különböztet meg: a kemény nyomozók bűnüldöző világát (Raymond Chandler vagy Dashiel Hammet művei) és a sötét utcák, sikátorok környezetében élő többnyire kemény munkából élő, balfácán alakot, akinek életébe beviharzik egy nő és baljós dolgokba keveri. Moore rendkívül sikeres amerikai szerző – nálunk is jelentős a rajongótábora, magyar nyelven ez a 14-ik könyve –, az utóbbi noir típust választotta e könyvéhez. A mű azonban nem igazi noir, inkább paródia (a szerző szerint „huncut” noir), amelynek szereplői, párbeszédei, hasonlatai (Annyit látott, mint egy bányaló napszemüvegben; Az ilyen zsaru még az influenzát se tudná elkapni), szófacsarásai azonnal Rejtő Jenőt juttatják eszünkbe.

1947-ben vagyunk, a helyszín San Francisco, azon belül is a kínai negyed, valamint további, kínaiak, japánok, olaszok, négerek által lakott szegényes, lepusztult városrészek, bárok, kupleráj, leszbo klub stb. A főszereplők: Sammy, egy bár csaposa. A bár ellenszenves tulajdonosát, Sal Gabellit már a prológusban holtan láthatjuk, később jég közé gyömöszölve egy ládában… A másik főhős a Sammy életébe berobbant szőke, hosszú lábú, látványos keblekkel fölszerelt Stilton – továbbiakban a Sajt. (A Stilton, aki még nem kóstolta volna, egy erőteljes ízű és markáns illatú angol sajtféle.) További szereplők: Sammy kínai, fehér és fekete barátai, többnyire piti bűnözők, esetleg a polgári és a törvénysértő lét határán. Közös tulajdonságuk, hogy rendkívül rokonszenvesek.

Előfordul rajtuk kívül egy nagydarab, rasszista, korrupt zsaru, Pookie; rendkívül titkos ügynökök baljós megbizatással; Petey, aki nem ember, hanem egy halálos mérgű fekete mamba kígyó; egy ópiumbarlang tulaja, Ho bácsi és így tovább.

Megismerjük még Harmadik Alton Stoddard ügyvédet, a rendkívül előkelő Bohémek Klubja fővédnökét és szervezőjét – és természetesen jelentős szerepet kap egy lezuhant UFÓ-ról előkerült, halálsugár kibocsátására képes apró űrlény, a holdember, de szerencsére Sammy és a Sajt baráti kapcsolatot ápolnak vele.

Bocsánat a hosszú stáblistáért, de már ez önmagában is sejteti, hogy normalitást fölösleges lenne keresni a kedves, mulatságos – nem is igazán noir– történetben. Ide-oda csapong, egyébként fejezetenként, sőt olykor egy fejezeten belül a narrátor is változik: hol Sammy ismerteti a történéseket, hol a szerző, hol meg Petey, a mamba kígyó. Lineáris történet hiányában csak szemelgetni lehet az események között. A fő vonalat a Sammy és a Sajt közötti kapcsolat adja, amely leginkább szeretkezésben merül ki, máskor meg Sammy kétségbeesetten kutat a Bohémek Klubja fogságában tartott Sajt után, de természetesen kiszabadítja – és akkor kerül elő a holdember is. A négy titkos ügynök – öltöny+napszemüveg à la Sötét zsaruk – mindenkit likvidálni akar, aki bármit tud a holdemberről (mert feltehetően államtitok). Végül őket likvidálják (2 halálsugár, 2 mambamarás). Kár lenne lelőni minden poént, a rokonszenves szereplők happy endet kapnak jutalmul. Tádáááám!

A fordító, Pék Zoltán – nem félek ezzel a kifejezéssel élni – zseniális magyarítást végzett. Az 1947-es San Francisco bevándorlóinak, bűnözőinek szlengjét, és a különböző társadalmi rétegekhez tartozó szereplők nyelvezetét, kiszólásait valóban P. Howard-i szinten tálalja az olvasónak. Az amúgy is olvasmányos, mulatságos noir-paródia élvezetét jelentősen emeli fordítása.

Christopher Moore

Christopher Moore

Christopher Moore: Noir
Agave Könyvek Kiadó, Budapest, 2018
304 oldal, teljes bolti ár 3380 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2535 Ft,
ISBN 978 963 419 4460

******

A könyv kiadói fülszövege

San Francisco, 1947 nyara. Nem mindennap esik meg, hogy egy olyan titokzatos, szőke hölgyemény, mint Stilton – igen, a sajtról kapta a nevét – besétál abba a lekoszlott kocsmába, ahol „Kétbütykös” Sammy Tiffin csapolja a piát. Szerelem ez első pohárra, de mielőtt Sammy rárepülhetne, megjelenik egy tábornok, akinek bizonyos lányok kellenek bizonytalan célokra.

Közben gyanús tárgyat észlelnek a Csendes-óceán partján, majd egy titokzatos valami lezuhan az Új-Mexikói sivatagban, egy Roswell nevű helyen. Csakhogy legalább ennyire bizarr dolgok történnek San Franciscóban is, és amikor Sammy egyik üzleti terve becsődöl, a kiszemelt barátnő pedig gyanús körülmények között eltűnik, a férfi elég sok furcsasággal kénytelen szembenézni, hogy megtalálja a nőt.

Christopher Moore új könyve a második világháború utáni San Franciscóban játszódik, kötekedő kocsmatöltelékek, ódivatú ópiumbarlangok és rasszista rendőrök között. A regény Raymond Chandler világát idézi, csak éppen a szereplőgárda inkább hasonlít Tapsi Hapsira és társaira. Nagyon noir, nagyon Moore.