Olgák vagyunk mind | Elena Ferrante: Amikor elhagytak

Lengyel Szilvia |

Olgát egyszer csak elhagyja a férje. Látszólag nemcsak őt, hanem gyermekeiket is. A döbbenet, rémület, elveszettség különös változásokat vés a harminc körüli asszony jellemébe. Örvénybe kerül, mely húzza magával lefelé – úgy tűnik egészen a vízfenékig.

Egy olasz család széthullásának apró darabjait tartjuk a kezünkben, kemény kötésben. Az alaphelyzet, mármint hogy a férj lelép egy, a feleségnél sokkal fiatalabb nővel, otthagyva csapot-papot, minimum dühítő, a maximum viszont, hogy megőrjít. Bárkit, aki házasságban, kapcsolatban él, erősen elgondolkodtathat, hiszen ilyen félelmetes hideg zuhany akárkit érhet. A főszereplő, Olga nem is tud mit kezdeni a helyzettel, hogy egyedül maradt két gyerekével. Képtelen feldolgozni a minden előzmény nélküli elviharzást, ami érthető is, ha nem közlik az emberrel mi az oka, és csak úgy megtörténik. Akit elhagynak, hosszú folyamaton megy keresztül, melynek során végigéli az elhagyottság minden stációját: önhibáztatástól a világ megvádolásáig.

• Olvass bele!

A történet végtelenül szomorú, Olga minden – az őrület felé vezető – lépését teljesen megérti, átérzi az olvasó. Együtt csavarodunk be vele, együtt zuhanunk lefelé. Színtiszta depresszió az egész regény, egyetlen pillantnyi lazítás, megkönnyebbülés sincs benne. Tulajdonképpen végig semmi sem történik a felszínen, csak Olga lelkében. A benne dúló érzések természetesen kivetülnek az őt körülvevő világra is. Mindenkit eltaszít magától, bezárkózik, a gyerekeket elhanyagolja, mégis megbocsátunk neki, és nagyon szeretnénk, ha össze tudná szedni magát.

A mai társadalmat látjuk ebben a sötétre csiszolt tükörben. Olga feláldozta a karrierjét, mert Mario azt akarta, legyen csak otthon a gyerekekkel. Mire az asszony észbe kap, hogy ez nem elég, sőt talán pont ezért hagyja el a férje – addigra már késő.

A mérleg nyelve erősen az asszony javára billen el, mert csak annyit tudunk meg, ami a történet jelen idejében zajlik. Ez a férjet feketének mutatja, a feleséget fehérnek. Úgy tűnik, Olga jó feleség volt, Mario pedig aljas és érzéketlen tuskó, aki éveken át hazudozott. De ez nem biztos, hiszen nem látunk a múltjukba. A gyerekeket is csak felszínesen ismerjük meg, és furcsamód ők sem hófehér jellemek – ahogy valójában senki sem pozitív a könyvben. Még az elhagyott feleség sem mindig.

A Nápolyi regényekhez – a tetralógia, ami Ferranténak a világhírt hozta – csupán annyi köze van ennek a műnek, hogy a főszereplő szintén az olasz délen nőtt fel. Ennél több párhuzamosságot azonban nem lehet felfedezni. Aki olvasta a már korábban megjelent Briliáns barátnőmet (vagy tájékozódott a novemberben megjelenő [és már előjegyezhető] folytatás, Az új név története felől), talán meglepődik, mennyire különbözik a stílusuk, bár valamennyit áthatja a kilátástalanság érzete, a szomorúság. Ferrante nagyszerű elemzője az emberi léleknek. Mérnöki pontossággal tárja elénk Olga tengermély érzelmeit – ebben segítségünkre van Balkó Ágnes érzékeny fordítása –, és ettől a könyv cselekményesség híján is meghökkentően izgalmas.

Ha előzetes Ferrante-tapasztalatok nélkül választjuk az elhagyás könyvét, akkor sem csalódunk. A korábbi magyar, sőt az olasz kiadásoknál is jobb a mostani borító (a magyar cím is!), a szinte homogén szürkeség, amelyből női lábat látunk sietősen kilépni: tökéletesen visszaadja a regény melankolikus, mégis felizgató hangulatát. (Csupán kiegészítésül: a regényből Roberto Faenza forgatott azonos című filmet 2005-ben, Margherita Buy, Luca Zingaretti és Goran Bregovic főszereplésével.)

Ha ezzel a regénnyel kóstolunk bele a kilétét titkoló, álnéven publikáló író munkásságába, nagy a valószínűsége, hogy függővé válunk.

Elena Ferrante: Amikor elhagytak
Park Kiadó, Budapest, 2017
198 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes webshop ár 2792 Ft,
ISBN 978 963 355 2797

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Olga, a csinos és okos fiatal nő, harmonikus családban neveli két gyermekét, egészen egy átlagos délutánig, amikor a férje minden előzmény nélkül bejelenti: elhagyja. A fülledt, elnéptelenedett Torinóban Olga végigjárja a közhelyesnek is mondható stációkat, megpróbálja visszaszerezni a férjét, nyomoz a vetélytárs után, jelenetet rendez a nyílt utcán, sosem sejtett mélységekbe zuhan, otthona széthullik, gyerekei ellene fordulnak, kifordul önmagából. Pokoljárását a múlt kísértetei övezik, de a legfőbb ellenfele önmaga. Kíméletlenül szembesülnie kell egész korábbi életével, csak azután találhat vissza régi énjéhez, és teremthet új kapcsolatot.

A történetből egy szerelem bukásának, egy párkapcsolat kiüresedésének megrendítő eseményei bontakoznak ki; Olga útja, amelyet tragédiákkal terhelten, konok makacssággal végigjár, drámaian egyedi, és éppen egyediségében hordozhat megváltó üzenetet minden sorstársának; talán ezért is volt akkora siker a közönség és a kritikusok köreiben egyaránt.