Browsing All posts tagged under »jodi_picoult«

Csak a pigment számítana? | Jodi Picoult: Apró csodák

július 16, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Sokszor leírtam már, hogy Jodi Picoult valamit nagyon megtanult azon a bizonyos kreatív írás szakon. Korunkban ő az egyik legszakavatottabb képviselője a minőségi szórakoztató irodalomnak: az érdekes, újszerű tartalom és téma mindig ügyes cselekményszövéssel párosul. Gyakorlatilag ontja magából a könnyen olvasható regényeket, amik éppen csak annyira mennek bele a kényes témákba, […]

Jodi Picoult: Csodalány (részlet)

október 8, 2015 Írta:

0

Kettő „Persze, rengeteg ember hisz Istenben. Azt is sokan elhitték, hogy a Föld lapos.” Ian Fletcher (The New York Times, 1998. június 14.) || 1999. augusztus 17. || (…) Habár számtalan újságíró megpróbálta kicsikarni belőle a választ, Ian Fletcher mindig mereven elzárkózott attól, hogy feltárja élete azon eseményeit, amik miatt nem hitt többé Istenben. Sőt, […]

Hittel vagy hit nélkül | Jodi Picoult: Csodalány

október 8, 2015 Írta:

0

Zemen Annamária | Meg lehet-e találni a vékony határvonalat csoda és valóság között, és ha igen, hol van? Ha csak ezt az egy kérdést tenné fel Jodi Picoult a legfrissebben megjelent könyvében, már azzal is elérné, hogy rajongói tízezer­számra rohanjanak a könyves­bol­tokba. De nyitott kérdés még marad bőven. Mariah White egy átlagos amerikai kis­városban él […]

Jodi Picoult: Szelíd vadak (részlet)

február 10, 2015 Írta:

0

1999, Botswana Néhány perccel azután, hogy megkapom életem legrosszabb hírét, odaérek a vérengzés helyszínére. Az öt elefánt az oldalán fekszik a poros dombok közt, mintha csak furcsa kinövések lennének a tájban. Legyek dongnak a kiszikkadt földön, elszivárgó fekete vérük körül; felettük sötét papírforgóként kavarognak a keselyűk. Leparkolom a Land Rovert a mopanifa alatt, hogy gyalogoljak […]

Elefántkönnyek | Jodi Picoult: Szelíd vadak

február 10, 2015 Írta:

0

Fekete Judit | Ritkán vállalkozom állatokról szóló könyvek olvasására, talán mert annak idején a szüleim túl magasra tették a lécet, amikor a kezembe nyomták Gerald Durrell könyveit. Durell után viszont azonnal elhatároztam, hogy csakis röhögős állatos sztorikat vagyok hajlandó fogyasztani, nem pedig sírós, szívfacsarós fajtát. (Ami ráadásul az esetek nagy százalékában erősen giccsbe hajló.) A […]

Jodi Picoult: Találj rám! (részlet)

február 7, 2015 Írta:

0

| Virgil | Minden zsarunak van egy megoldatlan ügye. Egyeseké kisebb legenda lesz; olyan sztori, ami minden karácsonyi bulin előkerül, amikor a fiúk egy sörrel többet isznak a kelleténél. A nyom, amit nem láttak meg, pedig kibökte a szemüket; az akta, amit képtelenek voltak a szemétbe hajítani; az ügy, amit sosem zártak le. A rémálom, […]

Szabadon élni vagy meghalni | Jodi Picoult: Találj rám!

február 7, 2015 Írta:

0

Kleyer Éva | Azt persze mindenki tudja, hogy az elefántok soha nem felejtenek. Az is közismert, hogy anyajogú csordákban élnek, nővérek, nagynénik, leányok és egyéb nőági rokonok egy életen át együtt maradnak a mátriárka vezetése alatt. De hallottunk-e arról valaha, hogy az elefántok „eltemetik” és meggyászolják halottaikat, még hosszú évek elteltével is felismerik szeretteik sírját, […]