A jellemszínész és a kis szürke agysejtek | David Suchet: Poirot és én

M. Dalnoki Fanni |

Váratlanul erősen indul a könyv. David Suchet búcsúzik a szereptől, amelyet több mint két évtizeden keresztül játszott. Azelőtt, hogy Hercule Poirot, Agatha Christie híres detektívje meghal. Hagyományosabb indításra számítottam, ehelyett egy forgatás közepébe csöppentem, nagyon bensőséges – és nagyon szomorú atmoszférába.

Szinte hallani a bánatos csendet, ami a stábtagokból sugárzott a legutolsó Poirot-epizód végső jeleneteinek forgatása előtt. Szomorú, erős, nem szokványos a kezdés. Nagyon szép szövegű a búcsú, egészen biztosan nagy szerepe van benne Márton Róza Krisztina hangulatfestő fordításának. Ezzel a jelenettel nyit a Poirot és én című visszaemlékezés, amelyben Suchet tiszteleg a nagy detektív és alkotója előtt, ha már többször nem is játszhatja.

Suchet azért elmeséli a kezdeteket is. Hogyan ajánlották fel neki a szerepet, és mennyire félt elfogadni. Agatha Christie lánya és annak férje, az írónő örökségének gondozói ebédre hívták meg, ahol komolyan kifaggatták, hogy mik a szándékai a szereppel. Nagyon nyomasztó volt szembesülni a feladat súlyával.

Suchet lelkiismeretesen végigolvasta a könyveket, majd ötoldalas listát állította össze Poirot szokásairól. Nem volt hajlandó alkudozni egyik rendezővel sem, ha arról volt szó, hogy szerinte mit tenne vagy nem tenne a lista alapján a kis belga. A legfontosabb az volt számára, hogy Poirot-t olyannak formálhassa meg, amilyennek Christie elképzelte, megírta.

• Olvass bele!

Nem szükséges hosszú részleteket idézni Suchet érzéseiről és gondolatairól, nagyon szépen leírja őket a könyvben. Fontos viszont megemlíteni az őszinteségét, ami az egész írást áthatja. Van valami nagyon egyszerű, alázatos és magától értetődően becsületes (ez nagyon is illik Poirot-hoz) az egész könyv hangvételében. Ez teszi borzasztóan kedvessé az olvasását.

Ráadásul a színész szerzőben van valamiféle természetes szerénység, ami hozzásegíti, hogy ne váljon zavaróvá a történet. Hiszen az tulajdonképpen arról szól, hogy a világ szemében hogyan vált eggyé a krimi-irodalom történetének egyik leghíresebb nyomozójával. Egy idő után kissé soknak tűnik ugyan annak emlegetése, mennyire hasonlítanak ők ketten – ti. Poirot és Suchet – egymásra, de ez sem igazán zavaró, mert ellensúlyozásként sok kedves anekdotát, kulisszatitkot és néhány remek fotót kapunk. Némelyiken még bajusz nélkül, civil szájjal is!

A legvonzóbb azonban mégiscsak az a tisztelet, amivel szerephez, szerzőhöz, közönséghez – nézőhöz, olvasóhoz – viszonyul Suchet. Az ember úgy érzi, mindez tényleg érte van és neki címezték. Hálás a színésznek az élményért, és cserébe bizalommal ajándékozza meg. Voltaképpen erről szól ez a könyv. A kapcsolatról szerep, színész és közönség között. Ennek bemutatására pedig tökéletes az olyan páros, melynek tagjai több mint húsz éven keresztül szerepeltek együtt a közönség előtt. (Azért ne feledkezzünk meg a társszerzőről: Geoffrey Wansell öntötte végleges formába Suchet emlékezéseit.)

David Suchet 2013 novemberében úgy nyilatkozott, hogy az utolsó Poirot-val ő is meghalt, de megnyugodhatunk. Íme, a halhatatlanok… Poirot és Suchet.

David Suchet: Poirot és én
Akadémiai Kiadó, Budapest, 2014
360 oldal, teljes bolti ár 4200 Ft
ISBN 978 963 059 5223

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Poirot-t, Agatha Christie teremtményét való­színű­leg mindenki ismeri. Agatha Christie a má­sodik helyet foglalja el a világon a legtöbb pél­dányban elkelt szerzők listáján. Az őt meg­formáló David Suchet neve kevésbé ismert, a külseje viszont annál inkább. Ő Poirot. Poirot ő.

Suchet hetven tévéfilmben alakította Poirot-t, aki időközben a személyiségének részévé vált. A könyv mindkettejük életrajza. Suchet többször is hangsúlyozza, hogy felnőtt élete felét Poirot-val töltötte. Hetekig próbálgatta-alakítgatta a karaktert, kívül és belül. Napokig egy, a farpofái közé szorított érmével járkált, hogy felvegye Poirot tipegő járását, és óraszám hallgatta a francia rádió angol nyelvű adásait, hogy kidolgozza Poirot akcentusát.

Suchet Poirotja önálló életre kel: a logika bogaras megszállottja, és a nagyképű és rendmániás kis belga detektív valójában egy magányos és végtelenül együttérző lélek, akire mindig számíthat az, aki bajban van… és Poirot rajongói érzik ezt. Sokuk szerint a világ biztonságosabb és boldogabb hely, ha Poirot jelen van benne.

A könyvben számtalan kedves történet, pletyka és anekdota olvasható Agatha Christie-ről, Suchet állandó partnereiről, a forgatásokról, a produkció hányat­tatásairól és a filmek kritikai fogadtatásáról és még sok minden másról. Ha valaki szereti Poirot-t, könyvben és filmen, akkor ezt a könyvet feltétlenül el kell olvasnia. De azért legyünk óvatosak, mert Poirot szerint: „Esz a David Suchet aszt iszi, ogy ismeh engem, de tehmészetesen nem ismeh. Ő okos, de én bhiliáns vagyok!”