Házassági triplaszaltók | Alain de Botton: A szerelem csapásai

Virginiawoolf |

Ronda és finom – bő évtizede így dobták piacra az ízletes, de roppant mód csúnya Chokitót. Vélhetően hasonló marketingszemlélettől vezérelve jelent meg Alain de Botton legújabb könyve – A szerelem csapásai – magyarul. Senkit ne riasszon el azonban a giccses-közhelyes cím, meg persze a hozzá tökéletesen passzoló borító! Az előnytelen külső valójában egy remekül szerkesztett könyvet rejt magában, ahol a tartalom köszönőviszonyban sincs a „reklámarccal”.

Nem új keletű felismerés, hogy a házasság két ember hazárdjátéka, ahogy az sem, hogy a legjobb gyógyír a szerelemre, ha közelebbről megismerünk valakit. Miért van mégis olyan érzése az olvasónak, miközben két pofára habzsolja A szerelem csapásai című regényt, hogy valami igazán újat tanult, ennélfogva közelebb került a szerelmi útvesztők (értsd: önmaga) megértéséhez? Bár két ember enigmatikus viszonya soha nem bogozható ki teljesen, de Botton arra tesz kísérletet, hogy titokmentessé tegye a párkapcsolati talányt.

A svájci születésű brit filozófus és bestsellerszerző tudja, miről beszél, amikor azt írja: „Ha valakit igazán szeretünk, szóba sem jöhet, hogy meg akarjuk változtatni.” Ő maga túl élete delén (1969-ben született) – és átélve tizenhárom évnyi házasságot – írta meg ezt a regényt. Bár a könyv (látszólag) nem önéletrajzi ihletésű, az okfejtések és pragmatikus javaslatok, mindenképpen arról árulkodnak, hogy az írója személyesen is megizzadhatott a házastársi konfliktusok egynémelyikétől. A könyv belső hangja is páratlanul izgalmas attól, hogy mindvégig a kívül-belül lét állapotát ragadja meg. Az olvasó egyszerre van jelen a főszereplő (Rahib Khan) gondolataiban, és nézi felülről/kívülről ezt a lakmuszpapír-szerű életet.

A regény hátulról előre építkezve, már az elején megfosztja vagy/és megajándékozza az olvasót a megoldókulccsal. Természetesen gyorsan hozzátehetjük: »ahány ház, megannyi ajtócsapkodás«, és ezt a szerző sem kérdőjelezi meg. A regény ugyanis nem „a” tuti házassági kalauz, csupán a kapcsolatok zömében menetrendszerűen előforduló válságos pillanatokra adott válaszhalmaz, amelyet ha szem előtt tartunk, felvértezhetjük magunkat.

Igen ám, de ahogy a szerző is fogalmaz egy helyütt: „Rabihnak csak akkor van esélye igazán élvezni az élete eseményeit, amikor azok már lezajlottak”. Akkor most hogyan is van ez? Adott egy pasi (Rabih), aki találkozik egy nővel (Kirsten), szerelembe esnek, majd összeházasodnak. Majd a mézesheteken túl jön az igazi érzelemcsata, hogy vajon kibírja-e a kapcsolat azokat a karcos érintkezéseket, amik a hétköznapok súrlódásaiból, megnemértéseiből adódnak.

Alain de Botton szerint, csak abban az esetben állíthatjuk, hogy egyáltalán elkezdtünk megismerni valakit, ha okozott nekünk már komoly csalódást. Viszont az illúzióvesztésért hatalmas árat fizetünk. Ilyenkor egy csapásra lekerül rólunk a romantikára fókuszáló szemüveg, és partnerünket a maga pucér valójában látjuk: egy gerinctelen laposféreg. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy rögtön a válóperes ügyvédet kell felkeresnie a házaspárnak, mert előfordulhat, hogy még a legmélyebb krízishelyzetre is létezik megoldás. A regény főszereplőinek sikerül ez a visszatalálás, érzelmi hazatérés – egy párkapcsolati terapeuta segítségével.

• Olvass bele!

A történet férfi főszereplőjének egyik összegző gondolata az, hogy a romantikus eszmény garancia a katasztrófára, és később így folytatja, a 13 évnyi házasság után, azért áll készen a kapcsolat folytatására, mert képes szeretni, ahelyett, hogy (csak) őt szeretnék.

Ilyen egyszerű lenne? Természetesen nem, de ezt Alain de Botton sem állítja. Végtére is ez a regény nem papírízű életbölcsességek gyűjteménye, hanem egy fiktív házasság univerzális kibontása, ahol a szerző egy olyan perspektívából mutatja meg a naplemente utáni romantikát, ami mentes a felesleges vágyálmoktól. Rövidebb-hosszabb életünk során ugyanis számtalanszor kerül elénk érzelmi taposóakna, és jobb nem felrobbanni általa. És ha az első – vagy ne adj’ Isten századik – töréspontnál bedobjuk a törülközőt, gondoljunk bele: még csak ez a mérkőzés ért véget. Ugyanis nem derül ki, hogy akiből kiábrándultunk, pótolható-e egy újabb – és legalábbis a csalódás pillanatáig tökéletesnek hitt – kedvessel. A szerzőt idézve: „…tényleg mindenkiben van valami kis kivetnivaló, ha közelebbről nézzük…”

Végezetül megkövetve a könyv tervezőjét, elmondható, hogy a borító valószínűleg tökéletes marketingfogás, mert sok esetben egy házasság is (lehet) olyan, mint az érdes-édes Chokito.

Alain de Botton: A szerelem csapásai
Fordította: Papp Bertalan
Gabo Kiadó, Budapest, 2018
308 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes webshop ár a gabo.hu oldalon 2542 Ft,
ISBN 978 963 406 6699

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Rabihnak és Kirstennek vacsorapartikon és kávézáskor gyakran felteszik a kérdést: hogyan ismertétek meg egymást? A válasz könnyen jön, kedves sztori, mindketten szívesen mesélik. Van azonban egy második része is a történetnek, csak erre sosem kérdeznek rá: mi történt utána?
Rabih és Kirsten megismerkedtek, egymásba szerettek, és összeházasodtak. A történetük közmegegyezés szerint itt véget is ért. Pedig épp csak elkezdődött.
A szerelem csapásai egy házasság története, a vágy ébredésétől a valódi elköteleződéssel járó örömökön és félelmeken át a közös élet során felszínre bukkanó problémákig. Provokatív regény a modern párkapcsolatokról és arról, hogyan lehet túlélni őket.