A holokauszt és a családom (részlet)

Posted on 2016. január 20. szerda Szerző:

0


Holokauszt és a család-bor200Erzsók és Deutsch Lipót

Mi Erzsi néninek hívtuk, de nagyapánk úgy emlegette: Erzsók. Isten tudja, miért – talán mert ezt így soha senkitől senkinek nem hallottam –, valahogy nagyon különlegesnek, egzotikusnak, misztikusnak éreztem gyermekkoromban. Szó mi szó, azóta is csak a Petőfi-féle „szemérmetes Erzsókhoz” volt szerencsém e néven.

Ha nagyapám nővérére gondolok, fel tudom idézni hosszú ősz hajából font kontyát, idős korában is termetes alakját, érzem ma is lakásának hangulatát. A foglalkozását is különös ízű szó nevezte meg: ószeres. Azon szavak egyike számomra, amelyeket mindig is ismertem hangalakjukról, de elemeik jelentésére és összefüggésükre csak felnőtt fejjel ébredtem rá.

Valamiképp rám hagyományozódott, és én őrzöm az emlékkönyvét. Még préselt virág is akad benne nem egy. A legkorábbi bejegyzés 1906. december 2-i keltű. Így szól:

Erkölcs és tisztaság a legnagyobb büszkeség!
Munka és szorgalom a legnagyobb vagyon!

Úgy tartják – és én elhiszem –, hogy gyönyörű fiatal lány volt. Hódolója, udvarlója, kérője akadt volna bőven. De ő beleszeretett a nála harminc évvel idősebb zsidó boltosba, Deutsch Lipótba. Nagy szerelem volt és nagy szenzáció. A szenzáció – mint a csoda rendesen – aztán nem tartott három napnál tovább. De a szerelem megmaradt, áthidalva korkülönbséget és együtt éltetve különböző hitet, vallást, szokásokat.

Erzsi néném nevezetes emlékkönyvébe szép szerelmes szavakat írt az „ifjú” férj, 1915. október 30-i keltezéssel. Ő költötte-e vagy kölcsönözte? Mindenképp mélyebb és őszintébb, mint a szokásos „emlékkönyv-líra”.

Örök emlékül

Ami virág nyílik, mind tenéked adnám,
Csak azt, amit érzek, egyszer elmondhatnám.
Elmondhatnám néked, a legszebb virágnak,
Eddig szerettelek, ezentúl imádlak…

És ha minden virág hervadásnak indul,
S szíved meg nem reszket esdő szavaimtul,
Büszkén kikiáltom az egész világnak:
Eddig szerettelek, ezentúl imádlak!

Engedj lábaidhoz rózsákat hintenem,
Te voltál, te leszel bálványom, mindenem.
Csillagos sugárban mindig téged látlak,
Mert téged szeretlek, rajongón imádlak.

Szerető férjed
Lipót

Közel harminc évig éltek boldogan. Erzsi néni átvette a zsidó szokásokat, megismerte a vallást. De megtarthatta a keresztény szokásokat, ünnepeket is. Lipót büszke volt „édes szép ifjú hitvesére”, Erzsi a férje bölcsességére, tapasztalataira. Így öregedtek egymáshoz.

Simándi Klára

Simándi Klára

Megrendült értetlenséggel fogadták, hogy el kell válniuk egymástól, amikor a kilencvenöt éves Deutsch Lipótot elhurcolták. Aligha jutott messzebb az óbudai téglagyárnál, de felesége még húsz évig várta haza. Megtartotta a zsidó ünnepeket, gyertyát gyújtott, amikor illett, és rendszeresen kiporolgatta, kiszellőztette Lipót bácsi ruháit – máig előttem van, ahogy a nyitott udvari ablak kilincsén lógtak a hosszú fekete kabátok –, hogy mindent rendben találjon, ha hazatér.

De húsz év múlva mégis ő indult utána.

Simándi Klára

Posted in: Könyvrészletek