Nem romantikus családregény | Elena Ferrante: Briliáns barátnőm

Posted on 2017. június 9. péntek Szerző:

0


Lengyel Szilvia |

A szerző neve annak is ismerős lehet, aki még egyetlen Elena Ferrante-könyvet sem olvasott. Nemcsak mert írásait már 35 nyelvre fordították le és a Nápolyi regények – melynek első kötetéről szólok most – világsikert hozott neki, hanem rejtélyes kiléte miatt is. Ő az a ritkaságszámba menő író, aki azt szerette volna, ha kizárólag műveit ítélik meg, és ebbe nem keveredik bele a személye, az olvasó még csak egy arcot se kapcsolhasson a könyvhöz. Ez egy ideig sikerült is neki. Elképzelhető, hogy valóban nem fontos Ferrante kiléte, mert bőven elég, ahogy ír.

Két barátnő egymással összeforrott életének történetét foglalja magába ez az olasz családregényfolyam. A négy kötet első részében Elena és Lila gyermek- és kamaszkorát kísérjük végig. Az ötvenes évek nápolyi szegénynegyedében felnövő lányok élete nem könnyű. A nő társadalmi helyzete kevéssel a rabszolgalét fölött van, a háború utáni nyomor, az iskolázottság csekély társadalmi értéke lehetetlenné teszi a felhőtlen gyermekkort.

A két kislány már az iskolakezdés előtt verseng egymással. Elena, a mesélő bálványozza Lilát és magát folyamatosan őhozzá méri. Két nagyon eltérő természet, persze, hogy vonzódnak egymáshoz. Lila lázadó, bátor és nagyon fürge eszű, Elena visszahúzódó, se annyira szépnek, se akkora elmének nem tartja magát, mint amilyennek a barátnőjét látja. Lila határtalan érdeklődése és esze folyamatosan húzza felfelé Elenát, így ő állandó tanulással és szorgalommal éri el ugyanazokat az eredményeket. Ez az időszak azonban elég rövid, a lányok iskoláztatása akkor egyáltalán nem volt magától értetődő. Lila kimarad, beáll a családi cipészműhelybe, és úgy tűnik, tehetségét elkótyavetyéli. Eközben egy elszánt tanítónő meggyőzi Elena szüleit sikerül a továbbtanulás fontosságáról, ő tehát folytatja. Ám amit az iskolapadban kap, azt Lila autodidakta módon szerzi meg, a könyvtárat bújja. A versengés tehát folytatódik. Aztán a nővé serdülés során Elena állandóan késésben érzi magát, amíg minden kamasz Liláért rajong. Másodhegedűsnek tűnik, azonban érezhető, hogy ez a féltékenység felszínes, és Elena nem a valóságot látja.

A főszereplők nem hagyományos értelemben vett barátok. Küzdenek egymással is, elhallgatják egymás elől a másik iránti érzéseiket, mégis ismerik egymás legapróbb titkait is. A rengeteg nyomasztó körülmény egymáshoz szorítja őket, a féltékenység mégis olykor ellenségeskedésbe csap át.

Amíg olvastam, majd szétvetett a kíváncsiság, vajon Lila egy-egy helyzetben mit gondolhat. Mivel csak Elena szemszögéből látjuk a történéseket, nem lehetünk biztosak abban, vajon az ő túlérzékenységével állunk szemben – sokszor nyilvánvalóan igen –, vagy a barátnője egészen másképp éli meg kettejük kapcsolatát.

Ferrante gyermekszemű látásmódja, az önbizalomhiányos kamaszkori tipródások autentikus leírása teszi összetéveszthetetlenné a könyvet. Rég elfeledett érzéseket éltem újra át, míg olvastam, úgy tette elém a saját gyermekkorom kétségeit, mintha csak belőlem törtek volna elő. A letargikus hangulatok és belső vívódások váltakoznak a nőkkel szembeni agresszióval és közömbösséggel – nagyon lelombozó az élmény. A kilátástalanság, a szegénység egyre rosszabb irányba viszi még Lila többre hivatott testvérét, Rinót is.

Igyekeztem elfogulatlanul nekikezdeni a könyvnek, amelyről az a hír járja, hogy a világ Ferrante-lázban (Ferrante fever) ég, és nem csalódtam. Legyen akárki is az Elena Ferrante név mögött, kiváló író. Csatlakozom a lázasokhoz….

Kevésbé tetszik – habár csak másodrendű, mert külsőség – a könyvborító. Erősen vitatkozom vele, mert egyáltalán nem tükrözi a belső tartalmat. A Park Kiadó nyilván kötelezően vette át a képet, hiszen szinte minden piacra ezt varrták a szerzői jogokhoz. Mégsem vagyok biztos benne, hogy a borító adta első benyomás eléggé felkelti az érdeklődést, valóban ösztönzi az eladásokat.

Megrázó, nagyon tiszta és őszinte ez a regény, szívből ajánlom a sorozatrajongóknak. Aki elolvassa a Nápolyi regények első részét, biztos nagyon várja majd Az új név története című folytatást (megjelenés: novemberben). Elena Ferrante egyéb művei is folyamatosan jelennek meg a Park Kiadó gondozásában, addig pompásan elüthetjük velük a várakozás idejét.

Matolcsi Balázs egyszerűen remek magyar szöveget készített. Egyszerre gyakorlatiasan és költőien, és ha kell, keményen szólnak Ferrante mondatai.

Alruhás írót álruhás olvasók olvasnak (A 24 ore illusztrációja C. Gatti cikkéhez)

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Park Könyvkiadó, Budapest, 2016
Fordította: Matolcsi Balázs
344 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3192 Ft,
e-könyv változat 2400 Ft
ISBN 978 963 355 2780

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Lila Cerullo és Elena Greco tűz és víz. Lila fiús, robbanékony, erőszakos, parancsolásra született, Elena lágy, odaadó, szorgalmas, figyelmes és önfeláldozó. Jobban nem is különbözhetnének, sorsuk mégis egy életre összefonódik az 1950-es évek szegény, poros nápolyi udvarain. Hol elválaszthatatlan barátnők, hol fékezhetetlen szellemi riválisok. Nem tudnak se egymással, se egymás nélkül élni, kiegészítik, inspirálják egymást, egyikük sem lenne a másik nélkül az, aki.

Egyikük úgy dönt, hogy nem tanul tovább, és tizenhat évesen férjhez megy, a másikuk a gimnáziumot és a tudást választja. Mindketten egy szegénységgel küszködő, büszke, erőszakos férfitársadalomban próbálnak a maguk módján boldogulni, előrébb jutni, a tőlük telhető legnagyobb függetlenséget kivívni.

Briliáns barátnőm egy négykötetes regényfolyam első része, melyben Lila és Elena gyermek- és kamaszkorát ismerjük meg. Elena Ferrante egy élethosszig tartó, különösen intenzív barátság történetét írja meg a Nápolyi regényekben. Gazdag érzelmekkel és lenyűgöző intelligenciával követi szinte lépésről lépésre két főszereplője kislány- és kamaszkorát, nővé, anyává érésüket, személyiségfejlődésüket, egymásra gyakorolt hatásukat, a mindent felülíró szeretetet és csodálatot, mely évtizedeken át táplálta és mélyítette barátságukat.

A szerző rejtélyének megfejt(eget)ése