Ha még akarsz valaha olvasni, ültess fát! | Jakabovics Tibor: Mókusugrás

Fazekas Erzsébet |

Legelőször talán a könyv címe szorulna némi magyarázatra, ám ezt inkább későbbre hagyjuk. Forró szerelmi vallomás ez az erdőhöz, minden egyes fához és a faültetéshez. Ez a szinte vallomás, formáját tekintve szépirodalom (vagy afféle), tartalmát tekintve pedig gyerekkori emlékekből szőtt novellák és miniesszék, töprengések gyűjteménye.

Jakabovics felháborodásból kezdett fákat ültetni. Bántotta, hogy megtehetné, mégsem teszi meg. Hát nekilátott! Tájba, környezetbe illőket, olykor erdők szélére, máskor ligetekbe. E szenvedély olyan nagyra nőtt benne, hogy az országot, de külföldet járva is, visz magával előnevelt (pár éves, az ültetést már túlélő) csemetéket, és ültet. Így járul hozzá a Föld megmentéséhez.

Eszünkbe juthat az elhíresült indiai Föld-mentő is, aki lecsupaszított hegyoldalt tett ligeterdővé pár évtized alatt. Tettének képei bejárták a világot. Az ilyen akciók remélt célja, hogy felébresszék a mostanáig közömbös vagy csak tájékozatlan olvasó lelkiismeretét. Be kell látni, hogy nem kellenek hatalmas dolgok, tettek ahhoz, hogy a világot vagy szűkebb környezetünket élhetőbbé tegyük. A Gellért-hegy a 19. századi metszeteken kopasz, ma meg összes lejtőjét akkora liget borítja, hogy a fák koronáját időnként meg kell stuccolni, mert eltakarják a panorámát – holott a gyérített liget a főváros ostroma alatt még tüzelővel is szolgálta a fagyoskodókat.

Jakabovics minden egyes nap ültet legalább egy fát, és csemetéit (akárcsak gyerekeit) később se hagyja magukra. Ha lehet, gondoskodik róluk. Rokonszenves tette sokban emlékeztet Gerald Durrell állat-, fajtamentő munkásságára, s ehhez még külön állatkertet se kell nyitni.

A Kárpát-medencében az errefelé őshonos vegyeserdők, fenyvesek fáit (vadonc) szaporítja, meg a gyümölcshozók vadalanyait (magonc). Sejthető, a helyi hatóságok is rábólintanak az efféle hasznos tevékenységre. Persze számos kérdés felmerülhet az olvasóban: emlékezete megőrzi, hol járt már? Avagy nem bíz semmit a felejtés véletlenére, s írásos feljegyzéseket készít minden gerillaakció tetthelyéről és a hátrahagyott fácskáról? Látogatja őket?

Ez a könyv irodalmi (sőt: lírai) módon nevel, a természetes és egyben természeti környezet helyreállítására (merjük használni a szót: rehabilitációjára) tanít. Vers-, szútra- és aforizmagyűjtemény, gyerekkori, családi emlékalbum, nagyszülő-portré, rege, mese, néprajzi, ökológiai, filozófiai, vallási értekezés – aminek a hatása a fontos. Idézzünk fel egy itáliai példát: Federigo Montefeltro urbinói herceg portrét küldetett magáról jegyesének, Battista Sforzának, hogy szíveskedjék 1. megtekinteni és 2. beleszeretni. (És viszont.) (Ilyesmi megtörtént Hunyadi Mátyás és Aragóniai Beatrix között is.) E könyv célja hasonló lehet: olvasd el, szeress bele – mármint abba, amit JT tesz – és kövesd a példáját.

Adósságom még a cím magyarázata. A két fa közötti egészséges távolságot a szerző nagymamája így szabta meg: Mókusugrásnyira ültesd a fát! Ne huppanjon le a földre a mókus, mikor egyik fa után a másikat akarja felkeresni. És az unoka az örök érvényű tanács alapján jár el ma is. (Ha arra gondolunk, hogy a Bakonyt kétszáz éve sűrű rengeteg borította, most meg a nyugati lejtője – a szél felőli oldal – kopár, eróziós kősivatag, ez a terep éppen alkalmas a visszaerdősítésre.)

Elvégre, mi lesz velünk, olvasó emberekkel, ha elfogy az erdő… „Ha még akarsz valaha olvasni, ültess fát!” – üzeni Jakabovics Tibor. Az ő további gondolatai közül szemelgettem az alábbiakban, kedvcsinálónak.

