|| EGY || Tegnap megtaláltam Violet Billnek szóló leveleit. Bill egyik könyvének lapjai között rejtőztek, onnan hullottak a padlóra. Évek óta tudomásom volt a levelekről, de sem Bill, sem Violet nem árulta el, mi áll bennük. Azt viszont elmondták, hogy néhány perccel az ötödik és egyben utolsó levél elolvasása után Bill meggondolta magát Lucille-lel kötött […]
szeptember 11, 2016 Írta: olvassbele
Bogárdi Iván | Eltartott néhány száz évig, de ma már nyíltan, bár óvatosan lehet beszélni és írni arról, hogy mi történik, ha két szerelmes ember egymásra talál. Arról azonban még mindig hallgatunk, hogy mit tehet egy szerelmes ember a testével, társaság hiányában. A norvég Hilde Østby első könyvében, A vágyakozás enciklopédiájában ez a szégyenérzet nem […]
szeptember 11, 2016 Írta: olvassbele
B | Bibliotéka Rómában, nem is olyan régen, a Santa Maria Maggiore mögötti egyik sikátorban megbújt egy kis bibliotéka, amelyet egy magánalapítvány működtetett. A mindössze tizenötezer kötetes, említésre sem méltó könyvtár egy magánadományozó gyűjteménye volt, aki azon rosszul értelmezett buzgalmában, hogy a felvilágosult osztályhoz, azaz az úgynevezett értelmiséghez tartozzon, összekapart egy kizárólag hajókról és hajózásról […]
augusztus 28, 2016 Írta: olvassbele
(…) Kerek fejű, kopasz ember volt, pár nappal azelőtt becsöngetett hozzánk, és amikor elővigyázatosan, ahogy anyám tanította, kinéztem a kis lyukon, csak annyit mondott: „Ááá, te vagy a Cicuka, szaladj, mondd meg az anyukádnak, hogy megjött a Kálmán bácsi.” Megmondtam. Anyám sikoltozva rohant az ajtóhoz, feltépte, ölelgették egymást a kicsi, kövér bácsival az előszobában, talán […]
augusztus 28, 2016 Írta: olvassbele
Bedő J. István | Megesik, hogy némely történetet annyiszor hallunk, hogy egy idő után úgy érezzük, velünk esett meg. Sándor Erzsi, akit ismernek sokan színészként, de még többen rádiós újságíróként, annyiszor hallotta anyjától a család poénra kihegyezett eseteit, hogy egy idő után sajátjának érezte és megörökítésre méltónak. Sándor Erzsi (és anyja, Tóth Gitta) történeteiben nem […]
június 29, 2016 Írta: olvassbele
Bedő J. István | Idős urak szívesen nosztalgiáznak ifjúkoruk (többé-kevésbé) kihagyott kapcsolatai felett, meglehet, hogy idős hölgyek is – habár e tárgyban nincs komolyabb tapasztalatom. Mindenesetre Émile Ajar (vagyis Romain Gary) regénye, a Salamon király szorong éppen ezt a törékeny állapotot ragadja meg. (Az eredeti mű tartalmát is összefoglaló kritikánk itt olvasható.) A Park Kiadó volt olyan szíves, […]
június 29, 2016 Írta: olvassbele
Somogyi András | Valóban tündérmesét írt Romain Gary. Mi más lenne az, amelyben mindenki szeretni való, jót akar és többnyire jót is cselekszik. Főhős három is van: a mesélő – a 25 éves Jean, a taxisofőr; Salomon Rubinstein a 84 éves, visszavonult üzletember, a „Nadrágkirály” és Cora Lamenaire, a valaha népszerű sanzonénekesnő, aki 64-nek mondja […]
június 29, 2016 Írta: olvassbele
| 1 | Egy nagyon öreg úr szállt be a taximba az Haussmann úton, szép ősz szakálla meg bajusza volt, amit később leborotváltatott, amikor már közelebbről ismertük egymást. A fodrásza azt mondta neki, hogy öregíti, és mivel már különben is bőven megvolt nyolcvannégy éves, minek rátenni még egy lapáttal. De amikor először találkoztunk, még teljes […]
február 22, 2016 Írta: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | Colm Tóibín az ellentmondásos anya–gyermek kapcsolatok szerzője, a rendhagyó szülő–gyermek viszonyoké. Írt olyan asszonyokról is, akik nem hisznek a gyerekükben, hogy aztán papírra vesse annak a nőnek a történetét, aki az egyik leghíresebb anya széles e világon. Aki talán szintén nem hitt a fiában, egyszerűen csak szeretni akarta. Viszont ő volt […]
január 20, 2016 Írta: olvassbele
Erzsók és Deutsch Lipót Mi Erzsi néninek hívtuk, de nagyapánk úgy emlegette: Erzsók. Isten tudja, miért – talán mert ezt így soha senkitől senkinek nem hallottam –, valahogy nagyon különlegesnek, egzotikusnak, misztikusnak éreztem gyermekkoromban. Szó mi szó, azóta is csak a Petőfi-féle „szemérmetes Erzsókhoz” volt szerencsém e néven. Ha nagyapám nővérére gondolok, fel tudom idézni […]
január 20, 2016 Írta: olvassbele
Tóth Zsuzsanna | Előre kell bocsátanom, nem vagyok érintett. Vagyis persze, igen, csak nem úgy. A veszteségeket nem úgy hordozom, mint azok, akik egy Facebook-csoportban megosztották egymással emlékeiket, gondolataikat, veszteségeiket. Ugyanakkor annak idején csatlakoztam a csoporthoz (köszönet a befogadásért), és már ott, akkor, megrendülten olvastam a feltörő emlékfolyamot. Nem voltam egyedül. A holokauszt és a […]
november 23, 2015 Írta: olvassbele
Tóth Zsuzsanna | Még napokkal azután is, hogy befejeztem Iselin C. Hermann könyvének olvasását, fejemben dönögtek a regény sorai. Jó volt olvasni, pedig nem mondhatom stílusát se túl különösnek, se túl különlegesnek. Vonzó, lendületes és játékos, szellős és mégsem felszínes szöveg. Ráadásul a történet meglehetősen egyedi. Mondhatnánk kaméleon-regénynek akár, hiszen rejtőzködés is akad benne bőven. […]
november 13, 2015 Írta: olvassbele
| 1 | Akik azt hitték, hogy hamar vége lesz a háborúnak, már rég halottak voltak. A háborúba haltak bele. Így hát október végén Albert erős fenntartással fogadta a fegyverszünetről szállongó híreket. Nem adott több hitelt nekik, mint a propagandának, még az elején, annak például, hogy a német golyók olyan puhák, hogy szottyos körteként mállanak […]
november 13, 2015 Írta: olvassbele
L. Sz. | Az első világháború idején játszódó regények alapvetően hasonlóak. Maga a történelem adja az írások komor alaphangját, és persze nevetnivaló sem volt sok akkortájt. Ez a könyv mégis nagyon más. A háború utolsó napjaiban kezdődik, és az azt követő évekről szól. A leszerelt katonák további sorsára fókuszál. Ezeknek a kifáradt, testileg és idegileg […]
december 8, 2018 Írta: olvassbele.com
0