Vessetek a mókusok elé! | Christopher Moore: Shakespeare mókusoknak

Posted on 2021. november 25. csütörtök Szerző:

0


Paddington |

Christopher Moore láthatóan imádja Shakespeare-t, és nem is fél (fel)használni. A Tarsoly sorozat harmadik kötetében a Bárd talán legkedveltebb művéhez, a Szentivánéji álomhoz nyúlt hozzá, de nem kesztyűs kézzel. A Pék Zoltán nevéhez fűződő magyar fordítás pedig még egy lapáttal rátesz arra, hogy e klasszikus komédia kedvelői kimozduljanak a komfortzónájukból. (És itt most, mintegy narrátorként, megkérem a főszerkesztőt, hogy hagyja a leadben a fordításról szóló mondatot. – Hagytam! Főszerk.)

Tarsoly, a Lear király udvarából indult udvari bolond a történet elején egyenesen A velencei kalmárból érkezik Athén partjaihoz, hajótöröttként. Szinte azonnal a Mesterkedők díszes kompániájába botlik. „Öt férfi szónokolt gesztikulálva, de szépen váltották egymást, mint egy rakás udvarias holdkóros. Más szóval színdarabot próbáltak.” Kondérosz, a bádogos, Gerendakosz, az ács, Farhossz, a takács, Szuszaxész, a fújtatójavító, Fapadopulosz, az asztalos és Varrgelisz, a szabó (gratula, Pék Zoltán!) készülnek előadni Pyramus és Thisbe jól ismert történetét. De ahová Tarsoly – és Christopher Moore – beteszi a lábát, ott sosem az eredeti, shakespeare-i dramaturgia szerint zajlanak tovább a dolgok. Akik olvasták Moore bármelyik művét, nagyjából sejtik, hogy mire számíthatnak. Szabadszájúságra, fergeteges, ám sokszor fekete humorra, hajtűkanyarokra és tűzijátékra.

Aki pedig a Tarsoly sorozat előző két kötetét olvasta, sejti azt is, Moore nem elégszik meg azzal, hogy fenekestül felforgatja az irodalmi kánon egy darabját, hanem a Szentivánéji álom alapanyagaihoz hozzákever még ezt-azt. Jelen esetben megfűszerezi egy kis Rómeó és Júliával (egy idő után már ennek előadására készülnek a Mesterkedők Tarsoly rendezői keze alatt), egy csipetnyi Sok hűhó semmiérttel (innen érkezik, kisebb plasztikai műtét után két marcona pribék, Rútfog és Burke) és egy gondolatnyi IV. Henrikkel. Az utóbbi – a magyar közönség által talán kevésbé ismert – drámából érkezik Hír, a legváratlanabb pillanatokban felbukkanó száguldó riporter. Hír egyébként akár a média karikatúrájának is felfogható: nyelvekből álló kabátja és kalapja alatt semmi nincs, se test, se agy. Ráadásul még a feje helyén lévő kalapot is ellopják.

Na, de hogy jönnek ide a mókusok? A Szentivánéji helyszíne egy olyannyira fiktív Athén, illetve Athén körüli erdő, hogy az sokakat megihletett már. Bár tudjuk, Shakespeare műveit anno kortárs díszletben és jelmezekben játszották, és számos modern rendezés is él ezzel az eszközzel, ez a komédia szinte bármilyen közegbe beilleszthető. Moore a kötet végén elárulja, eredetileg nem mókusok, hanem egy sólyom lett volna ennek a kötetnek a „totemállata”. Eredetileg ugyanis A máltai sólyom világának partjainál akarta Tarsolyt megmenteni a hajótörés után. Ám a kiadója másként gondolta, ebből az ötletből a nemrégiben megjelent Noir lett. Tarsolynak pedig maradt Athén, a tündérek, a koboldok és halandók összevisszaságával.

Tudom, még mindig nem árultam el, hogy jönnek ide a mókusok. Bár Moore-nál nem ez lenne az első eset arra, hogy valakinek a lelke egy állatba költözik, de Oberon, Titánia és a többiek köszönik, jól vannak két lábon és hosszú, bojtos farok nélkül. Az utószóból derül ki az is, hogy a szeszcsempészektől megfosztott szerző egy kaliforniai erdei kabinban dolgozik, ahol lépten-nyomon mókusok keverednek az ablaka elé. Őket látva gondolkodott el azon, hová is tűnnek a tündérek nappal, a válasz pedig talán nem óriási spoiler: mókussá változnak. Ugye, hogy teljesen kézenfekvő?

