Én lettem ő | Sándor Erzsi: Anyavalya

Posted on 2016. augusztus 28. vasárnap Szerző:

0


SándorErzsi_Anyavalya-bor240Bedő J. István |

Megesik, hogy némely történetet annyiszor hallunk, hogy egy idő után úgy érezzük, velünk esett meg. Sándor Erzsi, akit ismernek sokan színészként, de még többen rádiós újságíróként, annyiszor hallotta anyjától a család poénra kihegyezett eseteit, hogy egy idő után sajátjának érezte és megörökítésre méltónak. Sándor Erzsi (és anyja, Tóth Gitta) történeteiben nem kizárólag az esemény a fontos, majdnem ugyanennyire lány és anya szemlélete.

A névről (és csak névről) ismert apa meg a majdnem minden kataklizmát túlélő, megúszó anya sztorija iszonyúan röhögtető – és ugyanilyen sírnivaló. Körülöttük meg a számtalan, anekdotává alakult sorsú rokon. Dél-Amerikába átpendliző és jobbára váratlanul felbukkanó férfiak, nők, szépségéből és könnyen kaphatóságából élő nagynéni, néhány holokauszt-túlélő (és még több túl-nem-élő), elpusztíthatatlan életerő és tenni akarás – talán így lehetne összefoglalni a két főszereplő, a mesélő és az újramesélő életét. Meg a koktélcseresznye a sokszor kesernyés desszerten: a röhögés képessége.

Sándor Erzsi azt az anyát írta meg, akit természetesen sosem ismerhetett. A fiatal, csinos, kacér lányt, aki magát mindenféle filmek vampjának adja elő. (Akár értik őt, akár nem…) Meg aki minden helyzetben nagy dumás. Olyan szavakész (slágfertig), hogy a fal adja a másikat. Erzsi ezzel az örökséggel harcolgat, amíg maga is ilyenné, ilyen dumássá, ilyen szeretni valóvá nem válik. A harcolás meg elmúlik.

Anya személye persze véges életű, de figuráját sikerült örök(ebb)életűvé tenni. Gitta nem keveset tett ezért, mert (csekély számú kortársához hasonlóan) egyszerűen belefolyt a fiatal társaságba, amelynek – magától értetődően – középpontja lett. Mert olyan, amilyen. Vamp és nagydumás. Mellesleg megértő anya-nővér-nagynéni, aki képes kiszedni az megzakkant lelkűből a zakkanás okát, és képes megröhögtetni, hogy kevésbé fájjon. Erzsi önmagát, a lánykorát is beleírta, szakmai, emberi, szerelmi kalandozásait, elegánsan kihagyva azt a részt, ami saját felnőtt életéről, meg fiáról, Tomiről szól. (Azt is feltétlenül tessék elolvasni!)

A kézirat első kritikusa szerint két nő végigröhögi a 20. századot. Ez igaz ugyan, de megismerjük azt a 20. századot is, amely nem kevés szenvedést, rémséget, halált osztott ki nagyon sokaknak. Meg azt is, hogy vajon milyen recept segít túlélni az elviselhetetlent.

Hihetetlenül szórakoztató receptkönyv, sokszor elővehető újra. Meg újra, meg újra.

Sándor Erzsi (Fotó: Gordon Eszter)

Sándor Erzsi (Fotó: Gordon Eszter)

Sándor Erzsi: Anyavalya
Park Kiadó, Budapest, 2016
264 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes internetes ár 2541 Ft,
e-könyv formátumban 1800 Ft
ISBN 978 963 355 2735

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Anyám naplót mesélt nekem. Családot mesélt körém, nagyszülőket, unokatestvéreket, apát. Mindannyiukat felismertem volna, ha szembe jönnek velem az utcán vagy betoppannak. Soha nem jött senki.

Száll a füst. Száll a por és a hamu. A felhőből kibontakozik egy alak, és nyomban beszélni kezd. Egymásba érnek a történetek a moszkvai nagyhercegeket szédítő világszép nagynéniről, egy prolicsaládról, egy értelmetlen brazíliai utazásról és egy még értelmetlenebb hazatérésről. Egy régen elmúlt család tagjairól, egy kispesti házról, egy kalapszalonról, az ítélőképesség hiányáról és persze a deportálásról. A mesélő a konyhában ülve varr, szavai nem kímélnek senkit és semmit, csúfondárosan mutogatnak a szerelemre minden áron, a magányra, a dacosan egyedül vállalt gyerekre, a benne újraéledő álmokra és az önáltatásra. Mondja, egyre csak mondja. Mi hallgatjuk. Temetünk. Sírunk. Röhögünk.

Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten, tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztője. Többnyire újságíró.