Hittel vagy hit nélkül | Jodi Picoult: Csodalány

Posted on 2015. október 8. csütörtök Szerző:

0


Picoult_Csodalány-bor200Zemen Annamária |

Meg lehet-e találni a vékony határvonalat csoda és valóság között, és ha igen, hol van? Ha csak ezt az egy kérdést tenné fel Jodi Picoult a legfrissebben megjelent könyvében, már azzal is elérné, hogy rajongói tízezer­számra rohanjanak a könyves­bol­tokba. De nyitott kérdés még marad bőven.

Mariah White egy átlagos amerikai kis­városban él férjével és hétéves kislányával. Egy nap rajtakapja a férjét, Colint – nem először –, s a jelenetnek tanúja a kislányuk is. A férj beadja a válókeresetet. Mariah összeomlik, kiújulni látszik depressziója, de anyja segítségével sikerül összeszednie magát. Ám a család kártyavárként hullik szét, előtte meg ott áll még a válási procedúra. És a kis szemtanú viselkedése is megváltozik. A kislány, Faith egy képzeletbeli barátról kezd el mesélni, aki őszerinte nem más, mint maga az Isten.

A helyzet fonák: Mariah zsidó családból származik, vallásos neveltetésben nem részesült, erre ez a gyerek szó szerint idéz az Újtestamentumból, holott Biblia sosem volt a kezében. Aztán a kislány kezén stigmák jelennek meg, és a jelenségre sem az orvostudomány, sem az egyház nem tud magyarázatot adni. Életbe lép az irracionális effektus is: Faith gyógyít, feltámaszt. Ettől mindkettőjük élete ellehetetlenül, hiszen a szenzációhajhász sajtó bulldózerként nyomul, hogy minél több információt facsarjon ki a kislányról.

Az újságírók egyike Ian Fletcher is, az ateista műsoráról híres műsorvezető, aki karrierjét köszönheti buzgó istentagadásának, meg annak, hogy minden eszközzel próbálja bizonyítani a felsőbb hatalom nemlétét. Colin időközben pert indít volt felesége ellen, hogy a bíróság nála helyezze el Faith-t.

A regény egyes részletei igen pontosan leképezik a mindennapi valóságot. Ugyan ki ne hallott volna házastársi hűtlenségről; gyermekelhelyezési perről, amelyben a gyermeket „megszerezni” kívánó fél minden elképzelhető és elképzelhetetlen eszközt bevet, hogy a másik szülőt gondatlannak, veszélyesnek, de mindenképpen alkalmatlannak tudja beállítani. Hiteles az anya-lánya viszony bemutatása, és nagyon valószerű az egyház taktikázgatása is. És hát a (kereskedelmi) tévéműsorok vezetői, a bulvárújságírók is ritkán Grál-lovagok. A népszerűség és a közönség (nézők, olvasók) meghódítása érdekében több-kevesebb ferdítés, hazugság, félrevezetés belefér a napi rutinba. (Tegyük hozzá, a könyv 1999-ben jelent meg Amerikában, a mienktől nagyon különböző erkölcsi, szellemi közegben.)

Valóság és fikció jól keveredik Picoult regényében. A történet az utolsó sorig tartogat izgalmas meglepetéseket. Néha ugyan számítunk valamelyik (később valóban bekövetkező) fordulatra, ám a szerző mindig képes egy nem várt csavarral meglepni. A helyzetek egyre gubancosabbak, ettől a regényt kellemes feszültség járja át. Picoult egymástól távolra vezető szálakkal operál (ahogy korábbi műveiben is tette), ami mindig felveti az olvasóban a kérdést, vajon hogyan fogja újra összefogni őket koherens történetté. De Picoult magabiztos szövőmester, egyedi megoldásokkal alakítja sokadik munkáját is szerves egésszé.

