Kopogószellemek és angyalok a kormány szolgálatában | Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Posted on 2017. augusztus 26. szombat Szerző:

0


Bodó Viktória Booklány |

Amikor Z. a figyelmembe ajánlotta Richard Kadrey könyvét, annyit mondott: „jobb, mint Moore”. Mivel neki is van némi köze a könyvszakmához, erre felfigyeltem. Mi, öreg rókák nem dicsérünk már regényeket szíre-szóra, a kezdeti lelkesedés valamikor tíz évvel ezelőtt múlt el, a hamvas ifjúsággal és az első csak több nap alatt kialható másnapossággal szarkalábak megjelenésével.

Márpedig, ha valaki jobb, mint Moore, annak igencsak ütősnek kell lennie, gondolta Booklány, majd egy itt meg nem nevezett ország itt meg nem nevezett tengerpartján, szkeptikus mosollyal felcsapta a kötetet, és… lőn világosság! Amikor az első pártíz oldal után olyan hangosan röhö izé… nevettem, hogy többen elkezdték figyelni a hangos, fura nőt a sárga napernyő alatt, már tudtam, hogy Z.-nek bizony igaza volt.

Van ugyanis egy igen vékonyka határ, ami a tiszta, szarkasztikus, olykor pengeéles intellektuális humor és az izzadságszagú, erőltetett, kínos poénvadászat között húzódik meg. A szerzők jelentős része – sajnos, egyre több – nem is érti ennek az érzékeny határvonalnak a létjogosultságát, nemhogy képes lenne rajta sikerrel egyensúlyozni. Nem így Kadrey! Pontosan érzi, mi az, ami még belefér, s mikor kell abbahagynia a viccelődést. Ért a fokozatokhoz, tudja, hol feszíthető még egy csöppet a húr. Ritka érzéke van ahhoz, hogy ezt a katyvaszt, amit belesűrített egy sztoriba, úgy tálalja, hogy az olvasó könnye is kicsorduljon tőle. Ehhez tuti hozzájárult Pék Zoltán kellően őrült fordítása.

Adott egy mágikusan őrült világ, melyben egymás mellett léteznek agyblokkoló varázslatok, az amerikai kormány alkalmaz poltergeisteket (kopogószellemek), ufókat és élőhalottakat is, az angyalok köztünk járnak, és teljesen új értelmet nyer a „riasztórendszer” kifejezés. Nem feltétlenül a rendőrség száll ki a sziréna hangjaival, hanem felélednek erre a sárkányok, az őrkoboldok, valamint aktiválódnak olyan varázslatok, melyek cseppfolyósítják a próbálkozó szerencsevadász csontjait. Ebben a világban valódi kunszt tolvajnak lenni, mégis van, aki vállalkozik rá, például történetünk főhőse, Coop is, aki fejében egy poltergeisttel ellop valamit, amit nagyon nem lenne szabad. Nem is sejti, hogy a tárggyal való találkozása egyfelől gyökeresen megváltoztatja, másfelől fel is forgatja az életét, olyannyira, hogy pokolba kívánja a megbízatás elfogadásának pillanatát is. Vagy Undergroundba, a föld alatti szórakoztató centerbe, melynek sötét emeletein vámpírok és egyéb szépségek is tanyáznak. Igaz, ott lehet a legjobb öltönyöket is kapni…

Mindezen felütés után az Egyszeri Olvasó már nem lepődik meg, amikor kiderül, hogy tulajdonképpen valamiféle alternatív Jelenések Könyvébe csöppent, ahol teljesen más jelentést kap az Armageddon kifejezés, és az angyalok esendőbbek és kicsinyesebbek, mint azt valaha is képzelte volna. A végítélet kis doboza kézről kézre jár, látszólag egyre közelebb hozva a világunk végét, csak azt nem tudjuk majd, hogy őrült szekták, a CIA alkalmazásában álló zombik, szerencsejátékos angyalok vagy a vakvéletlen fogják ezt a világvégét elszabadítani.

Őrületes road movie-szerű tempót diktál a szerző, és ahogy száguldunk téren, időn, szereplőkön, földhözragadt és varázsvilágon keresztül, azt vesszük észre, hogy nagyon régen nem kapcsolódtunk ki ennyire, és legutóbb évekkel ezelőtt nevettünk könnyezve ennyit egy regényen. Megkockáztatom, hogy az Agave ezzel az év egyik legnagyobb dobását tette le az asztalra. Még akkor is, ha a nyaralás hangulata, a tenger morajlása valószínűleg szintén sokat hozzátett a könyv pozitív megítéléséhez, de a repülőn is nagyon nevettem, szóval itt valami nagyon el van találva.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Richard Kadrey

Richard Kadrey: A végítélet kis doboza
Agave Könyvek, Budapest, 2017
384 oldal, teljes bolti ár 3480 Ft,
kedvezményes webshop ár 2610 Ft,
ISBN 978 963 419 3029

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kb. i. e. 4000: A fenséges angyal egy hegytetőn állt, és magába itta a látványt. Először járt a Földön, így aztán minden új és izgalmas volt. Főleg a pusztítás. Egy egész bolygó vízbe fúlt, az özönvíz városokat, embereket és állatokat sodort el és terített szét. És most, hogy az eső elállt, az egésznek kezdett elég, hogy is mondják, érett szaga lenni. De ez nem az ő gondja. Isten mozgásba lendítette a dolgokat, ő meg intézi a többit.
Belenyúlt a pókhálófinom köntösébe… majd a másik kezével a másik zsebbe. Végigtapogatta magát, aztán benézett az övén lógó selyemerszénybe. Üres volt. Az angyal körbe forgott, a földet pásztázta.
– Mmm.
A tárgy eltűnt. Az angyal lenézett a hegyről.
Az emberiség egyre jobban mászott szét a Föld színén.
– A picsába.

2015: Coop, a mágikus tárgyak eltulajdonítására szakosodott tolvaj ellop egy kis dobozt, és leszállítja rejtélyes megbízójának. Nincs tisztában vele, hogy ez a munka akár az életébe is kerülhet, sőt, az egész világot végveszélybe sodorhatja. Hirtelen ugyanis a Különleges Tudomány osztály emberei közt találja magát, akik közlik vele, hogy nem csupán egy természetfeletti erővel rendelkező tárgyat lopott el, hanem a végítélet kis dobozát. Amit nem ártana visszalopnia, ha még élni akar. De nem lesz könnyű, ugyanis a környék minden pokoli ereje már tudomást szerzett róla, és magának akarja.

A végítélet kis doboza egy szüntelenül pörgő és végtelenül vicces sorozat első része a többszörös New York Times-bestseller szerző Richard Kadreytől, ami sokszor Christopher Moore csípős, egyedi humora előtt tiszteleg.