Ha már a kiadó lenyúlta a szesztilalom éveinek San Franciscóját egy másik regényhez, Moore is hasonlóan járt el a kiadó ötletével, hogy írjon bűnügyi történetet. A Shakespeare mókusoknak ugyanis, bár a történet íve nagy vonalakban megegyezik az eredeti művel, igazából egy gyilkossági nyomozás története. Moore nem kisebb galádságra vetemedik, mint hogy már a kötet elején kinyírja Puckot, Tarsolynak pedig ki kell derítenie, mi is történt. Ez pedig nem kis feladat. Ahogy Tarsoly mondja: „Bevallom, még a legmagabiztosabb bolond is az aggodalom falába ütközik, amikor rájön, hogy a nagy terve három mókuson múlik, egy társulatnyi buzgó félkegyelműn, egy szamárfejű takácson, egy ezüstre áhítozó koboldon, egy hírhedten megbízhatatlan elbeszélőn meg egy kalapbaszó majmon. És az elbeszélő meg a majom még meg sem érkeztek!

Hír és Jeff, a majom – aki Nyáladzóhoz, a félkegyelmű, ám jóindulatú és erős melákhoz hasonlóan Tarsoly hű társa a Shakespeare-drámák között navigálva – azonban végül megérkezik. A kötet végjátéka a Hamlet vérfürdőjére hajaz, ám hőseink szerencsésen megmenekülnek. Jeff Athénban marad, viszont Pókháló, Titánia egyik tündére Tarsolyékkal tart helyette egy következő kalandra. Egy minden nap mókussá változó, majd tündér alakját ruhátlanul visszanyerő társ előrevetíti, hogy a gátlástalan szerző Tarsollyal és Pókhálóval újabb klasszikusok szétdúlására készül. Kíváncsian várom…

A Shakespeare mókusoknak a tizenhetedik regénye Moore-nak, és természetesen nem minden kötet egyformán humoros és egyedi. Ezzel a regénnyel azonban kétségtelenül a legjobb formáját hozza. Ha valakinek eddig nem volt szerencséje egyetlen művéhez sem, bátran elkezdheti akár itt is. Annak ellenére, hogy ez egy sorozat része, nem kötődik szorosan az előző – szerintem kicsit kevésbé sikerült – darabokhoz. De persze lehet, hogy a Biff evangéliumánál, a Nagy kaszásnál vagy a vámpíros sorozatnál érdemes kezdeni (ez utóbbiról érdemes megemlíteni, hogy darabjai jóval a vámpírmánia előtt születtek), de a Shakespeare mókusoknak felveszi a versenyt ezekkel a Moore-klasszikusokkal.

Christopher Moore

Christopher Moore: Shakespeare mókusoknak
Fordította: Pék Zoltán
Agave Könyvek, Budapest, 2021
224 oldal, teljes bolti ár 3280 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2460 Ft,
e-könyv változat 2480 Ft
ISBN 978 963 419 8659 (papír)
ISBN 978 963 419 8666 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tarsoly, királyok bolondja és bolondok királya, valamint bőséges szájvizű társa, Nyáladzó, viharos és skorbutos kalózélet után görög partokon találják magukat. Csakhogy az amforák és metaforák hona korántsem olyan nyugalmas, mint az ánglusok hitték. Athén fejedelme nősülni készül, noha a feleségnek kiszemelt amazon másfelé tekintget; a város az esküvő lázában ég, közben kerge szerelmesek kergetik egymást az őrületbe; ráadásul a város körüli erdőkben, ami a tündérek birodalma, szintén dúl a szerelem és a féltékenység.
A sok nemes és nemtelen alak között Tarsoly végre lel egy magával egyenrangú bolondot, Jópajtás Robint, aki a sors jóvoltából tündér, és a végzet kegyéből hamarosan hulla. Robin halála végképp felbolygatja az emberek és tündérek világát, s kire marad a rendrakás, ha nem egy szemfüles, kezeslábas bolondra?
Bolond és A velencei sárkány után megérkezett Moore újabb Shakespeare-agymenése, amiben megtalálhatók a szerző stílusjegyei: dölyfös királyok és döfnivaló királynők, véres kalandok és kalandos vérzések, bestiális szexek és szexis bestiák. Christopher Moore csúcs- és mókusformában!