A szereplők jellemét illetően Picoult sokat tanult az elődöktől, de eltér a szokványos megoldásoktól. Figurái nem feketék vagy fehérek. Figyelme kiterjed arra is, hogy még a negatív főszereplőben is felvillantsa az önzetlenség halvány fényét. Az abszolút kispályás, hazudozó volt férjet, Colint olyan szituációkba helyezi, amelyekben igaz érzelmekről tehet tanúbizonyságot. Ésszerű magyarázatot kapunk Ian Flecher önhitt, kivagyi viselkedésére, s a történet során kirajzolódik az újságíró átalakuló személyisége. (Bár az életben is minden ilyen flottul menne…) Nem lehetünk biztosak abban, hogy a regény végére érve nem ér meglepetésként vagy csalódásként némelyik szereplő megváltozása.

Sok anya valószínűleg akaratlanul is önmagát látja Mariah White-ban. Mariah, szeretne jó anya lenni, de hajlama a depresszióra, gyengesége, kishitűsége elbizonytalanítja. Mégis ő a legemberibb figura, hiszen kétségei mindennapivá teszik őt, és sokat tanulhatunk általa saját magunkról. Mariah édesanyja, Millie katalizátorként funkcionál a regényben. Megalkuvás nélkül vállalja a tények igazságát, rendíthetetlenül hisz a lányában és az unokájában. Erősen hozzájárul Mariah jellemének fejlődéséhez, és alakjával Picoult arra ösztönöz, hogy figyelemmel kísérjük az anya–lánya viszony dinamikáját, óhatatlanul párhuzamba állítva Mariah és Faith kapcsolatával. A két kötelék felületesen vizsgálva teljesen különböző, de valójában egy tőről fakadó érzelmekről van szó.

Picoult sajátos narrációt választ: váltogatja az első és harmadik személyű mesélést; szabálytalan ritmusban hol Mariah szólal meg, hol maga az író az elbeszélő. Kell is ez a többféle szemszög, hiszen akárcsak a szereplők, Picoult is az a kérdést feszegeti: létezik-e Isten, és ha igen, ki is ő valójában?

A mű eredeti címe allegorikus: Keeping Faith, azaz megőrizve a hitet, ha úgy tetszik: hithűen. De ugyanakkor Mariah White (Fehér Mária – újabb, szimbólumnak is felfogható névválasztás) harcának célja is ez: megtartani Faith-t. A könyv egészét tekintve Peiker Éva fordítása élvezetes, (habár sokszor idegenszerű), de sajnos a címnél a kétértelmű játék elveszett. Nem veszett el azonban a kérdésre adható válasz, hiszen mindannyian vágyunk arra, hogy megvilágosodjunk, még ha materialista gondolkodóként elvetjük a spiritualitást.

Hit nélkül nem lehet élni, hiszen ha nem hiszünk a célba érésben, akkor el sem indulnánk. Jodi Picoult segít ebben az útkeresésben, és a regény által felvetett kérdésre a választ ki-ki maga fogalmazhatja meg. Hithűséggel.

Jodi Picoult

Jodi Picoult

Jodi Picoult: Csodalány
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2015
567 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 293 4518

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mariah White életében másodszor kapja rajta férjét egy másik nővel, lányuk, a hétéves Faith pedig életének minden fájdalmas másodpercében vele van. A gyors válást követően Mariah depresszióval küzd, Faith azonban új barátra lel. Egy képzeletbeli barátra, aki lehet, hogy mégsem annyira képzeletbeli…

Faith folyamatosan beszélget az őrzőjével, s hamarosan a Bibliából kezd idézni – a könyvből, amelyet sem ő, sem egyetlen rokona nem olvasott. Mariah pánikba esik, pszichiáterek hada vizsgálja a kislányt, de nem találnak nála semmit.

Egy nap aztán Faith kezén stigmák jelennek meg, és csodás gyógyulások követik az útját. Mariah-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy Faith – a kislány, aki sosem kapott vallásos neveltetést – talán tényleg Istennel beszélget.

Ahogy lenni szokott, Faith csodálatos gyógyító ereje nem marad titokban. A hívők és a médiacápák hordái ostromolják a házat, és ha ez nem lenne elég, a kislány apja, Colin gyermekelhelyezési pert indít volt felesége ellen.