Megragadni a lehetségest | Edith Eva Eger: A döntés

Posted on 2018. szeptember 20. csütörtök Szerző:

0


Lénárt Emese |

Vannak könyvek, amelyeknek akkor is ott van a helyük a könyvespolcon, ha úgy érezzük, eleget olvastunk már a témáról. A holokauszt-túlélő, nemzetközileg is elismert klinikai pszichológus kötete ilyen. Sőt: olyan mankó lehet számunkra életünk legjelentősebb fordulópontjain, amely a tanulságai mellett könyörtelenül szembesít önmagunkkal, fölemel, de legfőképp élni tanít bennünket.

A családjával együtt hurcolták el 1944-ben Edith Eva Egert Kassáról Auschwitzba. Szüleit a rettegett Joseph Mengele irányította a gázkamrába, majd néhány órával a megérkezés után parancsot adott a fiatal lánynak, hogy táncoljon neki a Kék Duna-keringő dallamára. A pokolbeli produkció jutalma egy vekni kenyér volt. Edith és nővére, Magda rengeteg szenvedés árán vészelte át haláltábor hétköznapjait, Edith élete pedig még a gunskircheni felszabadulás pillanatában is csak egy hajszálon múlt: a hullák alatt fekvő, addigra testileg-lelkileg teljesen elgyötört lány csupán annyira tudta megmozdítani a kezét, hogy jelezze az amerikai katonáknak: életben van.

Edith Eva Eger memoárja azonban nem csak ezért fontos olvasmány. A négy fejezetre – Börtön, Szökés, Szabadság, Gyógyulás – tagolt munka olyan kivételes személyiségfejlesztő könyv is egyben, amely a szörnyűségek ellenére túlmutat a náci halálgépezet rémtettein, és egészen más dimenzióba emeli az áldozati szerep, a szembenézés, feldolgozás, továbblépés fogalmait. Klinikai pszichológusként – kellő érzékenységgel – keveset mutat be az őt traumatizáló eseményekből. Éppen csak annyit, hogy hiteles képet alkothassunk mindarról, amely a 20. század egyik legmegrázóbb tragédiája volt. Az egész mű üzenetét a vaskos könyv legelején fogalmazza meg az olvasó számára: „Nem azt szeretném, hogy meghallgassák a történetemet, és aztán azt mondják: »Az én szenvedésem kevésbé jelentős.« Azt szeretném, hogy meghallgassák a történetemet, és azt mondják: »Ha ő meg tudja tenni, akkor én is meg tudom!«”

Céljához hűen, kiváló dramaturgiai érzékkel avatja be az olvasót egész eddigi életének legfontosabb eseményeibe: a felszabadulása, a házassága, a család szökése Amerikába, barátsága a szintén holokauszt-túlélő, neves osztrák pszichiáterrel, Viktor Emil Frankllal, illetve visszatérése Auschwitzba. De túl ezen a praxisában előfordult olyan eseteket sző az időrendben haladó történetbe, amelyek őt is fontos felismerésekhez segítették a komoly belső munkát igénylő feldolgozási folyamatban.

„A fájdalmat nem radírozhatjuk ki. A szabadságunk abban áll, hogy elfogadhatjuk azt, akik vagyunk, és amit tettek velünk, hogy aztán továbbléphessünk” – írja. Könyvének egyik nagy érdeme a precízen vázolt önmegfigyelés és a példaértékű őszinteség. Ráadásul a megbocsátás fontosságával szembesíti az utókort, de úgy, hogy nem erőlteti. Empatikusan ezt mindenkinek a saját megélésére és belátására bízza.

„Túlságosan is könnyű börtönt építeni a fájdalmunkból, a múltunkból. A bosszú a legjobb esetben is hiábavaló. Nem tud változtatni azon, amit tettek velünk, nem törölheti ki az igazságtalanságokat, amelyeket elszenvedtünk, és nem hozhatja vissza a holtakat sem. (…) A megbocsátás azt jelenti, hogy gyászolunk – gyászoljuk azt, ami megtörtént, és azt, ami nem történt meg –, és hogy feladjuk a vágyunkat arra, hogy bárcsak másképp alakult volna a múltunk. Azt jelenti, hogy elfogadjuk a múltunkat és a jelenlegi életünket.”

Hiszen az igazi döntés kizárólag rajtunk múlik, hogy miként viszonyulunk a próbatételekhez, amelyek elé az élet nap mint nap állít bennünket. Hogyan látjuk a múltunkat, a sérelmeinket, képesek vagyunk-e arra, hogy változást hozzunk az életünkbe? Belátjuk-e, hogy egy-egy fájdalmas tapasztalat nem elviselhetetlen súlyként nehezedik ránk, hanem ajándék az élettől, és lehetőség arra, hogy rátaláljunk legbelső erőforrásainkra és célunkra. Mindenkinek van döntési lehetősége. Erre tanít dr. Edith Eva Eger könyve azzal az életmentő útravalóval, amelyet ő kapott az édesanyjától az Auschwitz felé tartó halálvonat sötétjében, és amit aztán sosem felejtett el többé: „Nem tudjuk, hová tartunk. Nem tudjuk, mi fog történni. Csak arra emlékezz: senki sem veheti el tőled azt, amit a fejedbe raksz.”

Edith Eva Eger

Edith Eva Eger: A döntés
Fordította: Farkas Nóra
Libri Kiadó, Budapest, 2017
424 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár 3199 Ft,
ISBN 978 963 310 8208

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Edith Eva Eger tizenhat éves volt, amikor a nácik megérkeztek magyarországi szülővárosába, Kassára, és családjával együtt Auschwitzba hurcolták. (…) Edith túlélte a borzalmakat, és úgy döntött, megbocsát fogva tartóinak, és mindennap élvezi az életet. Évekkel a kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, függőséggel vagy gyásszal küszködőknek segít.

A döntés egyszerre memoár és útmutató, melynek célja, hogy mindannyiunknak segítsen kiszabadulni saját elménk börtönéből. Dr. Eger műve reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől. Ez a könyv arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömet és a szabadságot választjuk.