Már nem terhes…. | Jodi Picoult: Életszikra

Kleyer Éva |

Gyereket akarok. Nem akarok gyereket. Most nem akarok gyereket. Egyáltalán nem akarok gyereket. Beteg lesz a születendő gyermek. Nemi erőszak áldozataként nem akarom megtartani a terhességet. Túl fiatal vagyok, magam is szinte gyerek. Annyi indok létezik a terhesség megszakítása mellett, ahány nő, ahány élethelyzet. Női élet.

Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy mi vezetett a nők helyzetének ilyen drámai változásához, mi a magyarázat a kiszolgáltatottságra, a másodrangúságra, a leértékelődésre? Miért kezeli a férfitársadalom a nőt tárgyként, tulajdonként – kevés kivételtől eltekintve – az egész világon? Talán ez adhat magyarázatot az ismét erősödő vitára: legális abortusz vagy teljes tilalom?

Ha a nő nem rendelkezhet tulajdon teste felett, nem dönthet szabadon maga és a magzata sorsa felől, akkor persze jogos, hogy tiltsuk be a terhességmegszakítást. De vajon előbbre való-e a magzat élete, mint a nőé, aki kihordja? És melyik időponttól tekinthető jogképesnek a magzat? Fogantatásától? A tizenkettedik vagy a tizenhatodik héttől? Vagy netán a világra jöttével?

Jodi Picoult megint nagyon aktuális és égető témához nyúl az Életszikra oldalain. Túszdráma közepébe csöppenünk, szinte a végjátékot szemlélhetjük. Egy Mississippi állambéli abortuszklinikára – az államban szinte ez az egyetlen, ami még működik –, fegyveres támadó tör be. Lelövi a tulajdonost, néhány áldozatot szed a személyzetből, fenyegeti az ott levő pácienseket és az orvosokat. Természetesen már jelen van a rendőrség és a hivatalos túsztárgyaló, aki döbbenten fedezi fel, hogy a fogva tartottak között van saját lánya és szeretett nővére is. De vajon életben vannak-e még? Érintettsége okán át kellene adnia az ügyet.

Nagyon érdekes a történet perspektívája: időben visszafelé haladva követjük az eseményeket. Zavarba hozza persze az olvasót, hogy ki kicsoda, éppen milyen állapotban van (él, sebesült, meghalt?), mi a szerepe az eseményekben, illetve milyen minőségben tartózkodik a klinikán? De ahogy haladunk előre a könyvben, és hátra az időben, úgy lesz egyre világosabb a szereplők háttere, története, motivációja. Jobban megértjük a túsztárgyalót, a főszereplő tinédzser lányt, a sebesült orvost, a nővért – sőt még a fegyveres túszejtőt is. (Megértjük, de ez nem jelenti, hogy elfogadnánk álláspontját.)

Így aztán, amikor a történet végére érünk – ami azért még tartogat egy-két nagy csavart –, javaslom, hogy nyissuk ki újból a könyvet, és kezdjük újra az elejéről, mert így a történet teljesen más megvilágításba kerül.

Minden szereplő érintett így vagy úgy, mindnek van vagy volt valamilyen személyes viszonya az abortuszhoz. Veszélyben forog az aktivista, aki személyesen akar bizonyítékot szerezni arról, hogy milyen praktikákkal hálózzák be áldozataikat a klinika dolgozói, miként kereskednek az eltávolított magzatok szerveivel. Aztán kiderül, ő maga is átesett egy ilyen beavatkozáson. Egy bulizós éjszaka következményeként maradt állapotos, mert csoportos erőszak áldozata lett. „Az nem magzat. Az egy sérülés,a miből fel kell épülni.”

„Ezek a nők váltig állították, hogy az élet szent, a magzat élete főleg szent, de csak addig ragaszkodtak a meggyőződésükhöz, amíg az a kis élet nem bennük fejlődött, és nem az ő életüket forgatta fel. Akkor eljöttek és elmondták, az ő esetük más, mint a többieké.”

Érdekes, hogy az abortusz ellen tiltakozók legtöbbje férfi. Ki is mondatik a könyvben, amit sejtettem: „a hímek fenyegetve érzik magukat a nőstények biológiai folyamatai miatt, a nő a menstruáció ideje alatt tisztátalannak minősül, a gyermekszülés jogos büntetése a fájdalom. Nehogy már a fogantatást a nő kontrollálja! De bezzeg, ha a férfi esne teherbe, akkor az abortusz szent cselekedetnek minősülne!”

A folytonos tüntetés, a nyílt ellenpropaganda aztán előbb-utóbb agresszióhoz vezet. Valakinél elszakad a cérna és lövöldözni kezd… Ám lassan megtudjuk, megértjük, hogy az ügy iránt elkötelezettek miért kerültek a fókuszba. Például a klinika tulajdonosa, az elsőként lelőtt Vonita maga is átesett egy terhességmegszakításon, és attól fogva személyes küldetésének tekintette, hogy létre hozzon egy helyet, ahol a nők biztonságban elvétethetik magzatukat, ha már egyszer meghozták ezt a nehéz döntést.

Vagy dr. Ward, a fekete bőrű orvos, aki kisgyerekként átélte, hogy édesanyja elvérzett egy illegális abortusz következtében. Talán akkor született meg benne az elhatározás, hogy a bajba került nőknek szenteli majd az életét? A végzetes nap reggelén együtt reggelizik az ellene tüntetők vezetőjével, aki a beszélgetés végén megjegyzi: „Tudja, dr. Ward, ön eléggé megnehezíti, hogy utáljam magát!”

• Olvass bele!

A végén világossá válik, mi a közös a lövöldözőben és a túsztárgyalóban – de ezt meghagyjuk az olvasónak. Ahogy Jodi Picoulttól megszoktuk, kapunk egy kis történeti áttekintést arról, hogy a különböző korok társadalma hogyan tekintett a nem kívánt terhességre, és mit javallott ellene.

A megszakítási műtét realisztikus bemutatása olvasható a magzat vagy az anya életének védelmében is, de a legfontosabb kérdés mégsem az, mikortól számít embernek a magzat, hanem hogy mikortól nem számít embernek a nő. Hogy miért tart tovább egy abortusz engedélyezése, mint a fegyvertartásé? És sok még a kérdés: vajon mi jelent boldogabb életet, ha a megtartott gyermek nyomorban és szeretet nélkül nő fel, vagy fogyatékosan, de békében él, vagy a nő holtáig őrlődik a megszakított terhesség miatt, esetleg aggódik az örökbe adott gyermek sorsa miatt?

Nehéz a könyvről úgy írni, hogy az olvasónak maradjon még elég meglepetés, de a történet nagyon elgondolkodtató. Picoult nem ítélkezik, nem áll egyik oldalra sem, de azért érezhető, merre húz a szimpátiája, hiszen oly sokféle sorsot, élethelyzetet idéz meg. Lebilincselő a mesefűzése, a történetek továbbgondolásra ösztönöznek. Külön köszönet Goitein Veronika gördülékeny fordításáért.

Jodi Picoult: Életszikra
Fordította: Goitein Veronika
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2018
368 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 3199 Ft
ISBN 978 963 293 8318

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogy reagálnak a túszok?

Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását… Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit ő is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja?