január 10, 2015
Szerző: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | Jodi Picoult és az aktuális pihenőidőszakra kiadott könyve van most soron. Szeretjük a nőt, mert azokat a témákat viszi el a tömegekhez, amiről eszükbe sem jutna gondolkodni. Tabukat döntöget, fájdalmakat boncolgat, csavar egyet a sorsokon, hogy bebizonyítsa: az élet a legjobb forgatókönyvíró. Mindig az aktualitások, az új botrányok között keresi témáit, […]
január 10, 2015
Szerző: olvassbele
| Delia | NEM LÉTEZHETÜNK ÚGY ebben a világban, hogy ne hagyjunk magunk után nyomokat. Vannak az emberhez konkrétan elvezető ösvények: a bankszámla-kivonatok, a határidőnapló és a másoknak tett ígéretek. Aztán vannak mikroszkopikus jelek, mint például az ujjlenyomatok, amelyek mindaddig láthatatlanok, ameddig szakértő módon láthatóvá nem teszik őket. Ha semmi efféle nincs, illat akkor is […]
január 9, 2015
Szerző: olvassbele
1. fejezet | Az eleje | Szilveszter | Ja, valahogy így Nem tudtam megállapítani, hogy sikerült-e előbb kinyomnom a telefont, mint hogy Zita lecsapta volna. Öt másodpercig még valami kimondottan szokatlan bűntudatfélét is éreztem, mivel talán igaza lehetett a baromságban, amit ordított nekem, viszont csak a saját helyzetét figyelembe véve lehetett igaza, amit minek vegyek […]
január 9, 2015
Szerző: olvassbele
Jeges-Varga Ferenc | Tizenhét évesen minden történés életbevágóan fontos. Mintha további sorsunkat határozná meg, hogyan éljük meg az első szerelmet, mennyit hagyunk ott a lelkünkből az első csalódások alkalmával. Bár a későbbiekben keményebb helyzeteket is megtapasztalunk, a középiskolás évek alatt átélt eseményeknek, az akkor megfogant gondolatoknak és érzéseknek mégis nagy a befolyásuk arra, milyen felnőtt […]
január 8, 2015
Szerző: olvassbele
Bogárdi Iván | Nem könnyítené meg a történészek dolgát, ha létezne időgép. Ha néhány száz év múlva valaki a mi korunkat szeretné kutatni, és ezért ideutazna, csak a zavara növekedne. Persze ma már időgép nélkül is végtelen sok dokumentáció áll rendelkezésre mindenkiről és minden eseményről, korunkban mégis születnek megdönthetetlennek tűnő hazugságok. Legendák és rágalmak tapadnak […]
január 8, 2015
Szerző: olvassbele
Bakócz Tamás, a nagy birtokhalmozó Bakócz Tamás, a jobbágy származású főpap, akinek pályája kezdetén egy talpalatnyi földbirtoka sem volt, hihetetlen gyorsasággal gyarapította vagyonát. Annyira, hogy rövid időn belül az ország leggazdagabb főuraival vetekedhetett a dobogós helyekért. Az egyházi és a politikai pályán rendkívül látványos karriert futott be, s rengeteg energiát fektetett abba, hogy segítségre szoruló […]
január 7, 2015
Szerző: olvassbele
FRISSÍTVE Rippl-Rónai József legalább annyira nagy hatást gyakorolt a modern magyar művészetre, mint Aristide Maillol a modern európai szobrászatra. A Magyar Nemzeti Galéria közelmúltban nyílt kiállítása e két nagy hatású művész barátságát és kapcsolatuk művészi dokumentumait állítja középpontba. A mintegy kétszáz művet felvonultató tárlaton a francia posztimpresszionista csoportosulás, a Nabi-k köréhez tartozó festő barátok (Pierre […]
január 6, 2015
Szerző: olvassbele
»A mangóember« A királyi rubin elrablása című történet eredeti címe A karácsonyi puding volt, amely először 1960-ban jelent meg Nagy-Britanniában. A film nyitójelenetében Poirot épp örvendezik, hogy egyedül töltheti a karácsonyt egy nagy doboz válogatottan finom belga csokoládé társaságában. De a terve felborul, amikor a brit kormány felkéri, hogy nyomozza ki egy felbecsülhetetlen értékű rubin […]
január 6, 2015
Szerző: olvassbele
M. Dalnoki Fanni | Váratlanul erősen indul a könyv. David Suchet búcsúzik a szereptől, amelyet több mint két évtizeden keresztül játszott. Azelőtt, hogy Hercule Poirot, Agatha Christie híres detektívje meghal. Hagyományosabb indításra számítottam, ehelyett egy forgatás közepébe csöppentem, nagyon bensőséges – és nagyon szomorú atmoszférába. Szinte hallani a bánatos csendet, ami a stábtagokból sugárzott a […]
január 5, 2015
Szerző: olvassbele
Hárságyi Margit | Nem váltott ki már régóta annyi vitát, hangos véleményt köztéri műalkotás, mint a pécsi Király utca elején a közelmúltban átadott Weöres Sándor-szobor. Böszörményi István szobrászművész az átadó ünnepségen liszttel öntötte le az említett művet. A művészt szembesítettük az akciójával ellentétes véleményekkel is. Amikor a térre értem, négy rendőr vette magát körül, és […]
január 4, 2015
Szerző: olvassbele
Dr. Johannes Richter ügyvédi irodája a belváros egyik elegáns mellékutcájában kapott helyet, egy gyönyörűen felújított klasszicista épületben. Kauffmannékhoz hasonlóan ennek a cégnek is jól mehet, nem sajnálták a pénzt, minden egyes timpanon, festett oszlop, manzárdablak a helyén, az ajtókon vakít a fehér lakkozás, a lábam belesüpped a vastag szőnyegbe. Mennyit porszívózhatják ezt zárás után! Az […]
január 4, 2015
Szerző: olvassbele
Zemen Annamária | Női lelkekről szóló, női szemmel láttatott, romantikus, érzelemgazdag oknyomozás – ez Mörk Leonóra legújabb regénye. A történet főhőse a pesti galériában dolgozó, sikeres művészettörténész, Kata. Szakmájában megbecsülik, befutott szakember, ám párkapcsolatai sorra kudarcot vallanak. Szerelmi élete balsikereinek okát önmagában keresi a lány, így jut el a Hellinger-féle családállítás módszeréhez. Aki még nem […]
január 3, 2015
Szerző: olvassbele
Thomas olyan dolgokat is látott, amelyeket mások nem. Nem tudta, miért, de ez, amióta csak az eszét tudta, így volt. Emlékezett a napra, amikor hatalmas jégeső zúdult a városra. Thomas beugrott egy kapualjba, és látta, ahogy a jég leveri a fákról a leveleket. Hazarohant. – Hirtelen ősz lett – kiabálta. – Lehullottak a levelek a […]
január 3, 2015
Szerző: olvassbele
Jeges-Varga Ferenc | A legtöbb kisfiú azt mondaná, ha megkérdeznék, hogy rendőr, tűzoltó, esetleg orvos szeretne lenni. Thomas ezzel szemben legszívesebben boldog akkor lenne, ha majd már nagy lesz. Ez a nem mindennapi, mégis a maga egyszerűségében legkézenfekvőbb kívánság már önmagában is érdekessé teszi őt. Meglehet, nem tűnik a kérése teljesíthetetlennek, egyelőre azonban még nem […]
január 2, 2015
Szerző: olvassbele
[1952] Az operett életben marad Él ma is egy legenda, hogy Révai József, Rákosi „kultúrpápája” könnyesre nevette magát Latabár Kálmán – egyébként valóban zseniális – Menelaosz-alakításán Offen- bach Szép Heléna című operettjének egyik előadásán. Offenbach stimmel, Révai stimmel, Latabár még inkább, a könnyes nevetés leginkább (többször is levett szemüveg!) – csak a darab nem. Az […]
január 11, 2015
Szerző: olvassbele
0