Tóth Zsuzsanna |
Még napokkal azután is, hogy befejeztem Iselin C. Hermann könyvének olvasását, fejemben dönögtek a regény sorai. Jó volt olvasni, pedig nem mondhatom stílusát se túl különösnek, se túl különlegesnek. Vonzó, lendületes és játékos, szellős és mégsem felszínes szöveg. Ráadásul a történet meglehetősen egyedi. Mondhatnánk kaméleon-regénynek akár, hiszen rejtőzködés is akad benne bőven. Persze, van, aki szimplán szerelmes könyvként olvassa, s értékelhetjük ekként is.
A Dominó Párizsban játszódik, s a hely atmoszférája, a szabadság, a férfi-női viszonyok vélt vagy valós frivolsága remek keretet ad a történetnek. Többnyire mindannyian szeretjük Párizst. Iselin Hermann is. „Egy város legyen elég nagy ahhoz, hogy önmaga lehessen benne az ember. Vagy hogy más lehessen.” Párizs nemcsak kiváló díszlet, de alkalmas arra is, hogy az írónő társadalmi érzékenysége megmutatkozzék a különbségek felvillantásával. Elgondolkodtató kérdések merülnek fel például az utcán heverő hajléktalanok kapcsán, hogy vajon „mikor dől ez ilyesmi? Mikor lesz egy egyéniségből az utcakép része. Egy ember a szellőzőrácson. Vagy a padon. A csavargó nem adja fel a büszkeségét, sem a méltóságát. Csak a hovatartozását.” Ugyanakkor ebben a városban élnek olyanok is, akik tudják, hogy „ha pezsgő, akkor Dom Perignon”. A regény reflektorfénybe került főalakjai valahol a két szélsőség között kapnak helyet. A nagyvároson belül egy szűkebb területen, olykor egymással szemben álló házak lakásaiban.
Talán nem árt tudni, hogy a szerző első művében is fontos szerepet kapott Párizs. (Az Expressz ajánlott! bejárta az egész világot, magyarul is olvasható.) A levélregényben egy dán diáklány és egy francia festő kapcsolata tárul fel. Nem véletlen a „francia kapcsolat”. Hermann, ahogy a fordítója írja, „egy híres műkereskedő família sarja (még a keresztnevét is egy antik porcelánkészletről kapta), pályáját kötéltáncos utcaszínészként kezdte Párizsban”.
Miről is szól a Dominó? Kétségtelenül egyfajta kirakós játék, amelynek meg kell fejtenünk sajátos logikáját. A véletlenek sors-szerűségéről? Párizsról, a szerelemről, vagy inkább a kapcsolatokról? Talán látlelet a kapcsolatok reménytelenségéről? Az én olvasatomban nem csupán a vágyakról és a szerelem arcairól, de a megragadott és elszalasztott lehetőségekről is szól. És persze a kapcsolatokban játszott szerepeink egyenlőtlenségeiről. Csupa álarc és csupa átlátszóság. Főként női karakterei ismerősek, bár némelyik titkokkal teli. Egyikük, egy idős hölgy, kora ellenére maga az életöröm.
Ritka az, amikor egy cím pontosan visszaadja a mű lényegét. A dán írónő Dominója, amelyet már 2008-ban megírt, azonban éppen ilyen: csakúgy, mint a játékban, a részek egymáshoz fűződő viszonyukban nyerik el valódi jelentőségüket. A dominó négy kapcsolattípusban épül (és omlik össze), ebből háromban főként a szerelem (pontosabban annak elmúlása) természetrajza szerint. Jogosan merül fel az a kérdés, vajon miként hat ránk a szerelem? Elveszünk, felolvadunk benne, őrültségekre sarkall? Azonos-e a szédítő vággyal? És persze – női ésszel – logikusan adódik a kérdés, megéri-e mindent feladni érte? A nők a férfi körül keringenek, vonzások és taszítások hullámai között. Vagy inkább a férfi röpdös a női lámpák fénykörében?
Az izgalmas és pontos szerkesztésű, szövevényes, jelenünkre reflektáló szövegben nincsenek felesleges mondatok – Kertész Judit üde fordítása –, annál inkább megfejtendő összefüggések. Hozzá kell tennünk a saját olvasói-dramaturgiánkat, hogy komplett egészet kapjunk. A regényben minden lépésnek következménye van. S mégsem eleve elrendeltség, sokkal inkább a véletlenek kapnak hangsúlyt. „Vajon nem pusztán bizonyos körülmények véletlen egybeesését nevezik sorsnak?”
Iselin C. Hermann: Dominó
Park Kiadó, Budapest, 2015
328 oldal, teljes bolti ár 2900 Ft
ISBN 978 963 355 1066
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A Dominó szerelmesregény. Hősei házasok vagy szinglik, hűségesek vagy hűtlenek, szenvedélyesek vagy visszafogottak – de mind vágyakoznak valami után.
Párizs szívében él Zephyr szép és zárkózott feleségével, Manonnal. A szemben lévő házban Toqué, az író látogatja Rose nevű kedvesét és közös kisbabájukat. Eric, a betegápoló attól boldog, ha mindenkin segíthet. És Sabatine, az ellenállhatatlan fotóművész belebolondul egy titokzatos férfiba.
Egyesek egymásba szeretnek. Másokat megcsalnak. Mindannyian rejtegetnek valamit. De ki csal meg kit? És ki az, aki hazudik?
Iselin C. Hermann kalandos úton jutott el az irodalomig. Eredetileg akrobatának tanult Franciaországban, saját bevallása szerint a mai napig tud kötélen táncolni. Ezután egy koppenhágai színház társulatában rendezett és játszott, majd bölcsészettudományi tanulmányai és könyvkiadói szerkesztői munkája után az Expressz ajánlott! című levélregény hozta meg számára a világsikert. Azóta két gyerekkönyve és több regénye is megjelent.
Posted on 2015. november 23. hétfő Szerző: olvassbele
0