(A 4. szútrából): Ha nem vagyunk hajlandóak megérteni, hogy (…) használatáért közvetve vagy közvetlenül fizetni kell a Földnek, nagyon rá fogunk fizetni.
Bár a Föld órája is ketyeg, méltányos ideig megőrizhetjük olyannak, amilyennek végtelen önzésünkben szeretjük. Ha arra a Földre akartok visszatérni majd, amit most tudtok szeretni, meglátogatni, mint Örök Bölcsőt, hát ültessetek fát. Sokat, egymáshoz közel.

(a 10. szútrából): Minden nap felkelünk, lefekszünk, levegőt veszünk, születünk, szeretünk… Tessék kérem felvenni a listára: minden nap ültetünk egy fát. Legalább egyet.

(a 20. szútrából): Pár ezer könyvet elolvastam máig, papírból vannak, ahhoz pedig fa kell, irdatlanul sok. (…) Fák adták életüket – nem önként – azért, hogy olvashassunk. A fa legnemesebb kiterjedése a könyv. A fának lombja, törzse, gyökere, virágja, termése és könyve van… Pár száz könyvet egy megtermett fa, egy könyvtárnyit egy kisebb erdő hagy örökül. Az Erdő könyvekké lényegül, a könyvek lapjain sorjázó tudásmagok az olvasóban vernek gyökeret, magoncosodnak, gráfkodnak, aztán egyszer csak tudásfa vagyunk.

(a 26. énekből) A fáknak hangja van, beszéde, énekelni, muzsikálni is tudnak, pár fa kamarazenekar, az Erdő szimfonikus nagyzenekar.

(49. siratóvers) …itt az ideje, hogy minden volt harctérre visszavezényeljük az önhibáján kívül életben maradt állományt, minden halottért, sebesültért, mindenkiért, aki ott volt, el kell ültetni egy fát, és minden elpusztult, sérült fáért kell ültetni egyet, ettől nem fogtok felejteni, de megbékéltek majd. – A gyerkőcöknek a faültetést kell megtanulniuk. Azt kell megérezniük, hogy az élő fa a varázspálcánk. Olyan, mint a karmestereké, vezényelni lehet vele. Vezérelni. Egész bolygót rendbe szedni.

• Nézd meg a könyv trailerét!

(52. ökológia, költőien elbeszélve): …ahol erdőségek húzódnak megszakítatlan végtelenségben, arra van az éden, ott nincs soha le nem szálló porfelhő poklát nyöszörgő út.

(78. üzenet, klímavédelem): Egy 10 év körüli, tempós növekedésű fa akár 100 kg széndioxidot is megköt évente. A lassú növekedésű kevesebbet, de kitartóbban tárolja.
Víz majdnem mindenhova (jut) valamennyi, és sehova sem feleslegesen sok, ez az az állapot, amikor nincsenek súlyos kilengések… Az erdőségek szép egyenletes biztonsággal elvezetgetik a vizet nagy távolságokba, …az erdő gyökérzete, hihetetlenül komplex talajvilága, a lombozat alatti térrész, a lombozat maga, és a fa szövete megdöbbentően sok vizet képes tárolni. Élőségpuffer, visszatart, kiáramoltat, keringet…

(80. mitikus önéletrajz): Valahogy úgy lett, hogy városba palántázódtam. De annak az ősöreg, mosolygós lénynek, aki a gyökereim körüli földlabdácskámat a talajba igazította, a sámedlije, valahol faluhelyen, egy vén szilvafa alatt támasztotta szét a négy lábát.

Vajon melyik a kedvence? – kérdezi az olvasó.

(86. vallomás): Van kedvenc fám is, az összes.

Jakabovics Tibor: Mókusugrás – Ültess fát!
Equibrilyum Könyvkiadó, Budapest, 2021
220 oldal, teljes bolti ár 9990 Ft,
kedvezményes ár a bookline.hu-n 8490 Ft,
hangoskönyv változat 3990 Ft
ISBN 978 615 011 4378

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az ember drámaian átalakította a Földet. Mégis a Föld lesz az, amely biztosan túléli – de vajon az ember is?
Jakabovics Tibor könyve nem kevesebbre buzdít, mint hogy mindenki, minden nap ültessen fát. A faültetés életforma és életadás. Aki fákat kezd ültetni, rövid időn belül máshogyan látja a világot. Megszólítják a fák, megszólítja egy olyan élet, amely együtt lélegzik a természettel. Ahol van remény, van kapcsolódás, van rend, van értelem. A Mókusugrás a faültetés misztériumába avat be. Felfedezőútra hív egy olyan erdőbe, ahol minden fa suttog valamit, és bölcs közösségük az emberek számára is mintaadó.
Jakabovics Tibor könyve szépirodalom és kiáltvány egyszerre. Sok humorral és fantáziával, személyes emlékekkel és reflexiókkal, tudománnyal és költészettel, jóleső nosztalgiával és jövőteremtő vízióval.