Féloldalas páros halál | Jodi Picoult: Sorsfordítók

Posted on 2014. június 29. vasárnap Szerző:

0


Picoult_Sorsfordítók-bor180Bodó Viktória Booklány |

Jodi Picoult-tól éppen elég könyvet olvastam ahhoz (szám szerint hetet), hogy tudni véljem már olvasás előtt, mire számíthatok. Kissé kétdimenziós szereplők, obligát fajsúlyos téma, olvasmányos köntösben. Picoult el tudja gondolkodtatni azokat az olvasókat is, akik soha nem vennének filozófiai vagy etikai tárgyú könyveket a kezükbe. Abban kimagasló, hogy hogyan hozzon közel emberek millióihoz olyan témákat, amiket illetően a legenyhébb jelző a kínos.

Nagy kedvencem, Lionel Shriver dolgozik még hasonlóképpen, az ő könyvei viszont annyira finomak és fajsúlyos darabok egyben, hogy Picoult olvasóinak nagy része soha nem vetemedne az olvasásukra. Ami igen nagy kár, de az Egyszeri Olvasó már csak ilyen. Kikapcsolódni szeretne és lazítani, miközben olvas, nem bajlódni kifinomult nyelvezettel, ha már az életben az nem sajátja.

Igen, hozzájuk (is) szól Picoult, aki bár igen gyakran él a fekete-fehér jellemrajzok és egyértelmű karakterek eszköztárával, nem átall valami olyat felvezetni a nyaralás közben békésen olvasgató néptömegeknek, ami maguktól soha nem jutna eszükbe. Legyen ez az autizmus egy sajátos szemszögből, a szülői szeretet határa, a népirtások utóélete vagy a pedofília. A Sorsfordítókban azonban a szerelemről mesél. A szerelemről, a kamaszkorról és a szerető családi környezetben megbúvó terhekről, és arról, hogy vannak a határok egy ember életében, lelkében. A határok, amik olyan könnyen elmosódhatnak, például az első szerelemben én és te között, egy kamasz lelkében a szülői/környezeti elvárások és a saját akarat között, a szeretetteljes családi támogatás és a lelket mérgező nyomás között.

Elevenére tapint ezzel sokaknak ezzel a témával. A kamaszkor nehézségei értelemszerűen a társadalom szélesebb rétegét érintik, mint, teszem azt, a gyerekgyilkosságok. Éppen ezért tud megmutatkozni az a fajta írói erény, ami naggyá tette a szerzőt: meglátja az általánosban az egyedit, az egyediben az általánost. Úgy láttat hétköznapinak tetsző helyzeteket is, ahogyan, amilyen szemszögből talán soha nem láthattuk még. Tiszteletre méltó az alapos munka, ami e könyv mögött is felsejlik. Kevesen veszik ennyire komolyan az írást – mint ahogy egyébként kellene: Picoult ebben a könyvében is hozza a tőle megszokott elkötelezettséget, alázatot és szenvedélyt.

Igazán nem bonyolult eset a történet: két egymás mellett lakó házaspár, egykorú gyerekekkel. Chris és Emily együtt nőnek föl. Mindenki egymásnak szánja őket, s ők egymásba is szeretnek. Két jó tanuló kamasz, szerető családi háttérrel, az egyikük ígéretes képzőművész, a másik kimagasló sportoló. Az egyetemi felvételi előtt állnak, boldogok. Azonban derült égből villámcsapás a hír: Emily, a kiegyensúlyozott, boldog, tizennyolc éves lány halott. Lelőtték, mégpedig Chris apjának fegyverével. A helyszínen megtalálják az eszméletlen szerelmét is, aki magához térése után elmondja, közösen akartak öngyilkosok lenni. Hamarosan azonban büntetőüggyé válik a tragédia: a fiú a vádlottak padján találja magát. Kezdetét veszi egy mesteri tárgyalótermi szál, amiből nem az derül majd ki, amire az olvasó számít. Még a hétpróbás Booklány rutinját is meglepte az utolsó hetven oldal, de erről nem árulok el semmit, ezúttal sem.

Azt azonban igen, hogy még miről szól ez a könyv, ami egyébként az írónő egyik legjobb könyve. A titkokról szól, meg arról, hogy azok mennyire ártalmasak, hogyan mérgeznek alattomban. Szól arról is, hogy lehetséges-e valakit túlzottan szeretni? Te mit gondolsz, Olvasó? Lehetséges?

A Booklány szereti… oldalon megjelent írás szerkesztett változata

Jodi Picoult

Jodi Picoult

Jodi Picoult: Sorsfordítók
Fordította: Szieberth Ádám
Athenaeum Kiadó, 2014
540 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 293 3191

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett.

Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. A halálos lövés Chris édesapjának fegyveréből származik. A fegyverben maradt még egy golyó, ezt Chris elmondása alapján neki szánták. Ugyanis a két kamasz titkos egyezséget kötött. A különös tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket. Chris az egyetlen, aki tudja a titkot az egyezségről, de vajon az igazság megmentheti-e a barátságot, és van-e feloldozás?

Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk.