Micsoda nagyszerű dolog… | Koós János születésnapjára

Posted on 2015. november 21. szombat Szerző:

0


Az ünnepelt

Az ünnepelt

Szabó Gabi |

A „nagyszerű slágert” 1961-ben hallhatta először a közönség, és évtizedek múltak el azóta is, hogy felszólítást kaptunk: „Mondjátok meg Máriának”. Koós János­nak sokadik születésnapja van. Kül­földön élő magyarok úgy jellemzik: „Ez a Koós egy hungarikum”. A három évvel ezelőtt készült, de azóta sehol meg nem jelent beszélgetéssel köszöntjük őt. Koós János megállapításainak érvényessége mit sem változott.

Igaz mostanában nincs saját tévé­mű­sora, azonban az archívumoknak köszönhetően szinte naponta láthatjuk klasszikus fel­vé­teleit. Miért nem csinál új műsort?
A szemünk láttára szorítják ki a tévézés palettájáról az értékes művészeket és műsorokat a gagyi műsorok. Mit lehet ezzel kezdeni? Semmit – és nem is kell. „Úgysem tudják, ki az a Beethoven.” Csak erre van igény. De azért az is nagyszerű érzés, hogy a piacon nem tudok öt lépést tenni anélkül, hogy valaki ne szólítana meg, hogy tegnap melyik csatornán, miben látott. Mert azért előveszik ezeket a régi felvételeket, és bizony a nézettségi mutatók alapján is sokszor kenterbe vágja az összes kereskedelmi műsort.

Ezek szerint azért csak tévézne… Ha mégis, milyen műsort készítene?
Zenész vagyok, a klasszikus zene a mindenem. Talán egy klasszikus zenével foglalkozó műsort szívesen készítenék. De riportokra vagy sorozatműsorhoz nem lennék alkalmas, mert csak én jutnék szóhoz…

Az egyik (de nem a legelső) Táncdalfesztiválon

Az egyik (de nem a legelső) Táncdalfesztiválon

A zeneipar és az énekesi pálya nagyon csábító manapság, hiszen számtalan fiatal látja a jövőjét a tehetségkutató műsorokban. Talán úgy, mint annak idején a táncdalfesztiválok révén.
Ez ma már másról szól. Nem az énekesről, hanem a marketingről. Leginkább azoktól függ itt minden, akik kitalálják ezeket a műsorokat. De egy számomra fontos kikötés biztos lenne a jövőben, ezekkel a műsorokkal kapcsolatban: csak akkor engedném ezeket, ha a versenyzők kizárólag magyar számokat énekelnének.

Például Szenes Iván szerzeményeit? Az ön pályafutását végigkísérte, mintha minden dal az egyéniségére lett volna kitalálva…
Azt hiszem, ő valahogy megtalálta a bennem szunnyadó humort. Mindig azt mondta: „Jani, az én istállómban te vagy a legjobb ló”. A legváratlanabb pillanatokban születtek a legjobb dalok, amiket írt.

A kislány a zongoránál verhetetlen volt, aztán mégis sikerült szinte felülmúlni. Hogyan született a következő nagy siker?
Szenes Iván ült a zongoránál, mellette Lovas Róbert, aki a Kislány… szövegét írta. Én is ott voltam velük, és próbáltam ecsetelni, milyen nagy pácban is vagyunk. Mert egy ekkora sikert, egy ilyen számot, mint a Kislány…, ezt nehéz lesz überelni. Ahogy ott ülünk, egyszer azt mondja a Szenes a Lovasnak: „játssz egy rock and rollt”, mire Lovas: „Hát nem vagyok teljesen őrült”. Erre Szenes rávágta: „Na, ez lesz a címe. Kész, megvan a dal” – mondta, és meg is volt. Hát így.

De mellette persze ott volt Havasi Viktor, S. Nagy István, akik számtalan jó dalt írtak önnek. Duettet énekelt még Dajka Margittal is…
Nagyon jól sikerült duett volt a miénk, de vele könnyű volt, hiszen ő annyira tehetséges volt. Barátok voltunk, sőt… Szakmai szerelem volt a mi kapcsolatunk, amibe még az is belefért, hogy éjjel háromkor elkészítsük neki – a feleségemmel együtt – a kedvencét. Egyszer felhívott így éjjel, hogy egy óra múlva legyen kész a kapros túrós sztrapacska. Viszek egy üveg bort, jó? – mondta, Mi meg éjjel háromkor elkezdtünk krumplit reszelni. Tudta, hogy nagyon jó sztrapacskát tudok készíteni, mindig van otthon juhtúró és erdélyi tárkony is. Hát, már fél óra múlva csöngetett, hozta a bort. Megkérdezte: Asszony itthon van?, mondtam: itthon. Mire ő: De kár. Majd bejött, leültünk hárman az asztalhoz, megettük, megköszönte, mondta, hogy nagyon jó volt, imádlak – és távozott. Ez volt ő – imádtuk egymást.

Ha már a nőknél tartunk, a Cherbourg-i esernyők híres dalát a feleségével énekli. Híresen harmonikus családi életüknek mi a titka?
A feleségem. Tulajdonképpen mindent ő csinál, én csak fellépek. Ez a duett – ez a mi számunk. Erre még a legzajosabb fesztiválon is hirtelen csönd lesz, amikor elénekeljük.

A Fradi iránti rajongásból sosem volt gond otthon?
Amikor összeházasodtunk, csak egyet kértem tőle. Az életben mindent mondhat, csak egyet nem: Jani, ne menj ki a Fradi-meccsre. Soha nem mondta. Tudja nagyon jól, hogy még édesanyám is kijárt velem a meccsekre. Tudja, hogy ez nekem mit jelent, így soha nem is kérte.

Ön szerint mi lesz a zöld-fehérekkel?
Van egy dal, jegyezze meg jól: Fradi volt, Fradi lesz, míg a földön ember lesz… – ezt szoktuk, ugye, énekelni, és ez így is van, bár ilyen hullámvölgy még sosem volt. Az a baj, hogy ma már teljesen másról szól, mint a régi szép időkben.

Kanyarodjunk vissza a zenéhez. Szerepel új lemez a tervei között?
Nem. Nem tudok már olyat csinálni, ami felülmúlná az előzőeket, akkor pedig minek? És úgy gondolom, nem szeretnék celebeskedni sem. Hiszen tudja: „nem vagyok teljesen őrült”.